Challenge B.I.G - Forum

1.000 cycling climbs/ascensions cyclistes
 
HomeHome  FAQFAQ  SearchSearch  RegisterRegister  MemberlistMemberlist  UsergroupsUsergroups  Log inLog in  

Share | 
 

 2010. évi túrabeszámolók

View previous topic View next topic Go down 
Go to page : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
AuthorMessage
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Dec 08, 2010 12:12 am

Érdekes.
Nekem BIG ritkán adódik áprilisban, vagy hamarabb. Április kis BIG-ekre már jó lehet.
Nekem évek óta a június, amikor felkeresek pár nap során pár kétezrest, neked meg csak 5%. Érdekes.

Szeptember: a nagy nyári túra után (na meg pénz miatt is)? ekkor már az élményekkel foglalkozom, külf-re nem motivál semmi.

Különbözőek vagyunk, de érdekes infó volt. :-)


gabor kreicsi wrote:
Készítettem egy statisztikát a 164 BIGről, amelyek az eddigi megmászottak listámon szerepelnek.
Kigyűjtöttem, hogy milyen hónapban ill. milyen körülmények között is jártam rajtuk.


study
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: 2010 nyári nagy túra: PIreneusok   Wed Dec 08, 2010 12:44 am

Elkezdem....

A kezdőoldal az adatokkal elkészült: (de egyéb teendők miatt nem haladok úgy, mint máskor; más teendő is van)
http://www.gyorgyigabor.hu/2010_pireneus2.html - km és szintadatok is ott vannak.
PIreneusi túrám kezdőlapja

Sok videót is feltettem már a netre, linkjük is megtalálható a linken.

A szöveg pedig:

a bevezetést átmásolom:
17 évnyi külföldi bringatúrázást, 132-szeri 2000m fölé tekerést követően érkezett el a 2010-es év. A 2004-ben magasabb fokozatra kapcsolt 2000m feletti aszfaltos utak (nem csak hágók!) gyűjtése a végső fázisához közeledett, így alapvetően egy alpesi kerékpártúrában gondolkodtam nyárra, mikor 2010. év elején Huber Tamás e-mailben keresett meg, hogy lenne-e kedvem csatlakozni Pireneusokba tervezett túrájukhoz. Bár a körülmények miatt benne volt az a lehetőség is, hogy ha a csapat szerkezete szerencsétlenül alakul, a kocsikban levő helyek miatt mégsem tarthatok velük, ugyanakkor a felvetés több szempontból is csábító volt:


* Közös autózással a le- és hazajutás is olcsóbb,
* mivel szabadon tekergettem, kitérőimmel, illetve tervezett gyalogtúrájuk miatt (én ahelyett is 2000m fölé tekeréseket ütemeztem be) néhány napi külön bringázással úgy tűnt, begyűjthetem a 2007 óta hátramaradt hiányzó 11 db 2000m fölé vezető pireneusi utat (egyik földút), és
* még ha félig-meddig is kerekeznénk együtt, jó társaságban mégis kellemesebb, mint egyedül.
* Végül a hab a tortán: a szabadságuk által a túrára meghatározott időpont épp úgy adódott, hogy a túra elején 3 alkalommal is – híres emelkedőkön - élőben tekinthetjük meg Tour de France-ot, a mezőnyét.

Hónapról-hónapra egyeztettünk, tartottuk a kapcsolatot, végül májusban vált véglegessé, hogy velük mehetek. Időközben a túra elejére beterveztem - a Mont Ventoux ütődöttek klubja keretén belül – a Mont Ventoux egy napon belüli 4-szeri meghódítását, azaz a Galerien verzió teljesítését, mely hivatalosan 188 km-hez 6052 m szintemelkedést jelent. A motivációt az adta, hogy múlt évben a La Marmotte teljesítésekor kiderült: bőven tudok én 5316m szintemelkedésnél többet tekerni (következő lépcső így a 6000m szint), illetve tudtukon kívül erre motivált két bringás ismerősöm; egyikük a túrájuk során kajálni, fotózni, filmezni megállókat, bringatúrázókat lenéző szövegével. Gondoltam egyúttal megmutatom: nincs oka lenézni az így haladó kerékpártúrázókat, hisz 9-10 kg-s versenybringa helyett 13 kg-s bringa nyergében pár kg úticuccal is legalább annyit tudnak annyit teljesíteni, mint ő.
2010.november 1-ig a nemzetközi klub 3870 tagjának (akik legalább 3 irányból feltekertek már egy napon belül) csupán 10%-a (361 fő), az aki egy nap alatt 4 irányból is feljutott a legendás csúcsra. E legjobb 10%-ba akartam kerülni !
Május végére a túratervem is összeállt, mely 3. vagy 4. napjára került a Mont Ventoux 4-szeri teljesítés, ezt követték a Pireneusok francia oldalának emelkedői – a Tour de France mellett - egy új 2000-essel a Cirque Troumouse-val, ahol 2007-ben 1800m-en kellett sötétedés miatt visszafordulnunk. A spanyol oldalon aztán egymást érték a 2000-esek, ám igazán a hazaindulást megelőző 2-3 nap tűnt a legnehezebbnek: 180 és 200 km-es túrák 2200-3100 m szintemelkedéssel, hogy meglegyen a végső néhány 2000-es is. Nem csúszhatott be késedelem, mert az valamelyik emelkedő kimaradását jelentette volna.


Két héttel indulás előtt egyik túratársunk sajnálatos vis maior helyzete miatt felmerült, hogy nem tud velünk tartani, majd egy héttel indulás előtt véglegessé vált. Mivel barátai szolidaritásból szintén nem jöttek – én viszont csak egy túrázó ismerős voltam és már nagyon beleéltem magam, nem változtattam a terven, mindössze annyit, hogy a hazaút 2 napnyi autózás helyett repülés lett Barcelonából. A hazaútra szóló repülőjegyet végül indulás előtti napon foglaltam csak le!

Visszatekintve, ami a túra teljesítését illeti:

* harmadik napon a 34 fokos kánikula ellenére túrabringámmal sikerrel teljesítettem a Mont Ventoux 4-szeres meghódítását: hatalmas élmény volt, csodás felvételekkel és jó érzés volt, hogy le tudtam úgy vezényelni a napot, hogy nem kellett rohannom; kiélvezhettem minden pillanatát. A nap végére új napi szintrekord(om) született: 6126m.
* A Pireneusokban két alkalommal gyönyörű napsütötte időben éltem át a „Tour de France” élményt: a karavánt, a felhajtást, majd mezőny elhaladását, ám a harmadik alkalom sajnos egy másfél napos esős időszakra esett, így emiatt inkább kihagytam a 2007-ben már leküzdött Tourmalet hágót és a településen éltem át a mezőny elhaladását.
* Spanyolországban a hatalmas és meredek sziklafalas hegytömbök olyannyira lenyűgöztek, hogy arra jutottam: az a 150km széles rész, régió (Portalet hágótól Castejon de Sos-ig) talán a Pireneusok legszebb része, noha nem a Tour de France hazájának területére esik. Spanyol oldalon az összes aszfaltos 2000m fölé vivő út felkeresésére vonatkozó elszántságom és a fotózások, filmezések, nem rohanás miatt szinte minden túranapom sötétben végződött. Nem pihentem ki magam, ez kétségtelen, viszont hosszú távon így érzem magam boldogabbnak, hiszen az akaraterő meghozta gyümölcsét: MEGLETT az összes pireneusi 2000m fölé vivő aszfaltos út; ezek közül a spanyol oldalon nagyon tetszett a brutálisan rossz minőségű, 35 éve karban nem tartott Presa de L’lauset út.
* Andorra most is nagyon tetszett, megfogott: a nyüzsgés, a hangulata és a békés, de csodás tájra vezető hegyi utak, köztük Jan Ullrich legendás győzelme miatt emlékezetes Arcalis (2225 m)

Augusztus 1-ére ütemterv szerint érkeztem meg Barcelonába, ahol este, szinte már szürkületben a tengerben fürödve katarzis szerű élmény éreztem: a tenger enyhe hullámain ringatózva, a fejem felett 5 percenként elhúzó, 2-3 km-re felszállt repülők fényeit és alakjának látványát élvezve jó volt tudni, hogy csodás – és eredményes - túrát zártam le: a 2007-es hosszanti után 2010-ben keresztben keltem át a Pireneusokon és egyúttal gyűjtöttem össze a maradék 2000m fölé vivő emelkedőket: feljutottam hát az összes Pireneusi 2000m feletti aszfaltosra.


Ami a statisztikát illeti (noha nem ez volt az elsődleges prioritás):
- A túra során (repülőtértől repülőtérig, azaz 19-20 nap során) 2297 km alatt 42866 m szintemelkedést hajtottam, ezzel a 2004-ben megkezdett, korábbiaknál magasabb szintű, komolyabb túrák közül a 2. leghegyesebb lett.
A 2004. évi 9, 2005. évi 13, 2006. évi 10, 2007. évi 7 és 2008. évi 11 és 2009. évi 12-13 után 2010-es pireneusi túrámon 11-szer „küzdöttem le” Tour de France és Vuelta a’Espagna szerinti Hors categorie, kiemelt kategóriás emelkedőt, ezek a következők: Mont Ventoux (1909 m) 3-szor HC, Pla d’Adet (1680 m), Cirque Troumouse (2108 m), Luz Ardiden (1720 m), Col d’Aubisque (1709 m), Cerler (1911 m – HC 2005-ben, 2007-ben a Vueltán), Presa L’lauset (2193 m), Andorra Arcalis (2225 m), Vallter (2150 m).
Forrás: (a linkek a fenti linken (honlapomon) megtalálhatóak)

* A három hét alatt – mivel a Mont Ventoux csak 1909 méter – „csupán” 10-szer tekertem 2000m fölé, ezzel összesen már 152-nél járok (2010. augusztus végére, az Ötztaler radmarathon után: 158 alkalom). Az 1500m szintkülönbségnél nagyobb, végighajtott emelkedőkből pedig 4-5-höz volt szerencsém, ám 1200m szintkülönbségnél nagyobból már 12-13-hoz.
* Egynapos málha nélküli szintrekordom a Mont Ventoux-n született meg: mostantól 6126m szint. Egyelőre...
* Az egy napos málhás napok közül a legnehezebben – amikor közben 3 órát pihiztem és a Tour de France miatt álltam – 2906m szintemelkedést hajtottam; ez eddig a 3. legmagasabb értékem.
* A Pireneusokban tett túrát követően 39.285,4 km-t (év végéig: 39.798,4 km-t) adnak ki az eddig külföldön megtett kerékpártúráim hosszai.
* Néha azt hiszem, hogy paranoiás vagyok, hogy újabb valaki akar versenyezni velem egyik-másik paraméterben (pl: külföldön megtett kilométerek száma), de lehet, hogy tévedek. Azt gondolom, ha valaki ebben akar felülmúlni, akkor úgy korrekt az összehasonlítás, ha kiszűrjük a torzító tényezőket, mint pl. szabadság hossza (hosszabb szabi több km-t tesz lehetővé, hát még könnyebb terepen...). A mihez tartás végett idei túrámon a tisztán csomagos napok kilométereinek napi átlaga (így korrekt az összevetés azzal, aki erre hajt): 125,8 km és 2099 m szintemelkedés. De engem nem ez motivál, hanem európai emelkedőkön elért eredményeim (abban teszem oda magam). A verseny (már aki arra játszik) akkor verseny, ha mindkét fél ugyanabban a műfajban játszik.
* Végül egy adat kommentár nélkül. (Ennek elérése kifejezetten erősen motivált, hiszen ezzel – lehet, hogy valakit zavar, de akkor is igazság – hegyi bringatúrázásban nemzetközi szinten kerültek a legjobbak közé.)
Lista a legnevesebb bringás honlapokról és rajtuk szereplő aszfaltos 2000m feletti pireneusi emelkedők számáról:
o Quaeldich.de: 13 db
o Salite.ch / climbbybike.com 5+5+ 9 = 19 db, a listáról hiányzik: Els Cortals, Grau Roig, Puigmal
o www.cyclingcols.com : 21 db különböző, csak a Presa L’lauset hiányzik, bár emailből tudom, nem járt Puigmalnál sem. Azaz nem az összesen járt, mint ami a listáján szerepel.
o Cycloclimbing.com: Noha az Alpokban Jerry a legnagyob ÁSZok egyike, a Pireneusokban csupán 9 db 2000-esen járt.
o Edwinsel gyűjteménye 20 db aszfaltos: hiányzik neki: Presa L’lauset, La Rabassa
o www.gyorgyigabor.hu: Saját pireneusi 2000 m feletti aszfaltos gyűjteményem:: 22 db: Nem hiányzik egyetlen egy sem, mindegyikre feltekertem !:-)

A napló:

1. nap:
Győrben a panzióból vagy utcáról beszűrődő zajok miatt csörgőórámat megelőzve ľ 6-kor ébredtem. Vonattal utaztam Gramatneusiedl-g, ahonnan már szűk órányi bringázással érkeztem a schwechati repülőtérre. Utam épp a reptér leszállópályának déli végénél haladt el, így meg is álltam picit a repülőket nézni, filmezni: pár percenként követték egymást, ereszkedtek. „-Mindjárt én is repülök!” – lelkesedtem. Bringám repüléshez történő felkészítésével nem volt gond, bár a végén kicsit elszórakoztam az időt. Ülőhelyem a legrosszabb lett a repülőn (1. D – azaz középen az első sorban), ráadásul az ablaknál ülő csaj alig használta ki panorámás helyét – bosszantott is, ám szerencsére a hazaútra már foglaltam helyet az ablak mellé.
Nizzában nagyon elhúzódott a csomagok megérkezése, de feldobott, amikor láttam, hogy a rakodósrác óvatosan bánt bringámmal és figyelt rá, ne essen le a futószalagról. Hiába igyekeztem az első kinézett vonatot lekéstem, ám egy óra múlva jött a következő, addig pedig legalább visszagurulhattam a plázsra és élvezhettem kedvenc városom tengeri panorámáját, hangulatát az öböl felett ereszkedő repülőkkel.

A vonat - jegyvételkor nem figyeltem – egy TGV volt, ám plusz 10 EUR-ért simán lehetett bringát is szállítani rajta, még zsákba sem kellett tenni. A Riviérán vezető szakaszon, Marseilleig nem sokkal volt gyorsabb, mint a hagyományos vonat, de minden állomásra percre pontosan érkezett. A következő vonattal éppen 22 órára érkeztem Avignonba, ahol egy fesztivál miatt sok turista volt. Szerencsére akadt szabad hellyel rendelkező kemping is, ahol sátorállítás és vacsora közben kellemes U2 zene szólt. Nagyon hasonlított az eredetire; másnap plakátokból nekem úgy tűnt: valóban a U2 zenélt ott.

2. nap:
Mindössze bő 50 km várt rám a Mont Ventoux tövénél fekvő Bedoinig, így nyugodtan indult a nap: délelőtt nézelődve sétálgattam, filmezgettem Avignonban: július 14-e volt a franciák nemzeti ünnepe, mégis sok üzlet volt nyitva. A kulturális fesztivál miatt a város csúnya mód tele volt ragasztva modern plakátokkal és itt-ott önkéntes „művészek” adtak elő különböző színvonalú műsorokat. Nagy kánikulában hagytam el a várost. Ismerős terepen kerekeztem, reméltem, hogy segítenek valamit a 2008-as homályos emlékek, ám nem úsztam meg kis eltévedés, valamint felesleges 3 km nélkül. Utána tűnt fel, hogy érdekesmód nem bosszantott, nem idegesített fel. A titka pedig az volt, hogy nem kellett sietnem; bőven volt időm; laza nap volt. Egy kis faluban még nem töltöttem tele kulacsaimat, ám a következő 15 km ráébresztett, hogy ilyen – 33-34 fokos kánikulában – ez nagy hiba: mire Pernesbe értem, jócskán kiszáradtam és egy árnyas csobogónál rövid idő alatt majd’ 1 liter folyadékot gurítottam le torkomon. Bedoin előtt a virágos Mont Ventoux felirat és a bringás szobor fogadott. A településen sok boltocska, vendéglátóhelység volt nyitva: ez ébresztett rá, hogy a Mont Ventoux és a kerekesek által Bedoin bizony komoly turistaközpontnak számít.
Sátorállítást követően2 órát a strandon töltöttem úszkálással, napozással, majd a napot a másnapi NAGY napra történő készülődéssel zártam.


3. nap:
5 órakor, percekkel a beállított ébresztés előtt ébredtem: talán az izgatottság ébresztett ? A Mont Ventoux ütődöttek klubjának 2008-as tripla verziója után most 2010-ben a több, mint 6000m szintemelkedésű Galerien verzió teljesítésére készültem. A bő 3800 klubtag 10%-a tartozik a Galerient teljesítettek közé, motivált, hogy közéjük kerüljek, illetve persze a 6000m szintemelkedés - épp a legendás Mont Ventoux-n.
Épp útnak indultam volna, mikor kiderült, hogy a sárvédő rögzítője meggyengült és hozzáért a kerékhez; surlódott. Többet is igazítanom kellett, mire elindulhattam. A falu végén ismét állítgatnom kellett: próbáltam a kereket is, ám akkor a hátsó fékpofák bowdenjét kellett kiengednem. Nem indult jól a nap  Még fel sem kelt a Nap, amikor a Mont Ventoux emelkedőjét megkezdtem a szőlősorok között. A kihívás főszervezője is ajánlotta, hogy a nyári kánikulában célszerű korán útnak indulni. Az első hajtűkanyarba fordulva a két oldali fasor közt szemben épp a TVtorony tűnt fel, ami felé megkezdődött a 9-10%-os kilométerek sora. 780 méteren tértem be az erdészeti útra, ahol 1 km múltán az aszfaltot murvás út váltotta fel. A meredekebb szakaszokon az okozta a nehézséget, hogy a kerék kipörgését elkerülendő az ember nem tekerhetett nyeregből kiállva. 1350 métertől már csak alig-alig emelkedett, ám onnan is 2 km volt, mire végre becsatlakozhattam a csúcsra vezető, Malaucene-ből érkező emelkedőre. Ezen az oldalon még nem tekertem reggeli fényekben; ez a kaptató is lenyűgözött, főleg amikor 1600 méterre érve be lehetett látni alulról a szerpentinutat, fölötte a TVtoronnyal. Teljesen feldobva tettem meg az utolsó kilométereket: csodás panoráma Északra és Nyugatra ! Ajándékbolti vásárlás + film és fotó után gurultam vissza Bedoinba: az elején jópofa volt, ahogy az utat elfoglaló birkacsorda miatt várhattak az autósok. A lejtőn 4 percen át filmeztem: nagyon jól visszaadja az élményt, a Mont Ventoux feelinget!:
http://www.youtube.com/watch?v=3InMfBE0PPs

A kempingben felvettem a hátralevő három emelkedőn szükséges kajákat (kenyér, konzerv, energiaszelete, banánok, müzliszeletek) és 11-kor (ütemtervhez képest bő óra késéssel) nekivágtam (22,7 km 1622 m szint – 7,1% meredekség, de az első 5-6 km elég lankás, utána viszont…). Ismerős úton, de már kánikulában hajtottam. Az erdei szakasz unalmas és hosszan 10%-os, nehéz. Nem elegendő kajálás miatt 1000m körül egyre küzdelmesebbé vált, meg is kellett állnom bekapni pár falatot, majd a Chalet Reynardnél már padon ülve folytattam az energiabevitelt. Onnan a legendás panorámaúton, előttem a mind közelebbi csúccsal már nem volt gond. Most 3 helyen vártak profi fotósok, hogy készített képjeikből esetleg utólag rendeljünk a neten. A kajálások és pihenés, na meg a fotókra néha bringásokat várás miatt tovább nőtt az ütemtervemtől való elmaradás, így odafent nem sokat időztem.


videó:
http://www.youtube.com/watch?v=zU0OUS_x2B4
A Malaucene-be vezető lejtőn egy óvatoskodó versenybringással kerültem kisebb csatába: én jobban vettem a kanyarokat, a hosszú meredek egyenesen 81 km/ó-t is vállaltam, ám nem volt igazán nagy áttételem, így visszaelőzött. A végén nem hagytam annyiban és én értem le előbb. Újabb pecsételés, majd kajálás után következhetett a harmadik kaptató: az igazán kályhának nevezhető emelkedőn: fejemen nedves fejkendővel védekeztem a kánikula ellen. Most is középtájt a 4 km-en 10%-os rész volt nehéz, ráadásul végig tűző napon, ám kisebb megállásokat követően, 1600métertől megint csodás örömkerekezés következett: nem is éreztem fáradtságot, csak a tájban való gyönyörködés + az élmény !
Utolsó lejtőm előtt elkészítettem pár csúcsfotót, hiszen tudtam, hogy utoljára már sötétben érek fel. A Tom Simpson emlékműtől szuper képek készültek, ahogy a TV torony közeléből már laposabban sütött a Nap. Saultba majd’ órás lejtőzés és kis tekerés is következett. Visszaúton az emelkedő alsó fele lankásabb és unalmas: zárt, erdei út, ahol lassan gyűlik csak a szint. Egy ideig egy mellém szegődött kutya kötött le, utána pedig azt számoltam, mikor döntöm meg saját napi szintrekordomat (5316 m). Pár km igyekvéssel sikerült 22 órára a Chalet Reynardhoz érni és valamivel feljebb még éppen csekély fények közt búcsúfotót csinálhattam a Ventoux-ról. Kisebb falatozás után nyugodtan, békésen tekertem a valamelyest kivilágított Tvtorony felé: a kopár hegyen messziről lehetett látni, ha autó közeledett. Kellemes idő volt, egyáltalán nem zavart a sötét: jól éreztem magam! A Tom Simpson emlékműnél a sötét ellenére is csináltam magamról önkioldós, tekerős fotót. A Mont Ventoux csúcsára e nap negyedszer is felérve (6126 m szintemelkedés !) örömet, elégedettséget éreztem, de mégsem tört ki a katarzis: talán mert végig kézben tartottam a teljesítést és nem hajtottam ki magam 100%-osan; nem kellett nagyot küzdenem. Odafent egy holland párral futottam össze, akikkel kicsit dumáltunk a túráról a klassz időről, a csodás kilátásról (messzire is látni, mindenfelé falvak, városok fényei, az égen meg rengeteg csillagfény) és vicces volt, amikor egymás fotózásakor zsemlámpával néztük meg, hogy mit kell majd a fényképezőkön nyomni.
A megfelelő lámpával nem okozott gondot a lejtő, éjfélre értem le Bedoinba, ahol a nyeregben felülve, széttárt karral gurultam végig a főutcán. MEGCSINÁLTAM ! Három hetes túrám egyik csúcspontja meg is lett, következhetett a Pireneusok :-)
http://www.youtube.com/watch?v=esUeBeiaH9g

4. nap: a Mont Ventoux-zást követő napra teljes egészében pihenést terveztem, és ez kiváló ötlet volt: jegyzetírás, internetezés, strandolás és a falu bringaboltjánál Tour de France nézés: e nap olyan befutó volt, ami pár km 10%-os emelkedővel végződött.

5. nap: Időben keltem, hogy gond nélkül elérhessem a kinézett avignoni vonatot, amivel – átszállással - a Pireneusig utaztam. Bram falucskánál szálltam le a szerelvényről, ahonnan azért gurultam – tekertem 2 km-t a Canal du Midi vízicsatorna partjára, hogy amennyire a környéken lehet, annyira lentről kezdjem a Pireneusok átkelést. 2007-ben hosszában, az Atlanti óceántól a Földközi tengerig szeltük át hosszában a Pireneusokat, most pedig keresztbe: a Canal du Midi, 130m-es magasságától Barcelonáig. Idén, 2010-ben persze nem elsősorban a Pireneusokon való átkelés volt a fő cél, hanem a hátralevő, aszfaltos 2000-esek „begyűjtése”, hogy meglegyen az összes !

E nap főleg még csak a Pireneusok megközelítésével kezdődött. Az első emelkedő Fanjeaux-ba vitt fel, ahol a kápolna mellett szép festett kerámiaköveken a régió térképét láthattam, ráadásul csodás kilátás nyílt a tájra. A folytatásban hosszan 300-400m körül hajtottam és nagy örömmel álltam meg fotózni a Pireneusokat jelző rajzos táblánál. Újra itt vagyok ! Egy 20 km-s szakaszon – ahol egyébként táblák jelezték a Tour másnapi elhaladását - nagyon erőteljesen érződött a Tour de France szurkolóinak népvándorlása: jelentős forgalom volt, és számottevő a lakókocsi, lakóautó, vagy bringát szállító kocsi.
Sajnos eléggé lehűlt levegőben (22-20 fokban ) hajthattam, ráadásul az előbukkant hegyek is 1500m felett felhőbe bújtak. Az estét a Montségur BIG listás hágóra (8,5%-os átlagmeredekség 4 km-n át) való feltekeréssel zártam.


6. nap:
A front elvonultával beköszöntött a szép idő. Picit huplis, lankás völgyben hajtottam ki az Ariege folyó partjára, ahol tábla hívta fel az autósok figyelmét, hogy megfelelő távolságot tartsanak az út szélén hajtó kerekesektől. Már a folyó völgyéből is szép hegyekben gyönyörködhettem, ám amint feltűntek a magasabb pireneusi hegyek, itt-ott hófoltokkal, alig fértem a bőrömbe: KEZDŐDIK az igazi túra!
Tarascon kellemes hangulatú virágos, a folyó két partjára épült takaros kisváros volt, a forgalmon itt is érződött a Tour de France hatás: e nap érkeztek a közeli Ax 3 Domaine hegyibefutóhoz. Első igazi hágóm, a Raid Pyreneenről ismert 1517m-es Port de Lers volt, melyet a következő napokban sok Raid-es hágó követett: ezúttal ellenkező irányból kerekeztem fel rájuk; ezért is tetszett a túraterv ilyen iránya. Az eleinte árnyas-fás úton kilométerenként víz csobogott mellettem, később a hegyoldalról, vagy pedig vízesést láttam.. Hangulatos volt. Az utolsó 2 km-en egy sima versenybringás lány előzött meg fotózás közben; kedvtelésből egy kis ráhajtással utolértem és így filmeztem le a hágóra érést.

A panorámás nyeregben elbeszélgetve kiderült, hogy középkorú társaival a Raid Pyreneent tekerik végig, kísérőautói támogatással. A lejtőn a szokásos és tetsző paplanernyősöknél most is megálltam: jó egy kicsit gyönyörködni a levegőben való ringatózásukban. A Col d’Agnes-re hajtva megint gondot okozott a sárvédő rögzítőjének lazasága (nagyon felbosszantott): kínlódtam vele; alig-alig tudtam a súrlódást megszűntetni; esti feladatom lett, hogy megoldjam! Aulus les Bainsban egy vegyesboltban véletlenül akadtam kötegelőre, ami máris gyors megoldást ígért.

A Col de Latrape hágó egy jelentéktelen emelkedő volt, ám az azt követő Tour de France hegyibefutó, Guzet Neige (1520 m) lenyűgözött: felső fele panorámaút kilátással igazán szép hegyekre, a tetőről pedig körpanoráma nyílt a Pireneusok ezen régiójára. Éppen naplementére (1/2 10) érkeztem meg a siexi – ismerős – kempingbe, ahol a kötegelővel könnyedén sikerült megoldanom a sárvédő problémát.
videó: http://www.youtube.com/watch?v=7gnFDmF6xdI




7. nap:
Időben keltem, mert déltájt a Portet Aspet hágóra kellett érnem, hiszen a hágó meredek részén akartam megörökíteni a Tour de France mezőnyét. Úgy számoltam, hogy az utat, majd fél 12 – 12 tájban zárják le. ˝ 9-kor már neki is vágtam a Col de la Core hágónak, amely nagy részét 2007-ben nem láthattuk a nyári köd miatt. Ezúttal száz ágra sütött a Nap, csodás volt a panoráma is (forgalom meg alig), ráadásul fotóimon, videóimon ( http://www.youtube.com/watch?v=ii9ixgYObk4 ) sorra bringások kerülhettek, hiszen az angol Raid Pyreneenesek fokozatosan előzgettek. Szeretem a Pireneusokban, hogy az Alpokhoz képest kisebb a forgalom, nyugalmasabb! A tetőre érve a Raidesek kísérőautója mellől tapssal üdvözöltek  Filmezés és egy kis szusszanás után a laposabb, dombosabb irányba gurultam Audesseinig, ahol meglepetésemre már Ľ 12-kor rendőrök álltak a Portet Aspet felé vezető kocsiút becsatlakozásainál (és a falvakban fél km-nként) és nem engedték a bringázást. Csak komoly győzködésnek és egy kis szerencsének köszönhetően tolhattam bringámat a közeli faluig, amely végétől – rendőr nem látott a falvak közt – a következő településig nyeregbe ülhettem. Így ment ez egészen a hágó tövéig: házak közt, vagy ha rendőr látott: séta, a települések közt tekerés. A hágó közepén érkezett meg a reklám és szponzori – speciális alakú – autókból és táncosokat, előadókat szállító teherautókból álló karaván. Zeneszó, tánc, tapsolás, magával ragadó hangulat ! Nagyon megfogott; alig bírtam magammal. Ezt nem látni a TV-kben, ezt át kell élni ! Falvakban láttam, hogy akár 70 éves nénikék is kiültem az út szélére és várták a mezőnyt. A hágón végül 1 km-rel a tető előtt, egy hajtűkanyarban álltam meg. Először a rendezői autók, majd rendőrmotorosok mögött a szökevények érkeztek (meg kísérőautóik), aztán miután a helikopter is felettünk





lebegett, a főmezőny is megérkezett: nagyon nyugiban, a teljes útszélességet elfoglalva kényelmesen tekertek fel. Miután mindenki elvonult, hamarosan én is a hágóra tekertem, ahol még fél óráig dugó volt: ebédeléssel használtam ki. Gyors lejtőzés után következett a Col de Mente, ami bizony a túloldaláról is nehéz hágó volt. Most kiderült: Északról is kemény és meredek! Élveztem a panorámás szerpentinutat; útközben ismét találkoztam Raid-esekkel; párszor filmeztem is őket, a tetőn pedig a turistaháznál csatalakoztam hozzájuk egy koccintásra.
Gurulás után lankásan emelkedő völgyben hajtottam fel az e napi Tour befutót adó Bagneresbe; a kocsiúton meglepőmód szembe elég nagy forgalom volt: láttam közvetítőkocsit is. A kisváros központjában még láttam a felkordonozott befutót; a sétálóutcában sokan jártak, tele voltak a vendéglők teraszai is. A napot hegyibefutóval zártam, hiszen a másnapi első emelkedőn, a Peyresourde-n való szurkolás miatt Garinig (1120 m) tekertem, ahol még éppen akadt egy szabad helyecske a kempingben. A szakaszeredményt a szomszéd sátor angoljának műholdas TV-jéből tudhattam meg. E nap során – úgy hogy közben 3 órát a Portet Aspeten időztem – 2906m szintemelkedést hajtottam málhás bringámmal.
Pihi nélkül rekord is lehetett volna, ha arra hajtottam volna.





Fotóalbumom linkje
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
G.Domonkos



Posts : 94
Join date : 2008-01-04
Age : 61
Location : Salgótarján

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sun Dec 26, 2010 8:00 pm

Egy kicsit késve kellemes ünnepeket és boldog, sok bicajozással teli új évet kívánok mindenkinek!
Most, hogy leesett vagy 15 cm-es hó, a bicaj nem játszik, ezért gyalog elmentem itt a környéken egy kb,- 10 km-es túrára. Mély hóban, mivel előttem senki nem járt - néhány állatot kivéve - fárasztó, de nagyon jóm túra volt.
Back to top Go down
View user profile
Geza

avatar

Posts : 49
Join date : 2009-07-13
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Thu Jan 06, 2011 9:35 pm

SZIASZTOK!
Egy tavalyi túrát osztanék meg veletek.
Nyár közepén gondolkodtam egy pár napos túrán, ami kicsit más mint az eddigiek, és nincs is túl messze. A térképek böngészése és a BIG hágó regiszterének átnézése után arra jutottam, irány a tenger!

A horvát tengerpart hozzánk legközelebb eső részén húzódik vagy száz kilométer hosszan a Velebit hegység, két BIG-es mászással. Egy kis halászfalut Sv.Jurajt választottam bázisul, ahonnan első nap a Senj feletti Vratnik-hágót (694m) másztam meg, ami kfejezetten idegesítő volt a rengeteg cammogó kamionnal. Eltudjátok képzelni a levegő minőségét! Felejtsük el.
Másnap az Oltari-hágó(940m) következett. A felvezető út rögtön a tengerparti falu határából indult és az első pár száz méter után gyönyörűségespanoráma fogadott, ami az út feléig volt élvezhető. Az vonalvezetése lenyügöző, kissebb –nagyobb kopár hegyek között kanyargott folyamatos, talán 7-8 %-os emelkedővel.



Voltare falu előtt az út egy völgyben folytatódott, ezzel a tengerre való kilátástól elbúcsúztam. Egy jó órás tekerés után felértem az Oltari-hágóhoz. Itt semmiféle táblát, kiírást nem találtam, az út legmagasabb pontján készítettem el a fotót.( A BIG honlapján található képek a faluban készültek.)



Az igazi célom mégcsak ezután következett. Visszagurultam kb. egy kilométert, majd balra fordulva megkezdtem a kapaszkodást a Zavizsan-ra (1645m).



Az út fele frissen aszfaltozott erdei úton vezetett, majd egy parkoló következett, ahol sorompó állta el utamat. A tovább haladáshoz fizetni kellett, legnagyobb meglepetésemre kerékpárra is. (45 kuna)
Rövid értelmetlen vita után fizettem, és indultam tovább. Az út felszíne murvásra váltott, ami a hátralévő 15km-en kitartott.



A csúcs lábánál egy parkolóba állhattak le a gépkocsik (kevés), de kerékpárral folytathattam az maradék pár kilométert.
A csúcs előtt pár száz méterrel a bringát leraktam, és felgyalogoltam. A kilátásra már előre felkészültem,de még így is mellbevágó volt. Az alpesi panorámáktól eltérően a látnivaló itt a mélyben csillogó tenger és a benne kirajzolódó szigetek látványa volt gyönyörű. Többször elindultam lefelé,de vissza-visszatértem, végül a egyre hűvösebb idő kergetett le a bringához.







A lefelé vezető úton még megnéztem egy érdekes természeti képződményt, egy zárt kb. 80m-es mélyedést un. "ponikvát" ahol a külső hőmérséklethez képest mindig 10-15 fokkal hidegebb van.


Most jött a nap másik fénypontja a 35 km-es downhill! Ne felejtsük, tengerszintre robogtam le. A murvás szakaszon való haladás után a sima úton félóra alatt leértem a faluba. Pont a szállásomig tartott a lendület.


Másnap a Velebit hegység legdélebbi részébe autóztam kb. Zadar magasságába. Itt a magasság 700-800m-re csökken, de nagyon kopár, vad vidék. Itt található sok barlang között van egy igen különleges, a Mamet barlang.
Gyakorlatilag egy nagy lyuk, 40m-es átmérővel, 140m-es mélységgel. Nem könnyű megtalálni, minden járható úttól távol van, ezért elég későn, a ’70-es években fedezték fel. Amikor az ember pár méterre van tőle csak akkor veszi észre a nagy fekete lyukat, de ha az ember a pereméről lenéz (és nem remeg a lába) elképesztő látvány.



Innen történt egy híres bázisugrás is pár éve. http://www.youtube.com/watch?v=b-VXvA5hSjs
Back to top Go down
View user profile
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Fri Jan 07, 2011 9:14 am

Köszönjük Géza a beszámolót!
Nagyon érdekes volt!
bounce
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
S.Zoltán



Posts : 16
Join date : 2009-01-23

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Fri Jan 07, 2011 8:00 pm

Halihó
BÚÉK minden BIGGERnek!

Én annyi kiegészítést fűznék hozzá, hogy van mégegy BIG is a Velebitben: a Stara Vrata, kb. hasonló magasságú, mint az Oltari. Én csak az Oltarin voltam 2007-ben, de akkor ezek szerint még mindig nincs leaszfaltozva teljesen a Zavizsanra menő leágazás és tábla sincs kitéve magán a hágón. Anno én nem mentem fel a sorompóig, úgyhogy megúsztam a borsos nemzeti park belépőt.
Amit viszont nem értek a BIG adatlapon, hogy az Oltariból hogyan lett "Óltare"??? A horvátban eleve nincs hosszú "o" betű, meg a mellékelt feliratfotón is kissé csonka "Oltari" szerepel! Meg minden térképen "Oltari" van írva, érdekes hogy ez senkinek nem tűnt fel eddig.
Egyébként nagyon jók ezek a fotók, nyugottan feltölthetnéd mindegyit, már csak azért is mert amik az adatlapon vannak, azok elég semmitmondóak, meg ugyanaz a kép kétszer feltöltve... annak is mi értelme?
A Vratnik-ot meg le lehetne cserélni valami másik Velebites emelkedőre, pl. az Obrovacból induló Prezid-hágóra, amin alig van forgalom, magasabb is kicsivel (767 m), látványos és messzebb is van a másik két BIG-től:
http://sempervivum.fw.hu/velebit8.htm
Back to top Go down
View user profile
Geza

avatar

Posts : 49
Join date : 2009-07-13
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sat Jan 08, 2011 12:03 am

Kösz a hozzászólásokat.
Zoli!Az Oltari névben igazad van, de reklamáljanak a horvátok. A BIG-re feltett fotók valószinűleg azért duplázódnak, mert a feltevő nem várja meg a fotó átméretezését, henem ismét rákattint.
A feltett link a tiéd?
Nagyon sok hasznát vettem, ez volt az előkészítés legfontosabb infobázisa. Lukovo-ba én is lementem a tengerpartra, közben többször gondoltam arra srácra, aki ezen a honlapon leírta: ebbe a faluba "ugrott" le a nem létező kempingbe. (Nagyon húzós szerpentin, sziklafaltól szakadékig.)
Egyben én is köszönöm a túraleírásaitokat, nagyon élvezem őket, mert valószinűleg ugyanazon a szemüvegen át nézzük az adott túrát.
Back to top Go down
View user profile
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sun Jan 09, 2011 2:41 pm

Jó volt olvasni, köszi :-)
Sempervivum, neked 2009-2010-ben nem volt túrád, vagy csak nem tetted fel ?
Hiányoznak a túrabeszámolóid !

Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
S.Zoltán



Posts : 16
Join date : 2009-01-23

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sun Jan 09, 2011 4:48 pm


Hát igen 2009 & 2010-ben nem voltam csomagos túrázni, de remélem idén bepótolom és akkor lesz beszámoló is...
A legjobb az egészben hogy azt a horvát túrát nagyrészt a te (Gabriel) 2003-as adriai túraleírásod motiválta, Gézát meg ezek szerint az én infóim segítették. Most meg, ha jól látom Gézának van a legtöbb horvát BIG-je a magyar tagok között, úgyhogy ezután már mi fogunk tőle kérni infókat. :-)
Back to top Go down
View user profile
cobranco

avatar

Posts : 116
Join date : 2010-12-09
Age : 51
Location : Miskolc /Hungary/

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sun Jan 09, 2011 6:49 pm

Nos, én viszont voltam csomagos túrázni 2010-ben/kétszer is az Alpokban/,...van túrabeszámoló is,igaz nem én irtam/többnyire videózni szoktam/,a túratársam kapart le valamit,ime:


Hágómászás vs. Tókerülgetés a Déli-Alpokban
/Olaszország-Svájc/ 2010.08.20. - 2010.08.26. (6 nap)


Résztvevők: Cobranco /Miskolc/, Istvánpisti /Miskolc/.


Előzmények:


Cobrancoval még 2009 kora nyarán futottunk össze a Bükkben, amikor kisebb fiammal (akkor 13 éves) kerékpároztunk. Beszédbe elegyedtünk Jávorkúton, elérhetőséget cseréltünk és ezután 2009-ben 3, 2010-ben 1 alkalommal voltunk együtt Szlovákiában egynapos túrán. A legutóbbi túrán (Szlovák érchegységben) felvette, hogy lenne-e kedvem egy többnapos sátras, vadkempinges, Alpok túrához.
Akkor hirtelen nem gondoltam, hogy valamikor igent fogok mondani, mivel féltem a vadkempingtől, (lebukás, megalázás, fürdés, fogmosás nehézségei, illetve az ismeretlensége miatt).
Néhány hét elteltével azonban egyre jobban győzködtem magam, itt a nagy lehetőség, - ki tudja adódik-e ilyen még egyszer az életben -, hogy egy gyakorlott túrázóval mehetek számomra ismeretlen terepre. Közben a családdal is el kellett fogadtatni a túra ötletét, de augusztus elejére már eldöntöttem, ha az idő engedi, akkor megpróbálom. Cobrancoval egyeztettük a túratervet, mit kell magammal vinnem, illetve azt, hogy az időjárástól erősen függ az indulás, emiatt lehet, hogy egyik nap délelőtt dől el a másnapi esti indulás.
Ekkor beszereztem a hátsó csomagtartót, a túratáskát, hálózsákot, derékaljat és egy kis gázfőzőt, meg az élelmiszert, amiről úgy gondoltam 6 napra szükséges.



A terv szerint Indulás Miskolcról este 9-kor autóval, érkezés Landeckbe reggel 9 körül, kerékpárok felmálházása, majd kezdetét veszi a túra.
A kerékpáros útvonalterv : Landeck [Ausztria] (780m) - Reschen pass (1455m) - Prato allo Stelvio [Olaszország] (920m) - Passo dello Stelvio (2760m)-Bormio (1210) - Tirano (430m) -Sondrio (295m) - Morbegno (253m) Comoi tó keleti partján végig, fürdőzésekkel Lecco (210) - Pontida (310m) - Villa d’Almé (305m) - Zogno (307m) - Staviglino (565m) - Selvino (965m) - Nembro (320m) - Ponte Nossa (497m) - Lago di Iseo észak nyugati partján Lovere (257m) - Riva di Solto (221m) - Iseo (190m) - Pisogne (190m) - Edolo (695m) -Aprica (1180m) - Tirano (430m) - Passo del Bernina [Svájc] (2330m) - Sankt Moritz (1780m) - Zernez (1474m) - Pfunds [Ausztria] (971m) - Landeck (780m). Amint látható 5 db hágó található benne (Reschen, Stelvio, Solvino, Aprica, Bernina, valamint 2 db tó (Comoi, Iseo) és ezeket összekötő utak.
A tervezett útvonal kb. 720 km, a szintemelkedés 8.000-8.200 m.



Kicsit tartottam a sorozat terheléstől, illetve attól, hogy a felmálházott - kb. 30-35 kg súlyú - kerékpárral teljesíteni tudom-e a tervezett hágókat, bár van amatőr szintű előéletem a kerékpározás terén, évi 3.000-3.500 km-t tekerek a Bükkben, illetve 2009-ben a Grossglocknert északról, 2010-ben délről másztam meg nagyobb fiammal, hátizsákkal, nem pedig felmálházott kerékpárral.

Nem csak a kerékpár súlya jelent nehézséget (fel kell vinni a hegyre, az irányítás nehézkesebb szűk kanyarokban), hanem a nagyobb felülete, amit a menetszéllel szemben mutat (ellenszélben fokozott a nehézség, és mint a kerékpárosok tudják, mindig szemből fúj a szél, a hátszelet a szélsőségesen optimista egyének találták ki, kicsit olyan ez, mint a Lottózókat azzal kecsegtetni, hogy bármikor bejöhet)




--------------------------------------------------------------------------------



A túra rövid összefoglalója:



Félelmeim nem igazolódtak, jól ment a tekerés, nem volt probléma a sátorban alvással, a nyereg sem okozott problémát (napi 8 órát ültünk rajta)
Jól kitalált érdekes útvonal 2 db nagy és 2 db kisebb hágó 2 db pompás tó, és ami a legjobb volt, az időjárás. Jó táborhelyek, Cobrancoval jól kijöttünk, összességében nagyon örülök, hogy életem első többnapos túráját vele tehettem, sok dolgot sikerült ellesni tőle. Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a kiránduláson! Ha valakit érdekelnek az adatok, akkor itt a tömör lényeg: 700 km, 7528m szint, napi adatok a részletes leírásban.
Olyan szép és a magyar tájtól alapvetően különböző volt az Alpok, hogy már most néhány nappal a túra után vágyódást érzek, hogy újra láthassam a hatalmas hegyeket, kaszált mezőket, havas csúcsokat, tavakat. Talán majd jövőre, újra…




--------------------------------------------------------------------------------



Részletes leírás:



0. nap 2010.08.19.



Indulás Miskolcról 21:15-kor Landeckbe




--------------------------------------------------------------------------------



1. nap (74 km, 860m szint)



2 óra alvással és 1.020 km-rel később 9 óra körül érkeztünk Landeck és Prutz közötti murvás parkolóba, amiről feltételezhető volt, hogy 6 napig gond nélkül ott hagyhatjuk Cobranco autóját. Mintegy fél óra alatt előkészítettük a kerékpárokat az indulásra és nekivágtunk az első napra kitűzött mintegy 70 km-nek. A mai napi táv két ok miatt alacsony, egyrészt éjszaka kb. 2 órát sikerült aludnunk, másrészt, amíg Stelvio következő napi megmászását jó lenne közelről indítani, de Prato-nal húzódik a nemzeti park határa, amit a vadkemping miatt célszerű elkerülni. Az út elején az Inn völgyében tekertünk, hol a kerékpárúton, hol a főúton magasan a folyó felett.
Nauders-nél távolodtunk el az Inn völgyétől és kezdtük meg a mászást a Reschen pass irányába, ami egyben az osztrák-olasz határ is volt. A hágó túloldalán a látványos Lago di Resia kék felszínéban gyönyörködve fogyasztottuk el az ebédünket, majd a tó jobb partján húzódó – jó sok szintet tartalmazó, de igen kellemes – kerékpárúton folytattuk utunkat. Már ekkor feltűnt, hogy a kerékpárosok száma és kor összetétele jelentősen eltér a nálunk megszokottól. Olyan idős emberek is nagy számban tekertek, akik nálunk már csak járókerettel araszolnak és a gyerekek, lányok és asszonyok is kiveszik részüket az aktív kikapcsolódásból.
Gyakorlatilag 17:00 óra körül elértük a „szállás” helyszínét, de azt csak este 9 körül foglaltuk el egy patak partján Clusio és Lauders között fáktól takart helyen a kerékpárút mellett. A szállás ugyan 1060 m-en volt, de tudtuk, hogy holnap egészen 920 m-ig kell legurulnunk, ahonnan megkezdődik jelen túra legmagasabb hágójának meghódításáért a küzdelem.
A sátrat nem állítottuk fel, csak a földre fektettük, rátettük a hálózsákokat, majd erre a sátor külsejét borítottuk, hogy reggel ne vizesedjen át a hálózsák. Ez a megoldás, akkor még jó ötletnek tűnt, mivel úgy gondoltuk, hogy kialvatlanul, fáradtan így időt spórolunk és az égen felhőt sem lehetett látni. A patak monoton zúgásától egy pillanat alatt elaludtam. Egyszer csak arra ébredtem, hogy Cobranco rázogat, és azt hajtogatja, esik az eső, esik az eső, fel kell állítani a sátrat. Hát felállítottuk, eláztunk, elkeseredtünk, mi lesz velünk holnap a hágón. Én azért ettől függetlenül jól aludtam az éjszaka hátra lévő részében és reggel sokkal frissebben ébredtem, mint előző nap.




--------------------------------------------------------------------------------



2. nap (110 km, 2.386m szint)



Eljött a nagy nap a Stelvio meghódítása, aminek 8:30-kor csodálatosan tiszta ég alatt szikrázó napsütésben neki is kezdtünk. A terv az volt, hogy legurulunk Prato-ba (920m), majd elindulunk felfelé a hágó felé. Gomagoi településen (1216m) reggeliztünk és folytattuk utunkat, de a Stelvio hírességét adó 48 db visszafordítós kanyar híre hamva sem látszott még. A 48. számú kanyarra (Kehre, vagy tornante) Trafoi (1516m) feletti hegyoldalig kellett várni. Innentől igen látványosan követték egymást a kanyarok, a 23.-ig a völgy keleti falán, majd a 22.től az 1.-ig a déli oldalon. Közben többször megálltunk filmezni, fényképezni, enni, inni, pihenni. Végül 34 km után 14:25-kor felértünk a hágóra, ahol Athéni halpiac (by Cobranco) kirakodóvásár, kolbászárus hadak, illetve ménkű sok motoros várt ránk. A motorosokra lehetett számítani, mivel felfelé menet kb. 17.349.123 db ment fel, természetesen mind Rossinak képzelve magát, nyélgázon. A lefelé jövő motorosokat 3 alkalommal is megtréfálta valamelyik nagyon szűk – lépésben bevehető – kanyar, és eldűltek. Az egyik kárvallott motorját Cobrancoval közösen állítottuk fel.
A hágó tetején fényképezés, evés, ivás és már indultunk is tovább, hiszen még kb.90 km-t terveztünk, amiből még 70 km volt hátra Tiránóig, ami könnyen teljesíthetőnek látszott annak fényében, hogy a célpont 430 m-en terül el, amíg 2.330 m szintvesztést kell abszolválnunk. Bormio-ig (1210m) könnyen lejutottunk köszönhetően a nagy lejtésnek, idáig reggeltől kb. 60 km-t tettünk meg. Innentől az Adda folyó völgyén haladtunk tovább, amikor Bormio-tól 5 km-re egyszer csak megszűnt az út lejtése – pedig a folyó völgye süllyedt tovább – sőt 6% meredekségű szerpentínbe csapott át. Itt hirtelen kb. 140 m szintet hozzátettünk a napi adaghoz és még mindig volt hátra 40 km, pedig az óra 18:15-öt mutatott. Ekkor feladtuk azt a tervet, hogy Tiránón jelentősen túljussunk és beláttuk, hogy ezen a környéken kell éjszakáznunk. A sátorhelyet 22:00 körül a telihold támogatásával találta Cobranco egy kukoricás közepén lévő út melletti területen. Akármilyen késő is volt, akár milyen fáradtak is voltunk, tanulva az előző napi esőből, felállítottuk a sátrat és jót aludtunk reggelig.




--------------------------------------------------------------------------------



3. nap (135 km, 250m szint)



Frissen ébredünk és éppen a sátor összehajtogatásának utolsó mozdulatait végeztük, mikor megjelent a terület gazdája, valószínűleg a felettünk lévő dombról láthatta a mozgást. A táborhely választásakor most is betartottuk a Cobranco által meghatározott elveket, mely szerint bekerített telekre nem megyünk, növényi kultúrában kárt nem teszünk, így a paraszt konstatálta, hogy „jó” emberek vagyunk. Én először kicsit megijedtem, mi lesz most, de a gazda kellemes meglepetéssel szolgált és egy hangos chiao kiáltással és integetéssel elment.
A mai napra azt terveztük, hogy Sondrio-Morbegno-Colico útvonalon elérjük a Como-i tavat ez kb. 60 km, majd a tó keleti partján végigmenve (többször fürödve) elérjük Leeco-t (kb. 40 km), majd tovább megyünk DK felé és Bergamo-tól északra húzódó hegyek felé vesszük az irányt, hogy a várható nagy forgalmat elkerüljük, hiszen ezen a napon vasárnap van.
Az út első felében a tóig kellemesen lejtő útra és viszonylag gyors haladásra számítottunk, hiszen kb. 200 m szintet kellett elvesztenünk, de sajnos az élénk NY-DNY-i szél és az elképzelhetetlenül nagy forgalom megnehezítette a dolgunkat. A tó elérése után a forgalmat tekintve javult a helyzet, mivel a Milánóba igyekvők rátérhettek a tóparti hegy gyomrába vágott alagúton átvezetett autópályára, de a szél továbbra is hozta a formáját. Meglepő módon a 32-34 oC hőmérséklet és a fülledt idő ellenére a helyi népek felöltözve ültek az árnyékban és vagy szenderegtek, vagy csak néztek ki a fejükből. Ebbe a bambasági rekordokat ostromló közegbe vittünk egy kis pezsgést azzal, hogy letoltuk – a platós IFÁ-ra hasonlító - kerékpárjainkat a víz mellé, villámgyorsan levettük a fürdőnadrág kivételével a ruháinkat és 4, vagy 5 helyen is frissítettük magunkat. Lecco elérése már a csúcsforgalom idejére esett, így eszméletlen nagy forgalomban haladtunk és ekkor még azt hittük, hogy később majd jobb lesz, de nem. A tótól délre már egybeértek a települések több tíz km-t tettünk meg úgy, hogy a település végét jelző táblánál kezdődött a következő falu, vagy város. Ekkor találtuk ki kínunkban azt a fogalmat, hogy túlépített, ezen a környéken véleményem szerint kb. hússzor annyi ember él, mint amennyi a mi fogalmaink szerint normálisan elfér. (érdemes megnéni a Google Earth-ben a település sűrűséget, ami dél felé haladva exponenciálisan nő) Mivel egybeolvadtak a települések, így mindenütt 50 km/h-s korlátozás volt – táblára írt fenyegetéssel, hogy itten bizony elektronikusan ellenőrzik a közlekedők sebességét -, de ez a helyieket nem akadályozta meg abban, hogy folyamatosan 70-80-nal menjenek, a mi nagy bánatunkra. Egy jó tanács azok számára, akik azon törik a fejüket, hogy erre a környékre jönnek kerékpárral : NE TEGYÉK ! Ráadásul a sok település és leágazó út között nem nagyon találtuk a tervben szereplő Bergamo-t északról elkerülő utat, és a keddre előre jelzett hidegfront miatt úgy döntöttünk, hogy rövidítünk, és amennyire lehet, elkerüljük Bergamo-t, de nem a hegyen. A sátrat Gromolongo és Arzenate között a kukoricás beláthatatlan szegletében állítottuk fel a fülledt melegben. Az alvás annak ellenére nehezen ment, hogy a mai etap 135 km volt, ennek oka a nagy meleg volt.




--------------------------------------------------------------------------------



4. nap (111 km, 200m szint)



Reggelre kellemesen lehűlt az idő, a nap is kisütött, így abban reménykedtünk, hogy a hidegfrontot még ma megússzuk. Mire összecsomagoltuk a sátrat nyugat felől teljesen befelhősödött, meg is ijedtünk, hogy esni fog és akkor egész nap, esőben mehetünk. A mai napra a terv az volt, hogy elérjük az Iseo-i tó ÉNY csücskén lévő Lovere települést és sok fürdéssel, a tó megkerülésével eljutunk a tó ÉK részén lévő Pisogne-ba, majd tovább haladunk ÉK felé ameddig lehet, mivel a tó körül nem lehet táborhelyet találni.
Az indulás után élénk északi (ellen) szélben tekertünk a kiszámíthatatlanul haladó utakon, az olaszoktól több próbálkozás után sem sikerült idegen nyelven megtudni merre lehetne elkerülni Bergamo-t, csak mutogatás útján. Végül sikerült kijutnunk az autóút meletti járdán haladva, ahol Cobranco összeszedett egy jó nagy akáctüskét az első kerekével. A javítás, ragasztás elvett egy kis időt, de végül sikerült Seriate-Portico útvonalon távolodni a sűrűn lakott területektől, szerencsére az idő megjavult talán túlságosan is meleg, fülledtség lett. (Az egész útra az volt a jellemző, hogy egyetlen olasz sem beszélt idegen nyelvet, még a fiatalok sem) Innen kb. 20 km-re elértük a kifli alakú Endine tavat, amiben sajnos nem lehetett fürödni így továbbmentünk az Iseo tó irányába. Az eredeti tervektől eltérően nem Lovere városkába tekertünk, hanem egy szerpentines rövidítésnek köszönhetően Riva di Solto-ba jutottunk, mely település már téli álmát aludta dacára a 30 oC-os hőmérsékletnek, szinte embert sem láttuk. A tóban kétszer is fürödtünk itt, egyszer ebéd előtt, majd utána is, majd nekiláttunk a tó megkerülésének, ami 50 km utat jelentett. A tó déli részén Iseo-nál újabb fürdés következett, itt már éledező olaszokat is láttunk, akik bementek a vízbe. A tó jellemzője, hogy közepén egy nagy és két pici sziget található, természetesen jól beépítve, és ami még érdekes, hogy a tó meredek nyugati partján egy óriási cementgyár terpeszkedik. Késő délután kellemes úton haladtunk a tó keleti partján kis forgalomban, amikor a túra legveszélyesebb helyzetét éltük át. Valami hosszabb ideje fennálló műszaki ok miatt lezárták a parti utat, és a forgalmat felterelték az autóútra, amit innentől normál főúttá minősítettek át 70 km/h-s korlátozással, amit természetesen senki nem tartott be. A veszélyhelyzet abból fakadt, hogy kivilágítatlan, több 1-1,5 km hosszú alagútban kellett haladnunk 90-100 km/h-val száguldó kamionok furgonok, személyautók között és az út széle nem volt igazán biliárdasztalhoz hasonló. Cobranco bevallása szerint a lejtős alagútban közel 70 km/h-val száguldott, hogy minél hamarabb véget érjen a rémálom, míg én óvatos 50-nel. Végül túléltük és a tavat ÉK-re elhagyva táborhelyet kerestünk, melyet Darfo Borario Terme előtt egy elhagyatottnak tűnő nem bekerített telken találtunk meg. A táborhely minden szempontból jónak tűnt, csak reggel derült ki, hogy egy kakas van bezárva nem túl bizalomgerjesztő sufniszerű épületbe.




--------------------------------------------------------------------------------



5. nap (115 km, 1.885m szint)



Reggel fél hat felé a kakas tíz másodpercenként kukorékolt, így mivel már nem tudtunk aludni, meg várható volt, hogy a gazdája is megjelenhet, gyorsan összepakoltunk és korán 7 óra körül elindultunk Edolo irányába. A mai cél Tirano elérése és lehetőség szerint minél magasabbra feljutás a Bernina hágó irányába, mivel a következő 6. napon ez a hágó a cél.
Az első nagyobb város Breno volt itt kanyarodtunk ismét hegyek közé, mivel az utóbbi 3 napban többségében sík területen a nagy hegyektől délre haladtunk. A reggeli elfogyasztása után haladtunk tovább Edolo felé. A város előtt már igen fülledt meleg lett az idő, az út is egyfolytában emelkedett, amikor egy megfelelő fürdőző helyet sikerült találni az Oglio folyó partján. A víz kristálytiszta és igen hideg volt, itt sikerült megoldani a tisztálkodást és a hűtést is. A parton tábla figyelmeztetett arra, hogy a folyón feljebb tározós vízerőmű található, ami miatt váratlanul jelentősen megnőhet a vízhozam, és így veszélybe sodorhatja a fürdőzőket. Emiatt nem mentünk a vízbe, hanem csak a parton állva locsoltuk magunkat. Aztán a továbbindulás után láttuk is az erőmű épületét és a csővezetéket a hegytetőre, ahol egy tó található. A Google Earth-ben megnézhető ez a tó melynek felszíne 1057 m magasan helyezkedik el, míg a lenti víztároló 645 m-en. Az ilyen típusú erőmű nagyon hasznos tud lenni a villamos energia rendszer szempontjából, mivel a hajnali időszakban – amikor alacsony a fogyasztás – vizet szivattyúznak a felső tóba (olcsó áramot használva), azután a délutáni fogyasztási csúcs esetén leengedik a vizet, és villamos energiává alakítják a víz helyzeti energiáját. (Egy kis háttér: minden pillanatban annyi villamos energiát kell termelni, mint a fogyasztás, ezért szabályozó erőművekre van szükség, ami általábaan gázos). Így fosszilis energiát égető csúcserőművek építését, üzemeltetését lehet megspórolni, mivel a hajnali időszakban valószínűleg atomerőmű által termelt villamos energia felhasználásával juttatják a vizet a felső tóba, ráadásul ez az energia nagyon olcsó, míg a csúcsidőszaki energia nagyon drága, akár 2-3 szoros árkülönbség is lehet. Sajnos nálunk itthon a „méregzöldek” úgy gondolják nincs ilyen tározós erőműre szükség, mivel az károsítja a környezetet, (az importból származó földgázból termelt villamos energia CO2 kibocsátása nem) pedig Szlovákiában, Ausztriában és itt Olaszországban is elterjedt ez az erőműtípus, mint az erőforrásokkal spórolás formája. Utunk során 6-8 ilyen erőművet láttuk. Ha valakit érdekel, akkor találhat még ilyen erőművet Morandino-nál, - nem sokkal Edolo előtt - ahol az alsó tó 380, míg a felső tó 1.817 m-en található.
Na ez után a kis kitérő után térjünk vissza a túrán történtekre. Edolo után kezdődött (695m) a mászás Aprica üdülőváros felé (1.180m). Az út helyenként 6-7 %, máshol meg csak 1-2% meredekségű volt, jellegében nagyon hasonlított a Felsőhámor Lillafüred közötti útszakaszra, tehát jobbról (észak felől) magas sziklafalak balról meredek völgy. A hegy meredeksége nem volt veszélyes, viszont a nap nagyon erősen tűzött és a sziklafal, mint valamint cserépkályha ontotta a meleget. Aprica-hoz közeledve az aszfalton híres kerékpárosok nevei tűntek fel, Vinokurov, valamint több helyen a Giro d’Italia logoja is látható volt. Itthon utána néztem és kiderült, hogy 2010-ben a Giro 19. szakaszának hegyi befutója volt Aprica. A hágón próbáltunk valamilyen étteremfélét keresni, ahol pizzán, tésztám, szendvicsen kívül mást is lehetne kapni – Cobranco ezeket ki nem állhatja -, de nem sikerült, így a túloldalon leereszkedtünk a Tirano-Tresenda közötti völgybe. Ereszkedés közben megálltunk fényképezni, nézelődni és Cobranco rögtön kiszúrta a 2. napi táborhelyünket a kukoricaföldön, ahol a tulaj jött megnézni, mit is teszünk. A szerpentinen leereszkedve kb. 5 km-t tekerve értünk Tirano-ba, ahol megnéztük a Bernina Express állomását, és tovább kerestünk egy meleg étellel szolgáló olcsó helyet, de csak nem sikerült, míg a végén Cobranco kiszúrta, hogy a Simply Market-ben akciós sült grill csirkét lehet kapni 4 Euro ellenében. Rögtön be is neveztünk egyre, elosztottuk a frissen sült meleg húst és a helyi parkban jóízűen el is fogyasztottuk. Vacsora (vagy ebéd ?) után 17:30-kor elindultunk a Berninan hágó irányába vezető úton. Az út a Madonna di Tirano (430m) templom mellett vezetett Svájc irányába, a határt 1 km után értük el, ahol a határőröknek integetve megállás nélkül jutottunk át, bár előtte többször több nyelven kiírták, hogy az úti okmányokat készítsük ki. Eleinte 5-6 %, majd 7-8 % meredekségű úton erőltettük a „platós IFÁ-inkat” felfelé. A Lago di Poschiavo tavat 970m-nél értük el, ahol a Bernina Express-t megtekintve indultunk tovább felfelé. Innen kb. 8 km-rel feljebb a völgyön a főút mellett Cobranco megtalálta az utolsó lehetőséget a szállásra (1160m) kb. 19:30-körül. Sajnos még nem volt sötét így az út mellett megvacsoráztunk és 20:30 körül feltoltuk a kerékpárokat a táborhelyre. Az időjárás errefelé nem kecsegtetett semmi jóval a holnapi Bernina hágó előtt, mert hűvös volt, a hegyek felhőbe burkolóztak és félő volt, hogy esni fog. Az eső azt jelentette volna, hogy szétfagyunk a hágó felé vezető úton.




--------------------------------------------------------------------------------



6. nap (155 km, 1.953m szint)



Korán reggel fél hat felé ébredtünk, főleg én és a mocorgásomra Cobranco is felébredt úgy, mint eddig minden nap, de ezen a napon nem volt hátrány a korai kelés, egyrészt az előttünk álló út hossza miatt, másrészt a sátrat az út bizonyos szakaszáról látni lehetett, emiatt is célszerű volt a korai indulás. Az időjárás gyökeres változáson ment át az éjszaka, valószínűleg egy enyhe hidegfront kisöpörte a párát és csodálatos tiszta lett a légkör, az égen egy felső sem volt. A táborbontás után 7:30-kor indultunk el csípős hűvös időben, hiszen jobbról és balról is 3.000m magas hegyek szegélyezték utunkat. Sok üres autóbusz megelőzött minket, aminek az volt az oka, hogy a körutazáson lévő emberek Tirano-ban felszálltak a Bernina Expressre és átvonatoztak számtalan viadukton, alagúton Sankt Moritz-ba, ahol a buszaikba visszaszállva nagy élményekkel gazdagodva folytatták útjukat. A hágó felé mászva tátottuk a szánkat a csodálatos környezet nyújtotta látnivalók láttán és mérgelődtünk az egyre nagyobb – jellemzően olasz rendszámú - autóforgalom miatt, amit nem tudtunk mire vélni. Aztán az egyik pihenés fényképezés alkalmával Cobranco kisütötte, hogy valószínűleg Livigno-ba mennek az olaszok olcsó vámmentes italokért, dohányárukért. Ez később be is bizonyosodott, mert láttuk, hogy a Bernina hágó előtt 3,5 km-rel jobbra Livigno-ba tartó útra kanyarodik a forgalom 80%-a. Itt megpihenve olyat láttam, hogy a szám is tátva maradt, egy narancssárga, seprős autó ment a hágó felé és az utolsó kis kavicsot is letakarította az útról, itt a világ végén. Hát ezek a svájciak tényleg alapos emberek, döntéshozóinkat elvihetnénk ide – na nem üdülni, hanem – agyátültetésre. Pár perc múlva jött visszafelé a seprűs autó, hogy a másik sáv is tiszta legyen.
A hágó tetején fényképezés, nézelődés után indultunk lefelé a kb. 50m-rel lejjebb található Lago Bianco tó felé, ami nevének megfelelően elképesztően fehér volt. Különös kontrasztot mutatott a mellette lévő Lej Nair tó fekete színével. Innen viszonylag lankás úton jutottunk le a Engadin völgybe, ahol az autó irányába indulva jobbra kellett volna mennünk, de megbeszéltük, balra Sankt Moritz-ba megyünk, hiszen csak az csak 3-4 km, nagyhírű hely és ki tudja mikor járunk –, ha járunk egyáltalán erre - valamikor. A városig még le kellett küzdeni egy kb. 1,5 km hosszú 6 % körüli emelkedőt és akkor feltárult a csodálatos hegyek, fenyvesek és a valószerűtlenül kék tó látványa. Eszembe is jutott erről az istentelen magyar popnóta, hogy aszondja :”van egy kék tó a fák alatt, ha beleteszed lehűti a lábadat…”. A tó körül sétány, azon padok helyezkedtek el, ami kiváló lehetőséget biztosított volna az ebédünk elköltéséhez, de egyszer csak odajött hozzánk egy idős ember és elmagyarázta, hogy kerékpárral behajtani tilos, de balra felfelé arra mehetünk. Így sikerült egy 10+ %-os emelkedőre jutnunk, ami ráadásul jó messze elvitt a tótól, arra felé, ahol még padok sem voltak. Cobranco ezen annyira felhúzta magát, hogy már nem is tetszett neki semmi, így visszafordultuk a kiindulási pontunkhoz. Itt derült ki, hogy ebbe az irányba behajthatunk, találtuk is egy pompás füves részt paddal, ami ideális volt mindenre (nézelődés, evés, ivás). Itt megbeszéltük, hogy az autó innen még kb. 110-120 km-re van, de végig folyóvölgyön megyünk lefelé (Inn), ráadásul még élénk támogató szelünk is van, legalábbis eleinte, így megpróbáljuk elérni az autót, hogy ne kelljen Svájcban vadkempingezni, mert azt mindenhol tábla tiltja. A legális kemping ára fejenként 30 Euro környékén van, így erről letettünk. A terv kissé optimista volt, hiszen Sankt Mortitz-ból 15:15-kor indultunk és az a 110-120 km nem kevés. A szél és a lejtő támogatásával Zernez-ig igen jól haladtunk, de ekkor észak felé fordulva jött az ellenszél, ami cudar volt, de ez szerencsére csak 6 km-ig tartott, akkor újra kelet felé fordultuk és egészen Scoul előttig minden pompásnak tűnt, de itt érthetetlen módon az út egyszer csak emelkedett 80 m-t ami igazán rosszul esett, ráadásul másik két málhás bringással versenybe keveredtünk. Egy útépítés miatt egysávosra szűkült úton a lámpánál értük utol a két 30 körüli bringást, indulás után én nyomtam a tempót, megelőztük őket. Utána saját tempóban mentünk – ami gyorsabb volt, mint a fiatalok addigi tempója -, majd Cobranco szólt – látta a tükrében -, hogy a fiatalok összeállnak és közelednek. Azt mondta Pista gyerünk, nehogy beégjünk, és utolérjenek. Na ez a szakasz nem esett jól, de leráztuk a konkurenseket, mindez közel 100 km megtétele után. Innentől ÉK-re fordultunk és a szél ismét próbára tett bennünket, de állhatatosan közeledtünk Martina (Svájc vége) felé, ahol a lejtés kellemes 1-2 % körüli lett. Martina után 9 km-en keresztül a senki földjén haladtunk – sem nem Svájc, sem nem Ausztria. Innen nyílik egy völgy, ahonnan megközelíthető Samnaun. Hegyi falu, - 1800 m-en terül el - mely Svájchoz tartozik, de vámmentes terület, az egyetlen Svájcban, vámmentes területen kívül híres sípályáiról is. Innen már csak 25 km volt az autóig, de lassan kezdett sötétedni (19:20). Végül az autót 20:45-kor értük el mintegy 155 km napi tekerés után. Szépen bepakoltuk a csomagokat, a kerékpárok felkerültek a helyükre és 21:30 körül elindultunk hazafelé az 1.020 km-es úton. Én rögtön bealudtam, de Cobranco sem bírta sokáig, így 90 km után egy autópálya pihenőben, az autóban aludtunk reggel 5:30-ig. Ekkor indultunk Miskolcra, ahová 17:30 körül értünk kissé fáradtan, de boldogan, abban a tudatban, hogy sikerült végrehajtani, amit elterveztünk, és csodálatos tájakat láttunk.




---------------------------------------------------------------------

A túráról készült videó rövid összefoglalója itt:

http://www.youtube.com/watch?v=glC2QBNa8_Y 1.rész
http://www.youtube.com/watch?v=4R6-LLOq55Y 2.rész



Akinek van kedve végigszenvedni Laughing a teljes, vágatlan filmet/140perc!!!/ az itt van:

http://en.sevenload.com/videos/or9gQhm-Bicycle-Tour-in-South-Alps-2010-Italy-Switzerland-HD-720p-Part-1
http://en.sevenload.com/videos/TltHslc-Bicycle-Tour-in-South-Alps-2010-Italy-Switzerland-HD-720p-Part-2

...és ha még akad olyan aki még mindig nem unta meg, nézzen be hozzám:

http://cobranco.atw.hu/

további képek,túrabeszámolók,videók tömkelege a teljesség igénye nélkül.


Jó szórakozást!


Back to top Go down
View user profile http://cobranco.atw.hu/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Kaunertalhoz még...   Mon Jan 24, 2011 12:53 pm

A Kaunertalban tett túrámról már írtam korábban, tegnap elkészült a videó is:

http://www.youtube.com/watch?v=21r8bMq_mSw

Tudom többek jártak már itt, remélem örömmel (+nosztalgiával) nézik majd. Csodás időm volt :-)

Hamarosan következik majd a Hochstein ill a Kalsi völgy is (Neues Luckner haus).

GyG
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
Geza

avatar

Posts : 49
Join date : 2009-07-13
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Jan 26, 2011 12:08 am

A zord téli napokban különösen jól estek ezek a fantasztikus képek Gábortól!
Mint már írtam nyárra tervezek a környékre egy négy-öt napos túrát, és ebbe a Kaunertal is benne van.
A Stelvio(amit Svájc felől az Umbrailpass-on át másznék meg) és a Zeblasjoch (Idalpe felé túrával biztos.
Egy túra még körvonalazódik a környéken.
Svájcban, az Inn völgyéből nyílik a Val d'Uina völgy, a felső harmadában egy szurdoknak a falába van vágva az út 1-1,5 m szélesen, néhol kisebb alagutakkal. A végén felér az ember egy hágóra, onnan lehet legurulni Olaszország felé. Annyi jó tippet kaptam tőletek, ha valaki járt arra, vagy tud valami infót, előre is kösz.

Mégcsak annyit: jól jött ez a januári melegebb idő. Két hét alatt, egyszer körbe mentem a Balaton nyugati medencéjét, Vácról felmentem a Nagy-Hideghegyre, és most vasárnap csináltam egy Dömörkapu-P.szentlászló-Lepence-Visegrád-Pap-rét kört, ami jól esett, de már igen hideg volt.
Hozzáteszem sokan eszementnek gondolnak, de környezetemben már mindenki volt vagy most influenzás, nekem kutyabajom, sőt.
A májusi közös túráról nem tudok még nyilatkozni, én csak az előző hónap végén tudom meg, a következő hónapi munkabeosztásom.
Mindenkinek jó tervezést és gyors tavaszt!
Back to top Go down
View user profile
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Jan 26, 2011 1:09 am

Géza,
nem tudom maileztél-e Pupuval, (a fórumhozzászólások közt megtalálva tudsz neki üzenetet küldeni), lehet h ő járt ilyen helyen, mert ő 2000m feletti tereputakon is járt. Épp olyanon is, ahol sziklába vájt volt az út.

Géza, amúgy az igazi hideget is bírod, vagy csak 10 fok fölött érezted "kötelezőnek" a tekerést ?

Üdv: GyG
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
Geza

avatar

Posts : 49
Join date : 2009-07-13
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Jan 26, 2011 10:06 pm

Kösz, Pupunak utána nézek, bár egyelőre még nem sürgős.

A hidegben való tekerésnek számomra nagyon sok összetevője van. Hat-hét fokig semmi probléma, az alatt csak száraz időben és ha nagyon csekély a légmozgás (magyarul:szél), indulok el.

A távot előre eltervezem. Ha sík a terep, 60-70 km bőven elég, közben arra vigyázok , hogy az izzadáspont alatt maradjak. Ha hegyi utat tervezek, elég 35-40 km is. A leizzadást itt nem tudom elkerülni, ezért ahány mászás annyi váltás aláöltözet.(Semmi pamut, csak műszálas anyag!) Vizes ruhában lefelé robogni kilométereket.....halál.
Még egy apróság, tavaly télen már nem kerékpáros cipőt használtam hanem egy könnyebb túracipőt.
Ez sokkal melegebb, sőt nulla fok körül már teszek a cipő orrába egy melegítő tasakot(Decatlon 1200Ft 5pár) is. Ezen kívül síkesztyű, síszemüveg(csak lefelé) és meleg "kommandós" sapka.
Persze mindenkinek a saját hőháztartása a mérvadó.
Back to top Go down
View user profile
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sat Jan 29, 2011 10:51 pm

A Pireneusokban tett túra korábban feltett pár napjának rövidített beszámolójához végre elkészültek a hosszabbak is a 3-7. napokra, az alábbi linkről elérhetőek - emellett a legtöbb napról videó is van (ezekről már) fent a youtube-on.
Azok linkje is megtalálható ott!

http://www.gyorgyigabor.hu/2010_pireneus2.html

GyG
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Pireneusok bringával II: - 8 - 9 - 10. nap   Sun Jan 30, 2011 7:52 pm

A szokásos rövidített élménybeszámoló következik:

a hosszabb verzió innen elérhető, naponta videókkal együtt:
http://www.gyorgyigabor.hu/2010_pireneus1.html

2010.július.20, kedd – 8. nap: = Garin (1120 m) – Col de Peyresourde (1569 m) – Genos – Col d’Azet (1580 m) – St Lary Soulan – Col de Portet felé, aszfaltos után 700m-rel (1750 m) – Pla d’Adet (1680 m) – St Lary – Arreau (710 m) – Col d’Aspin (1489 m) – St Marie Campan, kemping (847 m) = 115,65 km + 3062 m szint
Túra kezdete (repülőtér) óta megtett: 740,43 km + 16214 m szint

Újabb Tour de France napra – csodás kék égre - ébredtem. Idejében kezdett készülődést követően, 9 órakor már az 1569 m-es 1. kategóriás Tour de France hágóra hajtottam, hogy odafentről filmezhessem majd a Tour mezőnyének elhaladását. E hágó egyike azoknak, melyeken fentről visszanézve hosszú kilométereken át látni az út tekergését és így később a rajta haladó karavánt, illetve a kerekeseket is. Már Garin falu végétől több ember állt, várt az út szélén, picit feljebb – megfelelő helyen – lakókocsi és lakóautók tömegei álltak. Szakaszosan bringások is tekertek felfelé, az útlezárás miatt forgalom nem volt. Az utolsó 2-3 km-t egy spanyol sráccal együtt tettem meg; jót dumáltunk menetközben, a hágón meg is örökítettük egymást. Fél órával később a rendőrök már minden kerekest leszállítottak, mert időnként már a Tour-hoz tartozó autók is érkeztek sebesen.

A szerpentineket legjobban belátó felső régióból végülis a cégegyenes középső részét választottam ki (az utolsó kilométeren a szurkolók szinte sorfalat alkottak) : ott álltam meg és „vertem tanyát”: bringámra ráterítettem a magyar zászlót, hátha a TV-ben is feltűnik: a magyar riporterek szoktak örülni a magyar trikolornak.
A reklám- és szponzori autókból álló karaván – noha már nem lepett meg – nagy élmény volt most is: a különleges alakú autók, meg feldíszített kamionok időnként jó zenékkel, táncosokkal érkeztek és osztogatták a szponzori ajándékokat: ezúttal elvettem egy tapsikolásra alkalmas zöld műanyag kezet.

A karaván után kb. ľ órát várhattunk a rendezők, majd a mezőny érkezésére; jegyzeteléssel múlattam az időt… aztán 4-5 km-rel lentebb megjelent az égen a helikopter, az úton rendőrmotorosok, majd a szökevények, köztük Armstronggal. És innentől kezdve fantasztikus élmény volt: a mezőny már 10 km után kb. 4 darabra szakadva hajtott: a szökevényeket másik 4 kerekes követte utána jöttek az Astana vezette Contadorék, majd később a gruppetto és a kísérőautók garmadája. Egyik kezemben fényképező, másikban videó, úgy készítettem a felvételt: gyakran egyszerre kezeltem őket. Elképesztő volt a hangulat: a nézők is mind hangosabbak lettek, kerekesek elhaladásakor buzdították is őket, tapsoltak is. Klassz volt, ahogy a versenyzők egy része már egy sorral járt csak alattunk, Contadorék még egy szakasszal visszaább voltak, a kényelmesen tekerő sprinterek pedig már ekkor tán 1 km hátrányban voltak.

További leírás helyett ajánlom a fotókat és a videót !
Miután a mezőny és kísérőautóik illetve a rendezői autók elmentek, hamarosan visszatekerhettem a hágóra, ahonnan lezárt úton gurulhattam Genos – és a Col d’Azet irányába.


Ez az emelkedő, többször volt már Tour de France hegyibefutó, Val Louron – Azet néven, pl: 1991-ben Chiapucci nyert és kedvencem Indurain ekkor vette át a vezetést az összetettben. A kaptató 4 km-n át is 8 – 11%-os meredekségű és második felében szép kilátást adott a völgyre és a spanyol hegyekre, valamint vissza a Peyresourde hágóra, miközben itt-ott az út szélén tehenek legelésztek békésen. A nap második BIG listás csúcsára érve átláthattam a túloldali hegyekre, következő célpontokra.

A Col de Portet tekergő útjára és a BIG listás Pla d’Adetre. Filmezés közben csupasz bringások értek fel; pár mondatot váltottunk, fel is ajánlották maguktól, hogy lefotóznak, egyúttal kiderült, hogy Amerikából érkeztek, Massachusetts államból. Ütemtervemhez képest enyhén, de tovább nőtt elmaradásom, így a völgyben feszültté tett, amikor nyitva levő élelmiszerbolt miatt nyegyed órát keresgéltem. A Col de Portet az egyik legnagyobb hegyi bringás, Jerry Nilson (www.cycloclimbing.com ) szerint az egyik legnehezebb 2000-es emelkedő a Pireneusokban. Rémlett, hogy talán nem végig aszfaltos, de reméltem, hogy jól járható. Az alsó része 7 km-n át 9-10%-os panorámaút volt: cuccom elrejtése után, gyönyörködés közepette gond nélkül haladtam fölfelé, ám aggasztot, hogy napom végén mennyi sötétben való kerekezés vár rám. A Col de Portet felé történő leágazástól tán 3 km hosszan tartott ki az aszfaltút: onnan köves – murvás lett, így minősége miatt vissza is fordultam. Első prioritás számomra az összes 2000-es aszfaltos Pireneusi emelkedő begyűjtése volt, így a nem aszfaltos Portet kihagyása nem nagyon rázott meg. Ha már eddig felkapaszkodtam, rászántam még ľ órát, hogy a kötzeli Pla d’Adetre felhajtsak, hiszen az BIG listás emelkedő. Legutóbb 2005-ben jártak ott a Tour de France, akkor az egy brutális szakasz volt (http://www.letour.fr/2005/presentationus/profil_15.html ) : Mente, Portillon, Peyresourde, Azet hágókkal, majd a cél a Pla d’Adet. Bár az 1993-as év jobban érdekel, az akkori emelkedők (http://bikeraceinfo.com/tdf/tdf1993.html ) : Collada del Canto (itt bő héttel később jártam), Puerto de la Bonaigua(2072 m), majd a Portillon, Peyresourde és végül a Pla d’Adet. E 230km-es szakaszt Jaskula nyerte Rominger előtt, Indurain mindössze 3 mp-t kapott; itt is jól bírta a 9-10%-os emelkedőt.
Az út végén csodás kilátás nyílik, ezúttal vissza a Col d’Azetre. Gurulás és csomagfelvét után a nap 4. BIG listás emelkedőjét (igaz csak 2 számított újnak), az Aspin hágót már naplementekor kezdtem meg és a tetejére már sötétben értem fel; ráadásul Nyugat felé a távolban már villámlott is. A Tourmalet hágó kezdetét jelentő St Marie de Campanban vertem sátrat éjjeli 23 óra után.
Videók:
Tour : http://www.youtube.com/watch?v=IduBQFg7X44
Többi emelkedő: http://www.youtube.com/watch?v=gth_VAxWZak


2010.július.21, szerda – 9. nap: = St Marie Campan, kemping (847 m) – Bagneres de Bigorre – Lourdes – Luz St Saveur (kemping) – Gedre – Cirque Troumouse (2109 m) – Luz = 126,76 km + 1928 m szint
Túra kezdete (repülőtér) óta megtett: 867,19 km + 18142 m szint

Az éjjeli eső (?) és reggeli párás, ködös, hűvös idő és persze a kései fekvés miatt lemondtam a 2007-ben már meghódított Tourmalet hágóról, inkább a hegyek szélén, Lourdes-on át hajtva egy könnyedebb útvonalat választottam Luz St Saveur felé, hiszen onnan a Tourmalet hágóval szemben kötelező program volt a 2100m-es Cirque Troumouse aszfaltos emelkedője. Készülődés közepette kintről zajféle meg zeneszó hallatszott be, ám mire végre kidugtam a fejem, a több, mint fél évszázaddal korábbi öltözetben és annél régebbi bringát hajtó néhány idős kerekes már szinte mind elhajtott: Még egyet tudtam megörökíteni: elképesztő volt, ahogy a bácsi az, egy fokozatú öreg bringán hajtott felfelé.


A faluban sok kísérőautós kerekes készülődött a Tourmalet hágóra; e nap a Touron pihenőnap volt. Mivel 2010-ben a Tourmalet hágó Tour de France-on 100 évvel ezelőtti első „részvételét” ünnepelték, ideiglenes Tourmalet hágó és a Tour de France múzeum is volt a központban, ott kevés kerekest láttam, a kiállítás viszont lenyűgözött: korebeli újságcikkek, fotók, mezek. Már az 1930-as években is több ezer ember és néhány autó állt végig a hágóút aszfaltcsíkja mentén – akár manapság.
Lourdes felé Bagneres de Bigorre-ban nagyon pipa lettem a hatalmas autóforgalomtól: 3-4 km-n át teljesen bedugult minden:

noha a Tour de France a kerekesen ünnepe, mégis a sok autón érkező szurkoló úgy tűnt tönkre teszi ezt. Hiába ereszkedtem 4-500m magasra / alacsonyra, alig világosodott; a Nap csak nem tudott előbújni; 21-22 fokos maradt az idő Lourdesban is. Argeles felé hajtva sikerült megtalálni a 2007-ben bevált bringautat és meglepett, hogy a kocsiúton sem volt elviselhetetlenül nagy forgalom. Sok bringás járta már az utakat. Mivel Luz előtt is akart még meg nem telt kemping, végül feltekertem a településig, ahol ráadásul a központi kempingben is lett sátorhelyem. Nézelődés után kb. ˝ 5-kor vágtam neki a Cirque Troumouse túrámnak, ám 1 km után már esőcuccba kellett öltöznöm. Egy alkalommal ezt még levethettem, ám sajnos a túra elég esősre sikeredett. Gedrében, ahonnan a meredekebb emelkedő kezdödött szomorúan olvastam az időjárás-előrejelzést: Másnapra a Tourmalet hágóra 11-12 fokot írt, azután napra 1500m-re is csupán 13 fokot (esős nap vajon ?) – akkorra volt programban az Aubisque hágó(1709 m).


A Cirque völgyében 2007-ben 1800m-ig jutottunk csodás időben egy nyári zápor után, ám akkor idő szűkében vissza ellett fordulnunk. Most úgy érkeztem: semmi sem állíthat meg: bármi áron is, de feljutok! Kb. 1300m-en hajtottam be a felhőbe, ködbe, majd 1500m-en kezdett el szakadni az eső; ezután amikor gyengült, kicsit előrébb jutottam, de 1700m-en megint fél órát
várakoztam egy kemping mosdójában; azután már nem volt hová bújni, ám sajnos lett még részem újabb esőben Egy rövid
ideig úgy tűnt, ismét csodás időben is lehet részem, végül 2000m felett mégis újra szakadni kezdett. A közelgő naplemente miatt


várni nem várhattam tovább: hazaúton két alkalommal is zuhogó esőzónában kellett hajtanom és egyúttal a nagyon erősen fogyasztottam a fékpofákat. Meglett a pireneusi túra első aszfaltos 2000m fölé vivő útja (Még kilenc várt rám)
Videó a múzeumról: http://www.youtube.com/watch?v=x-K5CLEw8-g
És a Cirque Troumouse-ról:




2010.július.22, csütörtök – 10. nap: Luz St Saveur – Tour szurkolás, filmezés – Luz Ardiden (1720 m) - Luz St Saveur = 33,81 km + 1070 m szint
Túra kezdete (repülőtértől számolom) óta megtett: 901 km + 19212 m szint

Reggelre sem maradt abba az eső, így sms-en tesóméktól kértem infót, hogy mi várható. Koradélután végre sikerrel csíptem el az újabb rövid esőszünet és az áruházba eljutva onnan már esernyővel jöttem ki: Azért volt szükség egy nagy ernyőre, hogy azzal cipőm is megvédhessem az elázástól, illetve alatta nyugodtan videózhassam majd a Tour de France-ot. E nap volt az utolsó hegyi szakasz, mely célja a legendás Tourmalet hágó: nagy izgalmakra, hatalmas csatára számított mindenki. Az időjárás és a sokáig elállni nem akaró eső döntötte el, hogy végül picit sem tekertem fel a Tourmalet hágó felé; meg kellett elégednem azzal, hogy a településen filmezem majd le a mezőny elhaladását.
Nézelődés közben kora délután lassan gyülekezni kezdtek a szurkolók; ki is néztem a megfelelő filmezőhelyet. A karaván (speciális alakú szponzori járművek táncosokkal, zenével, stb.) most is tetszett, de meglepetést már nem okozott. Kiábrándító volt ugyanakkor több ember viselkedése: akiket egyáltalán nem a Tour érdekelt, csupán az INGYENES emberek közé dobált szponzori ajándékok. Egyesek úgy ugrottak utánuk, mint a galambok a ledobált kenyérdarabok után. Mivel a csata csak Luzt

követően kezdődött, a mezőny 3-4 csoportban érkezett; nagy izgalom nem volt. Miután a kísérőautók is elvonultak a tömeg egy része – köztük én is – a főtérre sétált vissza, ahol hatalmas kivetítőképernyőn lehetett élőben követni a Tour de France-ot. Szinte az emelkedő felénél támadott is Andy Schleck, ám egészen a célig Contadorral együtt hajtottak felhőben, ködben. Időnként hol az egyik, hol a másik szurkolótábor szurkolt jobban, aszerint, hogy éppen melyik akciózott.
Néhány órája már nem esett, picit szakadozott is a felhőzet, ráadásul tervemben is szerepelt a Hautacam és Luz Ardiden

egyikének felkeresése, így még egy kis túrára sort kerítettem. A faluból induló Luz Ardident válaszottam, ahol – mint utóbb kiderült, kedvencem Indurain 1990-ben hegyibefutós győzelmet aratott: http://www.youtube.com/watch?v=702mu0o3xXY
Az emelkedő jó időben szép lett volna, így a ködös időben alig-alig álltam meg. Kb. 1000m-en épp egy fentről érkező bringás fotózása miatt megálltam, majd kiderült: Szlovákiából érkezett (autóval); örültem, hogy ő is a nézelődő kerekesek táborát erősíti. Az emelkedőkb. 1400m felett má erős ködben haladt, ki is csapódott a felhőből, az út, fűszálak is nedvesek voltak. Odafent gyors fotózás és öltözés után már gurultam is vissza; várt a forró zuhany 

Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sat Feb 05, 2011 4:16 pm

A szeptemberi "nyugati végeken" túránk utolsó napját megírta Helmuth Dekkers (BIG titkár) is.
(Angolosok előnyben.)
http://members.ziggo.nl/phme.dekkers/HungarianDay.html
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: újabb 2 nap: megérkezés Spanyolo-ba   Thu Feb 10, 2011 1:57 am


2010.július.23, péntek – 11. nap: Luz St Saveur – Argeles Gazost – Col du Soulor (1474 m) – Col d’Aubisque (1709 m) – Laruns – Col de Portalet (1794 m) – Sallent de Gallego = 111 km + 2695 m szintemelkedés
Túra kezdete (repülőtértől számolom) óta megtett: 1012,3 km + 21907 m szint

Nehéznek tűnő, de mégsem annyira kemény nap várt rám. A napi program 2 hágó volt: a Soulor – Aubisque (1709 m) páros Kelet felől, majd Larunsból a Spanyolországba vezető Col de Portalet (1794 m). A hátralevő bő héten 1,5 nap kivételével már Spanyolországban kerekeztem.
Szűk órányi bújkáló napsütéses időben enyhe gurulással-tekeréssel kezdtem a napot, ami épp elegendő volt a bemelegedésre a Soulor hágó előtt. Argelesben újabb ajándéktárgyakat vettem, majd jöhetett a Soulor hágó, mely közepén Arrensben a korábban ott járt Tour de France miatt kitett, feldíszített kerékpárokat is láttam. Érződött az elmúlt nap a közelben járt Tour de France hatása, hiszen több kerekessel is találkoztam; a fölső, panorámás

szakaszon itt-ott filmezgettem is néhányat belőlük a szép hegyekkel a háttérben. Az elmúlt napi esős idő után elfogadható idő lett: a szakadozott felhőzet kb. 1800-1900m felett takarta el a hegyeket, így szerencsére azalatt volt kilátás: a 2007. évivel szemben most tisztábban láthattam az Aubisque hágóút,
meredek hegyoldalban vezető vadregényes szakaszát. Többször is menet közben is filmeztem a meredeken mélybe szakadó úton, illetve később a

szurkolói feliratok megörökítése céljából. Az 1709m magas hágóra tiszta időben értem fel; két dolog is feldobott: nyugat felé mind jobban sütött már a Nap (a szép idő felé haladtam), illetve a hágó túlsó felén a Tour miatt kitett három, - sárga, zöld és piros pöttyösre festett – kerékpárt ábrázoló óriás alkotás volt kitéve. Persze én is lefotóztattam magam az egyikkel. Egy hágóra érkezett felhő gyors indulásra ösztönzött, kb 12 fok lehetett. A lejtőn klassz videót készítettem, majd féltávtól már egyre kellemesebb, naposabb úton gurulhattam.

A Portalet hágó nehézsége – a kezdeténél álló tájékoztató tábla szerint – a hossza, hiszen sehol sem meredekebb 7%-nál, viszont a spanyol határig 29 km hosszan küzdi le az 1294 m szintkülönbséget. A hágó hosszan mély völgyben, patak mellett halad (Bár itt-ott vad, meredek hegyekre szép kilátással ajándékoz meg), majd egy duzzasztott tavat követő végső kb. 5 km ami már nyílt, panorámás völgyben halad és ér fel a csodás hegyek által ölelt hágóra: a tető igazán megfogott (22 órakor). A feljutó kerékpárosokat kis táblán spanyolul és franciául is gratuláció fogadja. Lámpafénynél és meleg ruhában gurultam a főúton, mígnem Sallent de Gallegóban utcán kaptam útbeigazítást a kempinget illetően. A városka elképesztően gyönyörű fekvését a sötétben még nem láthattam, a gyönyörködésre egy éjszakát kellett várnom.
Túraleírás:
http://www.gyorgyigabor.hu/20100723_Aubisque.html
videó: http://www.youtube.com/watch?v=CECIWsp68JI&feature=player_embedded



2010.július.24, szombat – 12. nap: Sallent de Gallego – Portalet hágó felé tekerés 1500m-ig – Biescas (875 m) – Puerto de Cotefablo (1423 m) – Torla – Ordesa kanyon (2 óra kirándulás) – Torla – El Collado de Fanlo (1383 m) – Puyarruego = 105,75 km + 1704 m szint
Túra kezdete óta megtett: 1118,05 km + 23611 m szint

A kemping helyett inkább sátortáborban a fiatalok sokáig (hajlani 1-2 ) történő pofázása miatt nem ébredtem túl jó kedvvel, ám szerencsére fejem kidugva a sátorból a csodás hegykoszorú kárpótolt. (ld fotó és videó)
Akkutöltés és ruhamosás, majd reggeli után csak déltájt hagytam el a kisvárost, ahonnan a sötétben sejtett szép táj miatt 200 m szintemelkedést, 5 km-t vissza is tekertem: fentről akartam gyönyörködni a város és a szomszédos tó látványában. A csodás vidéket, meredek, a francia Pireneusokhoz képest

más jellegű, robosztusabb hegyek a völgyben is elvarázsoltak
, ráadásul egy szép tó is akadt. Biescastól egy csendes emelkedőn hajtottam az Ordesa nemzeti park felé. A völgybe fordulva döbbenetes, amint az ember megpillantja a hegyóriást a kisváros, Torla mögött. A város és a hegycsúcs között 2000m a szintkülönbség. Kerékpárral 4 km-t lehet még hajtani Torla után, onnantól csak gyalog, vagy busszal lehet menni a nemzeti parkba. Mivel este még tovább is kellett haladnom, bő másfél órás sietős túrára jutott időm. A „sorompóőr” által javasolt ösvényen indultam el a mélyben, szurdokban haladó patak déli oldalán, ám innen csak időnként nyílt szép kilátás. Mivel látni akartam a völgy végét, a hegykoszorút, a gyaloglást gyakran kocogással váltottam

fel, majd saját ötletemre egy kis hídon át is keltem a patakon. Helyes döntésemet követően egy nyílt rétre értem, ahonnan végigláthattam a hatalmas hegyóriások kísérte völgyön. Visszafelé már a buszok által is használt kocsiúton, a patak északi oldalán siettem, ráadásul innen néha még szebb kilátásban

lehetett részem: a mélyben a sziklák közt a zubogó patak, az én szintemről pedig körkilátás (ld. fotók). Vacsora után még egy hágó várt rám, a Collada Fanlo, amely Nyugatról egy nem különösebben érdekes hágó, azonban a keleti oldala varázslatos panorámaúton halad. Sajnos annyira szürkület volt már, hogy csak eleinte láttam még valamit, később csak a hegyek alját, de azok meggyőztek: reggel napfénynél vissza kell tekernem valamennyit. A lejtő egyébként egy rosszul eső, váratlan 2-3 km-es 8-10%-os emelkedőt tartogatott és fel is bosszantott. Csak az ezt is követő csodás kilátás (szürkületben) nyugtatott meg. Éjjel 1/2 11-kor érkeztem meg egy igazán szuper kempingbe. (Másnap napfénynél, az emelkedőről körülnézve bizony felmerült bennem: noha a Pireneusok francia oldala a híresebb a Tour de France emelkedők miatt, bizony mégis lehet, hogy a spanyol oldal ezen része a legszebb a Pireneusokban.
Túraleírás: http://www.gyorgyigabor.hu/20100724_Ordesa.html
videó:
http://www.youtube.com/watch?v=AGVzCMc_PWk&feature=related

Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Thu Feb 24, 2011 3:58 pm

Oltari vagy Oltare?

Korábban már volt szó erről a csúcsról, több szempontból is. Mivel márciusban készülünk ide, így nyomoztam egy kicsit ez ügyben.
Eredetileg a csúcs a Zavizan-on lett volna. Másik alternatívaként még ott volt helyesen is a név - Oltari.
http://danielgobert.free.fr/serbia/big886.htm

Ezek szerint elírás történt.
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
Geza

avatar

Posts : 49
Join date : 2009-07-13
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Thu Feb 24, 2011 7:22 pm

Hadd fontoskodjak egy kicsit!
A hágó neve természetesen Oltari, az egy km-re előtte lévő falut is így hívják. Mint a túraleírásomban is írtam, maga hágó felejtős, a tengerpartról felvezető út az élmény, na és persze a Zavizsan +környéke.
A Velebitben már voltam április elején, és jellemző ebben az időszakban a gyorsan változó időjárás, és a sok szél. Ezért a túrádhoz szerencsés időjárást kívánok.
Back to top Go down
View user profile
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Fri Feb 25, 2011 9:32 am

Nem tűnt fontoskodásnak, inkább gondoskodásnak. Wink

Természetesen a beszámolódat olvastam. A magyarázatot a korábbi elnevezéssel kapcsolatban írtam csak le. Így utólag meglepő, hogy akár a Zavizan is lehetett volna az adott BIG csúcsa.
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Mon Feb 28, 2011 3:10 pm

Géza, Te jössz majd a Galyára szervezett BIG találkozóra ?

Szívesen találkoznék személyesen is.
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: követk 4 spanyol-andorrai nap (még 4 nap van hátra)   Sat Mar 19, 2011 1:53 am

a képfeliratok azért ekkorák, mert az eredeti képek kisebbek a honlapon és itt meg eredeti méretben kerül fel.....

2010.július.25, vasárnap – 13. nap: Puyarruego – Fanlo hágó alsó 4 km-e – Puyarruego – Escalona – Ainsa (600 m) – Collado de Foradada (1020 m) – Campo – Castejon de Sos – Benasque (1150 m) – Cerler Ampriu (1912 m) – Benasque – Collado Fadas (1470 m) – Laspaules = 143,84 km + 2958 m szint
Túra kezdete óta megtett: 1261,89 km + 26579 m szint

Hosszú napom reggelén időben ébredtem, hogy a Coll de Fanlo hágón 5 km-t visszatekerve napfénynél élvezhessem a csodásnak ígérkező panorámát. Az út is sok kilátást adott, aztán egy kilátóponttól…… Meg kellett állapítanom, hogy bár a francia oldalon sok legendás hágó van, mégis ez a szinte nevesincs hágóút a legszebb három egyike, ha nem a legszebb pireneusi hegyi út: a Cirque Gavernie hatalmas hegyeinek déli oldalát is

láttam, melyet kopár, de füves, virágos hegyoldal követett, a legvégén Kelet felöl a meredek, érdekes alakú pena Montanesa zárta a sort. Visszaérvén gyors sátorbontás után szinte síkon hajtottam Ainsáig, ahonnan szintén szép rálátás nyílt a Pireneusok magas hegyeire. Innen a főút Campó felé kellemes meglepetést okozott, hiszen keveset hullámzott csak; alig akadt felesleges emelkedő. Az 1020m magas Collado Foradada 89%-os lejtője annyira egyenes volt, hogy biztonsággal ejtettem meg menetközi filmezést egészen 73 km/ó-ig. Kockázatmentes volt.
Észak felé hajtva balkánias, Montenegrót idéző szurdokvölgyben vezetett az utam, mígnem a szurdoktól északra, Castejon de Sos környékén tomboló szél fogadott.
Cerler felé hajtva 2-3km múltán sikerült megfelelő rejtekhelyet találni csomagjaimnak, így abból 20kg-t letéve már csak 4 kg cuccal hajtottam tovább. Benasque-ban vásároltam energiát adó kaját, majd ahogy ráfordultam az emelkedőre, jópofa volt, hogy a hátszelet kihazsnálva, a 10%-os emelkedő ellenére annak elején sprintelni tudtam fölfelé. 2010-es túrámon ez volt az első spanyol emelkedő, ahol - a Franciaországban természetesnek számító - bringásoknak szóló magasság és meredekségadatot tartalmazó táblákat tettek ki minden kilométer előtt. Az emelkedő kilométereinek átlagmeredeksége 7,6% volt. Tetszett Cerler-Ampriu emelkedője: szép kilátás nylít a völgyre, illetve a környező hegyekre, majd fölső szakaszán a völgy belső része is barátságos, füves. Érdekes érzés volt, hogy a többnyire hátszeles emelkedőn kevesebb küzdelemmel, könnyebben hajtottam, mint előtte az alig emelkedő úton tomboló ellenszélben. Az út végéhez érve, hiába próbálkoztam, túl meredekek voltak a földutak, így nem tudtam 2000m fölé jutni. A völgybe visszaérve, a hátszélben 60 km/ó-ig is tudtam sprintelni. Gyors csomagfelvét után Castejon de Sostól már szürkületben kezdtem meg Coll de Fadas (1470 m) 10 km-es 5,6%-os emelkedőjét, mely felső részén 1-1 kilátóhelyről már csak a hegyek körvonalait láthattam. Érdekes volt, hogy olyan erősen sütött a Hold, hogy árnyékomat láttam az úton. Élveztem a sötétben tekerést.
Rövid gurulás után megint emelkedett, ám a tetőre érve, Laspaulesben kempinget is találtam.
A tulajdonos kedves volt, mert előbb érdeklődött arról, hogy van-e meleg takaróm, hálózsákom, majd adott éjszakára egy takarót. Itt – 1400m felett - hidegek az éjszakák!
Bővebben, több fotóval: http://www.gyorgyigabor.hu/20100725_Cerler.html
videó: http://www.youtube.com/watch?v=p0nyjl5JD-Q
és http://www.youtube.com/watch?v=G18ftTrshsk


2010.július.26, hétfő – 14. nap: Laspaules – Puerto de Espina (1407 m) – Castillo de Tor (kemping) – Presa de L’lauset (2193 m) – Castillo – Boi Taüll (2038 m) – Castillo de Tor = 144,4 km + 2606 m
E napra két 2000m fölé vezető emelkedő következett és egyik sem BIG. Az egyik a kevesek által ismert 2193m-es Presa L’lauset – egy duzzasztott tó - , melyre nagyon-nagyon rossz minőségű „aszfaltút” vezet és a közeli Boi-Taüll, mely Vuelta Espagna cél is volt (tudtommal). Sajnos a Cerler felé hajtva előző nap tapasztalt erős ellenszelet délelőtt is megkaptam, így nagyon megkínlódtam, mire Bonoba értem.
A 2193m magasan fekvő tóhoz vezető kaptató (adrianlorente meredekség-diagramja szerint - http://www.adrianlorente.com/puertos/datos/HU/llauset.html - az 1311m-es történt lekanyarodást követően kb. 12,3 km után ér fel a duzzasztott tóhoz, szintemelkedése 849 m, átlagmeredeksége így 6,9%. Az út az első falu, Aneto felett egyre töredezettebbé válik, sőt hamar az aszfaltréteg csak egy keskeny csík, sáv. Túrakerékpárral hajtottam, ám még így sem volt túl élvezetes, hát még lefelé. Az út szinte végig (azaz már 1000m magasságtól is!) panorámaút: eleinte a fővölgyre lehet lelátnik, majd befelé, ahová az út vezet, ahol egészen a tóig látni a füves mezőn, majd meredek sziklafal oldalában tekergő utat. Csodás táj, egyike a legszebb spanyol emelkedőknek! Az út egy 2000m-es magasság felett kezdődő 1-1,5 km hosszú alagúton ér fel a duzzasztott tóhoz, mely a víztükröt ölelő hófoltos hegykoszorúval és a gátról nyíló kilátással elvarázsolja az embert.

Ha nem lenne olyan rossz a lejtő (emelkedőnél nagyobb sebesség miatt jobban kínozza a kerékpárt), még azt is mondhatnám: a kilátás kárpótol a rossz útért. A sok gyönyörködés, az óvatos lejtőzés és a fölfelé csak kis felbontású képek miatt újra fotózások miatt elég későn értem vissza a kempingbe, így csak ˝ 8 után tudtam nekivágni a Boi taüll-i emelkedőnek. A kaptatóig a völgyben 15 km-t kellett megtennem. Az emelkedő alsó fele semmi extrát nem mutatott, viszont szürkülni kezdett, Taüllben már lámpákat gyújtottak, onnan pedig még kb. ľ óra tekerés várt rám. Bár nem esett jól, próbáltam megbékélni a sötétbeni tekeréssel; máskor is volt már benne részem. Inkább arra gondoltam: újabb 2000-essel jutok közelebb célomhoz, hogy azon szűk körbe tartozzam (a neten egyébként nincs olyan bringás emelkedőlista, amely az összes pireneusi 2000-est tartalmazza), akik az összes pireneusi 2000-esre feltekertek.
A települést követően jól esett, hogy időnként visszanézve legalább láthattam a település fényeit. Az utolsó 3 km-re az út minősége romlott picit, de mindegy volt. A célnél már sötétben fotóztam, majd öltöttem meleg ruhát. Ez is megvan! A kempingben éjfél után vacsoráztam, ráadásul nem számíthattam hosszú alvásra, hiszen másnap 140km-es, tervezetten 2300-2500m szintemelkedésű vonulós nap következett, ám a jó hír: este érkezés Andorrába, amire kellemes emlékekkel gondolok vissza. Feldobott: másnap már Andorrában alszom!
Bővebben: http://www.gyorgyigabor.hu/20100726_Llauset_Boi.html
videó: http://www.youtube.com/watch?v=0XTl14-ECaM


2010.július.27, kedd – 15. nap: Castillo de Tor (kemping) - Ainsa – Coll de la Creu Perves (1350 m) – Sentereda – Sort – Coll de Canto (1710 m) – Le Seu Urdell – Andorra la Vella = 139,33 km + 2556 m szint
Túra kezdete óta megtett: 1545,62 km + 31731 m szint

Kissé fáradtan ébredtem és el is gondolkodtam: túl sűrű a program, egymást érik a 130-140km-es napok, gyakran málhával; napi 8-9 órákat töltök nyeregben, tekeréssel töltve. Picit lazítani kellene. Ugyanakkor ami célt kitűztem (pireneusi 2000-esek), azt szem előtt tartva, sok láblógatásra nem nyílt módom. Valamit valamiért! A következő napokra gondolva, úgy tűnt Andorrában és az azt követő napon picit lazábbra vehetem a programot, ám azután…
Végiggondolva az előttem álló napot, azt láttam: szép lesz, ha 8-9 óra tájban Andorrába érek. Igazi Vuelta hegyi szakasz jellegű nap következett: előbb a Coll de la Creu Perves (1350 m) hágóval, majd egy másik kisebbel, végül Andorra előtt a kemény, hosszú Cantó hágóval, ami BIG-listás emelkedő. A főútról letérve egyből egy csodás tavat pillantottam meg. Az emelkedő szép patakvölgyben, majd igazán békés völgyben, panorámás hegyoldalban vezetett, ráadásul tetejéről is szép hegyekben gyönyörködhettem: ajánlott emelkedő! A lejtő már meleg égtájra vezetett; a táj is, növények is szárazabbak voltak. Picit hosszabb völgyi tekerés helyett rövidítést, viszont emelkedőt választottam: Senteredából Montcortes felé rövidítettem: újabb ajánlott emelkedő! Minimális forgalom, viszont jópofán hullámzó – kanyargó, lankás emelkedő, visszafelé vad, hegyes hegycsúcsra nyíló kilátással. A tető közelében csodás hegyi tó hegyi panorámával. Vadkempingezni tilos!
A lejtőről körbenézve egyre inkább Andorrát idéző lett a táj: közeledtem már! Vörösesebb és bozótos, vagy részben kopár hegyoldalak. A fővölgybe leérve ott már 32-33 fok fogadott. 12 km-t hajtottam Sortig, ahonnan vacsora után 19 km hosszú – 4-5 km kivételével – 6-7%-os emelkedő várt rám. Noha főúton hajtottam, itt sem volt nagy forgalom, viszont jó aszfaltnak és szép kilátásnak örülhettem: még innen is láttam a reggeli Perves

hágó közeli hegyes csúcsú hegyet. Túl az emelkedő nagy részén, ahogy 1550m-en egy hajtűkanyarnál leültem az út szélére és a laposan sütő Nap fényeinél visszatekintettem az alattam hagyott kilométerekre, jó érzés töltött el: megérdemelt pihenés; nagyot mentem ma! A tetőre ismét videókamerával a kezemben értem fel, előrefelé bizony bőséges kilátás nyílt: megpillantottam a 2007-es túrámról emlékezetes Cadi hegységet és Andorra hegyeit is.
A lejtő kifejezetten idegesített, mert hosszan csak alig-alig lejtett, tekernem kellett. Nem egy gyors lejtő. Andorráig már csak sík, majd lankás kilométerek következtek; a törpeállamba már szürkületben, lámpafényél érkeztem (21:40), azonban feldobott. Szeretek Andorrában tekerni. Andorra la Vella amúgy is felkapott város, ám este a sok kivilágított üzlet még fokozza a hatást. A kempingbe érve még későn is összefutottam a tulajjal, aki meg is mutatta, hol verjek sátrat. Ismét éjfél után aludtam el.
Bővebben: http://www.gyorgyigabor.hu/20100727_vonulas_Canto.html
videó: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=fR2ri7e5mg0


2010.július 28, szerda – 16. nap: Andorra la Vella – Els Cortals (… m) – Andorra – Arcalis, Vallnord (2225 m) – Andorra la Vella – Grau Roig (2050 m) – Andorra la Vella = 144,02 km + 3483 m

Végre: ismét Andorrában tekerhetek! Andorra ugyanúgy kedvenc helyem, mint Nizza és mint kedvenc emelkedő a Bonette és az Iseran. Mindig szívesen keresem fel őket. 2007-ben 1 + ˝ napot tekertem Andorrában, akkor a Rabassa, Coll de Botella és Cabus hágók és az Envalira kerültek sorra. Most a másik három várt rám, hogy meglegyen az összes aszfaltos, 2000-es: Els Cortals (forrás quaeldich.de), Arcalis (Jan Ullrich legendás győzelmének helye) és Grau Roig: egy 2,5 – 3 km-es kitérő völgyecske az Envalira hágó oldalában.
Délelőtt kicsit szétnéztem a városban, majd interneten hazaüzentem (ezt jobb lett volna este, sötétben), így csak kb. déltájt vágtam neki Els Cortalsnak. Encampig a főút nagyon forgalmas, onnan azonban alig akad autó. A kaptató egyből 11% meredeken kezd, még házak között. Fentebb szép kilátást nyújtva tekereg, majd kb. 1700 métertől fordul be a sífelvonó állomás felé: onnan legelők, elszórt fák közt halad: szép tájon! Ajánlott emelkedő. Az út a sífelvonónál végződik.
Gurulás után Andorra la Vellából tértem le La Massana felé, amely már oldalsó völgyben fekszik (nem a főút mentén), mégis akkora volt a forgalom és annyira felkapott, tele üzletekkel, hogy nagyon csodálkoztam. Az igazi emelkedő El Serratnál (1455 m) kezdődik, a cél pedig 2225 m-en van. A bő 10km-es kaptató jellemzően 6-7%-os, a táj kb. 1800m-től válik igazán széppé. Az 1940m-en található nagy pakoló után egymást érik a szerpentinkanyarok, az útról szép kilátás nyílik a hegyekre és az útra. A cél szintén nagy parkolóban van (magam elé is képzeltem Jan Ullrich célba érését), onnan földút vezet tovább a Port de Rat-ra. Igazán szép tájon vezető, nyugodt emelkedő – ajánlani tudom ezt is.
A szépségek megörökítése miatt az idő bizony szaladt, így Ordinóba érve úgy számoltam, akár negyed órát is nyerhetek, ha a – az amúgy szintén nagyon várt Coll d’Ordino helyett – legurulok Andorra la Vella és onnan tekerek hosszan az Envalira völgyében Grau Roig szállóig. Lámpát naívan nem vittem magammal, csak lábra tekerhető fényvisszaverő cskot tudtam később magamra venni. Az emelkedőt Encampig már délelőtt megtapasztaltam. Az emelkedő végig egyenletes 4-6%-os, nem meredek. Soldeuig gyakran követik egymást a települések, azután maradtam magamra a szürkületben. Utam a 2050m magasnak gondolt Grau Roighoz vezető leágazásnál már 2100m-re ért fel, onnan már szinte teljes sötétben gurultam kicsit és széles parkolóban értem fel Grau Roig szállóhoz (kb. 2060-2080 m). Hazaúton igazán Soldeuig volt izgalmas a lejtő, onnan a sok település miatt sokat kivilágított úton tekerhettem. Este kicsit még nézelődtem a főváros kivilágított utcáin, majd ismét éjfél után aludtam el.
Bővebben: http://www.gyorgyigabor.hu/20100728_Andorra.html
videó: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=paCL-Vj3ww0

és http://www.youtube.com/watch?v=m-qr2FW63xc

folyt köv. (még 1 rész)
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Mon Mar 28, 2011 5:47 pm

Nem tudom akkoriban mennyire olvastam figyelmesen az élményeidet,
utóbb tűnt csak fel, hogy jártál a Drei Zinnen oldalában (Rif Auronzó), ill a Vajolet tornyoknál is (az az 1950m-re vezető út).
Előbbi nem csodálom, hogy megfogott, hiszen a Dolomitok talán legszebb útja, de biztosan TOP3-as.
A másikról (Rifuggio di Gardechia) szívesen olvasnék a 2 sornál többet. Esetleg az egyesületetek honlapján vagy máshol írtál róla bővebben ?
Vagy ha kiegészítenéd még pár sorral, képekkel ! :-)
Arról a környékről kb. 20 éve láttam egy hegymászós kis filmecskét; akkor nagyon megfogott.

MIvel nekem alapban a TÁJ is sokat jelent és jobban érdekel ilyenekről írt élmény, mint az átlagosakról (amelyek tájképileg semmi extra, max pár km meredek), ezért nem bánom / magam részéről kérem, hogy hasonló esetekben írj többet ! :-)

GyG


gabor kreicsi wrote:
Dolomitok

A kirándulások

Másnap reggel kipihenten és elég jó közérzettel ébredtem, így egy könnyű reggelit követően elhatároztuk a szüleimmel, hogy belevágunk az előre eltervezett kirándulásokba. Először a Passo di Giau (2232 m) szerpentinjénél szálltam ki az autóból. Nagyon érdekes volt ilyen kevés energiabevitellel kerékpározni, de legnagyobb meglepetésemre (bár abszolút nyugodt tempóban haladtam) mégsem éreztem komolyabb fáradtságot vagy eléhezést. Ez a hágó szépségében – szerintem – vetekszik az osztrák Großglockner-rel. Egy hosszú lejtőzést követően a szüleimmel volt találka Cortina d’Ampezzo-ban. Némi városnézés után a festői szépségű Misurina-tóhoz kirándultunk, innen felhajtottam a Tre Cime di Laveredo (2350 m) sziklái alá. Itt már a kedvem is visszajött, és némi fogvicsorgatással ugyan, de még a helyenként 12%-os emelkedő sem tántorított vissza. A kilátás lenyűgöző volt. Bár eddig is nagy hatással voltak rám a Dolomitok sziklái, ez a hely ébresztett rá igazán arra, hogy az Alpoknak ez a vidéke egy igazi különlegesség. Visszafelé tartva a szállásra még volt kedvem, erőm és időm is ahhoz, hogy felbringázzak a Passo di Falzerego (2117 m), illetve az innen kiágazó Passo di Valparola (2192 m) tetejére. Este már a krémleves kivételével a teljes vacsorát meg tudtam enni, és lefekvés előtt még egy csodálatos, igazi dolomitos naplementében volt részem. Az utolsó kirándulásos napunkon először a Passo delle Erbe (1987 m) mászásával kezdtem. Erre egy igen keskeny aszfaltcsík vezetett. Ráadásul eddig nem tapasztalt, időnként igen veszélyes repedések is húzódtak rajta. Ezen a vidéken beszélik talán még a legtöbbet az egykoron anyanyelvnek tekinthető rétoromán nyelvet, a ladint. Innen nyugati irányba haladtunk tovább, és megmutathattam a szüleimnek is a Passo Pordoi szépségét. Tipikus „Alpok-érzés” volt a hágó csúcsán élvezni a napos-felhős időt, ugyanis ahogy elment a nap, rögtön kb. 6-8 C fokkal lett hidegebb. Legurulva Canazei-be két kitérőt tettem még, az egyik a Dolomitok legmagasabb csúcsa, a Marmolada (3343 m) alá vezető Passo di Fedaia-ra (2054 m) vezetett. Itt egy lenyűgöző tó látványa és a Marmolada csúcsa alatt húzódó sípálya vonalvezetése nyűgözött le. A másik kitérőm a rendkívül meredek és a közforgalom elől lezárt Rifuggio di Gardechia-ra (1950 m) vezetett. Ez a helyenként 12-14%-os meredekségű út a gyalogtúrázók paradicsomába vezet. Bár a kis turistaközpont magassága 50 méterrel 2000 m alatt van, mégis szinte a világ tetején érzi magát az ember.

Konzekvenciák

Nagyon sokszor jártam már az Alpokban, bár, igaz, szinte csak Ausztriában, ám a Dolomitok, úgy érzem, látványban mindenképpen felülmúlja az Alpok már részeit. Az utak rendkívül látványosak és jól kiépítettek, szállásokkal is bőségesen ellátott a vidék. Apró negatívumként érzékeltem, hogy szinte csak fizetőparkolók léteznek (ráadásul hétvégén is 8-20 óra között), és nagyon kevés az élelmiszerüzlet. Mindent összevetve igazán csodálatos túrázásban volt részem a Dolomitokban, és végül a maraton egyik távját is sikeresen teljesítettem.

Nagyszerű bringázás és kirándulás volt!
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Mar 29, 2011 10:30 am

Kedves Gábor!

Nagyon szívesen írok többet is.

Az a hely, tényleg egy csodahely. Igazán jó befejezése volt a Dolomitok kirándulásomnak.
Maga az út egyértelműen ki van írva a ha Canazei felől jövünk. Ám ebben az esetben nem egyezik meg a BIG honlapon találhatóval. Az az út ugyanis a felfelé vezető "főútra" ágazik rá egy merész hajtűkanyarban.
http://farm3.static.flickr.com/2067/2115529675_0f2f91c048_o.jpg

Ekkor következik Monzon faluja, ami egyben a gépkocsi forgalom végét is jelenti.
http://farm6.static.flickr.com/5309/5570174681_713f018ced_o.jpg
A falus képen alul- a házak között - átszódik a Canazei felől jövő főút.
http://farm3.static.flickr.com/2333/2115532717_67710f8503_o.jpg

Kisebb "hegyi taxik" ugyan járnak fel, de nagy a csend, igazán lehet gyönyörködni a tájban, ami lélegzetelállító.
http://farm5.static.flickr.com/4097/4819785279_0303374d65_o.jpg

A meredekség végig nagyon nehéz, egy helyen tábla is jelzi, igaz csak lefelé irányban.
http://farm6.static.flickr.com/5303/5570180957_f216260671_o.jpg

Felérve a házhoz, előtte pár száz méterrel elfogy az út és kavicsossá válik, de még országútival is abszolválható.
http://farm5.static.flickr.com/4141/4820407430_8d93169c81_o.jpg
Sőt, ha szeretnél 2000 méter fölé menni, akkor azt is megteheted, mert megy tovább is út.
http://farm4.static.flickr.com/3378/3199163442_df61d9fe8b_o.jpg

Szóval csak javasolni tudom! Nehéz és szép egyszerre!



Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
Sponsored content




PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   

Back to top Go down
 
2010. évi túrabeszámolók
View previous topic View next topic Back to top 
Page 9 of 10Go to page : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
 Similar topics
-
» New kites for Blast, for 2010
» Nebelhorn Trophy 2010
» Dirt Wheels Magazine ~ March 2010
» PAC Convention 2010
» ARM WARS "TRIPLE ExXxCEL" Excel Exhibition Centre LONDON 28th - 31st May 2010

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Challenge B.I.G - Forum :: In your language / Dans votre langue :: magyar-
Jump to: