Challenge B.I.G - Forum

1.000 cycling climbs/ascensions cyclistes
 
HomeHome  FAQFAQ  SearchSearch  RegisterRegister  MemberlistMemberlist  UsergroupsUsergroups  Log inLog in  

Share | 
 

 2010. évi túrabeszámolók

View previous topic View next topic Go down 
Go to page : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
AuthorMessage
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Mon Sep 27, 2010 10:49 pm

Utsó nap az Ötzi előtt:

2010.08.28, szombat: pihenőnap
Bár kellemesen kialudtuk magunkat, odakint esett. Nem volt miért sietnünk, hát kényelmesen töltöttük az időt: bringaújság olvasással, Dani szereléssel is és még a TV-ben is Tour összefoglaló ment. A kinti pocsék időjárás ahogy picit javult és már előbújt a Nap, egyből felkiáltottam: volt mit ünnepelni! Már olyan is elhangzott, hogy egyből kiegyeznénk egy 17 fokos, de száraz idővel.


Nem sokkal 12 óra után – már száraz, sőt mind jobban napos időben – indultunk a városközpontba egyfelől megnézni a bringakiállítást és legfőképp a nevezést elintézni, majd vásárolni is. Csabával több kiállítót és üzletet is néztünk esőnadrág ügyében (ő szeretett volna egyet), én végül rászántam azt hiszem 35 EUR-t, meleg ún. palilábra, avagy bokától combfelső részig tartó, meleg comb- és térdmelegítőre, ami menetközben könnyen le lehet tolni, ha melegszik az idő. Nagyon bevált, jó vétel volt.




Délelőtt tudtuk meg Danitól, hogy Teszár Balázsnak délelőtt nem holmi rövid evezősverseny volt a program, hanem egy 50 km-es, ami végeztével este 8-9 előtt biztosan nem érkezik meg, sőt.. Remélte is Dani, hátha rossz idő lesz és elmarad.

Mire visszaértünk a délelőtti kiruccanásból Balázs várt már minket az apartmanban: rossz idő miatt elmaradt az evezős verseny  Elkísértem a rajtszám átvételre, majd végén ismét megnéztem az időjáráselőrejelzést: ez már tán 5-6 óra napsütést írt Innsbruckra és Brennerre és utóbbira és a Jaufenpassra is – ha jól emlékszem kb. 12, a Timmelsjochra 9 fokot. Ez már egész elviselhetőnek tűnt, kezdtem hinni a jobb időben, aztán……
Este 20 óra tájban sms érkezett a szervezőktől: Wetterprognose Sonntag: sehr kühle Temperaturen (Start 4 Grad)geringe Regenwahrscheinlichkeit. Das OK bittet um entsprechende Bekleidung+ wünscht alles Gute!” (időjáráselőrejelzés vasárnapra: 4 fok reggelre! )
Nóra és Gábor este fél 7-7 tájban érkeztek meg (már rajtszám átvétel után), a napot közös tésztafőzéssel, kellemes hangulatú vacsival zártuk: igazán kellemes társaság alakult ki. A másnapi kegyetlen nap kapcsán többeknek – ne tudom mennyire komolyan – felmerült, hogy legrosszabb esetben felveszi őket a „Besenwagen”, illetve – legalábbis szavakban biztosan - többen – a tökéletes felkészülés hiánya miatt – nem feltétlen voltak biztosak benne, hogy eljutnak-e a célig. Jót nevettünk, amikor Csaba megjegyezte, hogy eső és hideg esetén épp a Besenwagenbe ülő kerekes érezheti jól magát és nevethet az odakint csonttá ázó, fagyó kerekeseken. Nagyot nevettünk, amikor egyikünk beavatta Balázst a rengeteg szelektív szemetes rejtelmeibe, Balázs csodálkozott, mag azt hitte szivatjuk, mire Csaba: „-Ezen már mindenki túlvan, délelőtt én is könyékig turkáltam a szemetesben!”
Míg ezen az estén jókedvvel, fitten készültünk a vacsira illetve eszegettünk, azt vártuk, hogy másnap este leamortizált embereket látunk majd viszont. A rossz idő kapcsán említettem, hogy az egyik Tour magazinban olvastam a talán 2003-as Ötziről, amikor az eső és hideg miatt a mezőny harmada feladta a versenyt. Berger meg is jegyezte, hogy akkor hetünk közül lesz 2 és 1/3, aki feladja. Rossz érzés volt ezt elképzelni, hogy ha a rossz idő miatt ez előfordulna, ne én legyek az. Hirtelen e is hallgatott mindenki: erre nem akartunk gondolni!

A rajtszámok bringára illetve kabátra, vagy hosszúujjúra való felrakása, illetve a másnap szükséges cuccok előkészítése után 23 óra körül oltottunk lámpát.

A következő már az Ötzi lesz !
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Sep 28, 2010 9:02 am

gyorgyigabor wrote:
Gábor, ez a két törpe francia miért BIG szerinted ?
Nehézségi értékük simán alulmúlja a hollandokat is:

A Mont Noir szernitem simán példa arra, hogy az erdeti cél az lehetett, hogy adva van egy nyugati tájegység és válasszunk onnan emelkedőt. Innen ezt a két franciát lehetett választani. A Mont Cassel teteje legalább meredek és durván macskaköves. Ám ezt a Mont Noir nagyon meglepő volt.

Ötztal.
Érdekes, hogy amíg nektek jó időtök volt Tirolban én közben szakadó esőben BIG-eztem a Ziller völgyében. Annyira pedig nincs is messze egymástól a kettő.
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Sep 28, 2010 9:55 am

Mont Noir: mintha mi a nyírségből kiválasztanánk egy dombot ???? mert ennyi erővel asszem simán nehezebbek annál a Csereháti vagy cserháti vagy zalai dombok.

Nem-nem, aug 28-án, mikor a Zillertalon voltál (most esik le, hogy tök közel voltunk egymáshoz), akkor nekünk délelőtt - kb 13 óráig esett és du lett jó idő kb du 1/2 5 - 5-ig, Dani utána ment tekerni, de megint esett.
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Sep 28, 2010 3:06 pm

gyorgyigabor wrote:
Mont Noir: mintha mi a nyírségből kiválasztanánk egy dombot ???? mert ennyi erővel asszem simán nehezebbek annál a Csereháti vagy cserháti vagy zalai dombok.

Nem-nem, aug 28-án, mikor a Zillertalon voltál (most esik le, hogy tök közel voltunk egymáshoz), akkor nekünk délelőtt - kb 13 óráig esett és du lett jó idő kb du 1/2 5 - 5-ig, Dani utána ment tekerni, de megint esett.

Mont Noir
Igen, ez az emelkedő sokkal könnyebb, mint a legtöbb csereháti vagy más dombsági emelkedőnk.
pale

Értem. Azt tudtam, hogy közel vagyunk egymáshoz csak azt nem, hogy melyik napon van a verseny. Ezért is gondoltam azt, hogy esetleg el is marad. Zillertalban egész nap megmaradt az eső. Másnap én a Brenneren mentem át, lehet pár száz méterre száguldottam el tőletek az autópályán.
Smile
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Sep 28, 2010 3:42 pm

Ismét a nyugati végeken.

2010. szeptember 11. (szombat)

Erre a napra volt betervezve a legnagyobb menetel és ehhez mérten a legtöbb BIG csúcs is.
Délelőtt Malmedy-ben találkoztunk a BIG elnökével, Daniel Goberttel. Össze is számoltam gyorsan, hogy ez nekünk már a harmadik találkozásunk.
Egy nagy kört szerettünk volna menni, de egy majdnem nagy kör lett belőle. Közbejöttek apróságok ill. Danielnek is sietnie kellett a felesége futóversenyére. Előzetesen annyit, hogy ezeket a BIG-eket abszolút nem könnyű megtalálni. Nagyon jól jött a helyi segítség.

Malmedy-ből feltekertünk egy húzós emelkedőn, majd elkezdtünk lejtőzni. Az tisztán látszódott, hogy az Ardennek nem a tegnapi stílusú buckákat fogja adni. A lejtmenetünk egészen Stavelot-ig tartott. Itt kanyarodtunk rá a Liege - Bastogne - Liege országúti kerékpárverseny útvonalára és egyben kezdtük meg az első emelkedőt a

Col de Stockeu-t.
Rögtön nagyon erős emelkedéssel kellett megküzdenünk, ráadásul nem is rövid távon.
http://farm5.static.flickr.com/4126/4992923000_e18b93ba75_o.jpg

Sok erőt adott azonban az, hogy az útszéli gyalogosok lelkesen elkezdtek nekünk szurkolni. Daniel persze most is bomba formában volt, mosolyogva nézegetett vissza ránk, hogy hol is jövünk. (52 éves múlt.) A táj egyre jobban kitárulkozott és nekem az alpesi hegyi legelők jutottak az eszembe. Nagyon tetszett ez a vidék is.
http://farm5.static.flickr.com/4150/4992923664_9d6327d06a_o.jpg

Bár még nem értünk fel a csúcsra, előtte megálltunk, mert itt van az Eddy Merckx emlékmű.
http://farm5.static.flickr.com/4111/5033128900_ed9fbaafea_o.jpg

A csúcson nem is készítettünk közös fotót, mert úgy alakult, hogy lassan mindenki továbbszivárgott. Ez a "stílus" a későbbiekben majdnem problémát okozott. Következett a

Cote de Wanne.
Ez az emelkedő - ebből az irányból - korántsem volt annyira kemény, mint az előző, ráadásul a táj - ha lehet - még szebb lett.
A csúcs Wanne faluban van, a templom előtti téren.
http://farm5.static.flickr.com/4148/4992919802_83aa8c24e3_o.jpg
http://farm5.static.flickr.com/4148/4992920442_21f311949c_o.jpg

Innen egy jókora lejtőzés következett egészen Trois Ponts-ig. Útközben nagyon sok bringással találkoztunk, köztük a Cervelo egyik belga proofijával is, aki szintén visszaköszönt. (!)
A városkában még Daniel is nagyon nézelődött, mire meglelte a lekanyarodást. Többen azt hitték, hogy a templomot szeretné nekünk megmutatni,
http://farm5.static.flickr.com/4087/4992304949_95b629e31c_o.jpg
de mögötte következett AZ emelkedő,
http://farm3.static.flickr.com/2378/2104742613_5a0d2a9ce5_o.jpg
a

Les Hezalles.
Gyorsan felszökött mindenkiben a pumpa, mire az első kanyarig elért. Akkor kissé csökkent a meredeksége, de azért kitartó volt.
Itt nagyon szétszakadt a csapatunk és Somi valamint Pisti csak nem akartak megérkezni. Én visszamentem értük, de közben Danielék továbbmentek. Lejjebb érve rájöttem, hogy ők az egyik helyen átvághattak, így visszamentem a korábbi várakozó helyre, ahol persze nem volt már senki. Nem ilyedtem meg. Volt nálam térkép és tudtam, hogy hol áll az autó, így gondoltam, hogy felmegyek a csúcsig és ha nincs ott senki, akkor megyek vissza Malmedy-be. A csúcson aztán megtaláltam a többieket. Megegyeztünk, hogy együtt maradunk.
Lefelé elől ment Pisti, én pedig közvetlenül mögötte. Az egyik kereszteződésben sikerült neki rossz felé mennie, hiába ordítottam utána, nem hallotta már. Közben egy autó ment el mellettem, akinek a vezetője látta a szitut így utolérve Pistit szólt neki, hogy jöjjön vissza hozzánk.


Trois Pont-ból egy jó kis völgy szakasz következett. Élveztük nagyon a szép napos időt, a gyönyörű tájat és a jó hangulatot. Egy kanyar után újabb szurkolást kaptunk, ráadásul hangosbeszélőből. Ez is nagyon jól esett.

A Col du Rosier egy elég hosszú emelkedő.
http://farm5.static.flickr.com/4132/4992915862_426eb1c87c_o.jpg
Ekkor már azért érezhető volt a három eddigi emelkedő keménysége. Egy kereszteződésben aztán Daniel megvárt bennünket és elmondta, hogy merre kell továbbmennünk. Ő ugyanis el kellett hogy induljon visszafelé. Innen már egyedül mentünk fel a csúcsig.

A visszaútra szavazást kellett tartanunk, mert a két verzió megosztotta a társaságunkat. Végül a Spa-Francorchamps felé vezető utat választottuk.
http://farm5.static.flickr.com/4092/5033176628_8faa4caf07_o.jpg
Jó kis emelkedők voltak errefelé is, de nem bántuk meg a választást, mert gyönyörű volt az útvonal.
http://farm5.static.flickr.com/4127/4992916824_f9c7740c15_o.jpg

Aztán egy óriási lejtőzéssel értünk vissza Malmedy-be. Jellemző a körünkre, hogy a 4 BIG és persze a többi hágó együtt 58 km és 1160 m szint lett.
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Sep 28, 2010 3:53 pm

Hangulatos képek, szép Smile
Örülök is, hogy nem annyira csak csúcsfotók vannak, hanem több szép útközi is.
Amikor anno gimisként Hollandiában voltam szintén szeptemberben, nagyon tetszett: hasonló építészet, színes levelek, patakok, csatornák....

A Belga meredekek klasszak lehetnek - bár inkább így ősszel vagy tavasszal.

Trükköztem volna, hogy a linked alapján beillesztem képként is, de akkora óriás a kép, hogy aztán ki is szedtem, mert 1,5-szeres szélesre növelte a fórumot.
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Sep 29, 2010 9:09 am

2010. szeptember 11. (szombat - délután)

A jól sikerült belga kör után elindult a Salgótarjáni HKE busza Hollandia felé. A logisztika az volt, hogy négyen kiszállunk a Drielandenpunt lábánál és onnan hét holland BIG megmászásával tekerünk vissza Maastrichtba. Gyuri pedig - akinek már korábbról megvan az összes BIG-je a buszt visszaviszi a szállására és elvonatozik a Hollandiában élő fiához.

A haladási sebesség nagyon-nagyon alacsony volt, így már majdnem délután három lett, mire nekiindultunk a "hegyeknek".

Az első emelkedő mindjárt Holandia legmagasabb pontja volt, a
Drielandenpunt
volt.

Hangulatos kis utacska vezetett fel rá, de a forgalom elég nagy volt.
http://farm5.static.flickr.com/4087/4992319205_fcbde7d734_o.jpg

Bár ez a csúcs 321 méter magasan van, nem voltak meredek részei, így elég gyorsan felértünk rá.
http://farm5.static.flickr.com/4130/4992927832_3aca7e17e8_o.jpg

Innen jött az igazi tájékozódás, ugyanis a holland BIG-ek sincsenek túltáblázva. Elég sokat kellett meg-megállni, kérdezősködni, pedig még két térképem is volt. Így sikerült megtalálnunk a szintén fák között, erdőben lévő újabb csúcsot a
Vijlenerbos-t.
http://farm5.static.flickr.com/4092/4992931110_c92fd399d9_o.jpg

Hozzá kell tennem, hogy bárki, akit megkérdweztünk nagyon segítőkész volt és természetesen tudtak angolul.

Egy gyönyörű erdőben haladtunk tovább Simpelweld fel.
http://farm5.static.flickr.com/4147/4992930384_1a19f75abd_o.jpg

Erre a részre biztosan nem igaz a síkság ill. a lapaj kifejezés. Hollandiának ez a része talán a Zalai vagy a Somogyi-dombsághoz hasonlít a legjobban. Természetesen az épített környezet kivételével.

Simpelweldben ismét kérdezősködni kellett, de itt olyan segítségünk volt, hogy ezt le kell írnom. A megkérdezett srác elkezdte magyarázni, hogy hol merre és amikor visszekérdeztem, akkor azt mondta, hogy kövessem.
???
Elkezdett futni előttünk és addig futott, amíg a nekünk kedvező utat el nem értük. Önzetlenségből maximális pont!

Innen kezdtük meg az Oude Huls-t.
Egy keskeny kis utacska vezetett fel Huls-ba, ami tulajdonképpen egy pici falucska. Nagyon tetszett ez a BIG, hogy maga a csúcs is lakott területen belül van, kandelláberek között.
http://farm5.static.flickr.com/4132/4992331189_7cf1a9dfbd_o.jpg

Mielőtt felértünk volna azonban volt egy szép kilátó pont is.
http://farm5.static.flickr.com/4127/4992330539_a2e181d237_o.jpg

Itt tűnt fel igazán, hogy nem csak sok bringás van, de nagyon soknak rajtszám is van a bringáján. Ők is ezt a hegyet mászták meg, de másfelé folytatták útjukat. Mi egy széles úton visszagurultunk Simpelweldbe és haladtunk tovább, nyugati irányba.

Eys faluból kezdődött az Eyserbos.
http://farm5.static.flickr.com/4124/4992942736_4a0e0263e4_o.jpg

A rajtszámos bringások is erre jöttek és ekkorra már rájöttünk, hogy ez bizony egy maraton. Mi is beálltunk a sorba, csak az időmérős pontnál nem csippantott a bringánk. :-)

Voltak meredek részei is a hegynek, de boldogan mosolyogtunk, ahogyan az egyik szervező lencsevégre kapott bennünket.
http://farm5.static.flickr.com/4127/4992943294_a2aacf1e73_o.jpg

Innen óvatosan leereszkedtünk a mezőnnyel szemben és némi kérdezősködés után megtaláltuk a Gulpenerberg emelkedőjét.
http://farm5.static.flickr.com/4105/4992935008_d7ae9e9297_o.jpg

A csúcson egy gyönyörű Szű Mária szobor van.
http://farm5.static.flickr.com/4105/4992933744_c0631e23fc_o.jpg

A kilátás is nagyon szép.
http://farm5.static.flickr.com/4105/4992934254_ab473bd721_o.jpg

Visszagurultunk a főútra és bár közelinek gondoltuk, elég nehezen értük el a
Keutenberg
alját.

Látványra talán ez az emelkedő volt a leglenyűgözőbb. Tisztán látszódott a felvezető út vége, a maga 22%-os meredekségével és a bringások, ahogy egyensúlyoznak rajta. Mi is belevágtunk.
http://farm5.static.flickr.com/4125/4992337125_bfeddb41a6_o.jpg

Bár a komoly meredekség kiengedett az emelkedő nem ért véget, de a tábla már ki volt téve.
http://farm5.static.flickr.com/4110/4992338377_38417097e4_o.jpg

Következett a holland rész talán legszebb hegyi legelője, amit a lemenő nap különösen szép színekbe öltöztetett.
http://farm5.static.flickr.com/4104/4992337781_3297f45712_o.jpg

Itt már a versenyzőkkel is beszédbe elegyettem. Kérdeztem, hogy a Cauberg-e a következő hegyük? Igen - jött a válasz. Erre úgy döntöttünk, hogy most már csak "tesszük" a kereket és követjük e mezőnyt. Igen ám, de ők nem a legrövidebb úton mentek, ezért egy jó nagy kanyarral értünk be Valkenburgba.
http://farm5.static.flickr.com/4126/4992340773_031a545150_o.jpg
Itt már elég komoly volt az útbiztosítás, mert - akár csak az Amstel Gold versenyen - a Cauberg volt a cél, mint hegyibefutó.

A rendező motoros be is terelt bennünket a versenyzők közé.
http://farm5.static.flickr.com/4132/4992341315_97d38ed86b_o.jpg
Még jó, hogy egyáltalán felmehettünk. Nyugodt tempóben sikerült meghódítanunk a mai nap utolsó emelkedőjét is. A célvonal előtt azért gyorsan kislisszoltunk oldalra.
http://farm5.static.flickr.com/4125/4992950878_9924c097e8_o.jpg

Innen nagy gázra váltottunk és nyomultunk be Maastrichtba, amit - mint egész nap olyan sokszor - kerékpárúton értünk el.

A délutáni út 64 km és 700 m szint volt, ami azért még magyarországi viszonylatban nézve sem kevés.

Összességében pedig 11 BIG-et sikerült egy nap alatt teljesítenünk, ami - részemről - megdönthetetlen rekord.



Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Sep 29, 2010 2:46 pm

2010. szeptember 12. (vasárnap)

Eljött a búcsú ideje, de egyenlőre még csak a szállásunktól búcsúztunk és északi irányba indultunk el. A híres II. világháborús helyszínek felé haladtunk (Nijmegen, Arnhem). Itt játszódott többek között a "Híd túl messze van" című film is. Nagyon találóan a találkozónk is egy ilyen háborús múzeum előtt volt, ugyanis egyértelmű volt megtalálni és nem fizetős parkolóval rendelkezett. Útközben rendesen rákezdett az eső, így már a buszban megbeszéltük, hogy leteszünk a maradék három holland BIG egy körös (130 km) teljesítéséről. A buszban nem tudnánk szárítgatni, teregetni és délután még 350 km-t kell autóznunk.

A parkolóban várt bennünket
Helmuth Dekkers
http://www.challenge-big.eu/hun/user/246
és
Roland Schuyer.
http://www.challenge-big.eu/hun/user/463

Nagyon megörültünk egymásnak, majd beszálltak hozzánk a buszba és megbeszéltük a lehetőségeket. Megértették az álláspontunkat. Mivel Roland eleve Északon lakik (és nem akart ide visszajönni), így Ő ment elől a kocsijával, Helmuth pedig beszállt hozzánk.

Az első megállónk Beekben volt. Elég nehéz volt parkolóhelyet találni, de bíztam Roland ajánlásában.
Innen kezdődik az
Oude Holleweg.
Érdemes megnézni a csúcs tszf. magasságát.
95 m!!!

Kipakoltunk és az esőben neki indultunk az igen rövid emelkedőnek.
http://farm5.static.flickr.com/4089/4992345117_32fcc1ec11_o.jpg
http://farm5.static.flickr.com/4127/4992345541_a670cd5199_o.jpg
A kis erdő nagyon szép volt, amin keresztül mentünk.
http://farm5.static.flickr.com/4085/4992955370_f92616f45d_o.jpg
Aztán pár perc múlva már a parkolóban voltunk.
http://farm5.static.flickr.com/4085/5036076092_fc2ed4d06f_o.jpg

A lefelé út is tetszett. Főleg az, hogy Rolandot követve vagy 40-el rontottunk be egy kockaköves kanyarba.

Bepakolás és autózás tovább. Egy csodálatos, szinte hegyvidéki erdőnél álltunk meg legközelebb. Hihetetlen nagy fák álltak körülöttünk. Ha látom a képet, nem mondanám meg, hogy ez Hollandia.
http://farm5.static.flickr.com/4146/5036085576_5d3be72139_o.jpg

Innen indul a
Posbank
emelkedője.

Gyors kipakolás és vezetőink máris előre állva nyomták a tempót.
http://farm5.static.flickr.com/4149/4992961020_10e95b5c3a_o.jpg

Kicsit megcifrázták a dolgot, ha már ilyen rövidre sikerült a túránk. Először felmentünk egy magaslatra, ahonnan ráláttunk a csúcsra, ami csak pár méterrel magasabb a miénknél. Innen lejtmenet majd mászás fel a legnépszerűbb irányból, onnan ahonnan a holand királynő is feltekert.
http://farm5.static.flickr.com/4111/5035472571_568a34bdee_o.jpg

A hollandok a nehézséget a 25-30-as tempóval fokozták. Pisti meg is kérdezte: "Ezek így születnek?"
A csúcsról egy érdekes, cserjés vidék látványa tárult elénk.
http://farm5.static.flickr.com/4132/4992352745_f58780b001_o.jpg
http://farm5.static.flickr.com/4125/4992962432_1bb0d78d3f_o.jpg

A lejtmenet után Roland mutatott még egy emelkedőt. Ez kicsit alacsonyabb volt, mint a Posbank, de jóval meredekebb. Tehát ennek a vidéknek a "hegyeit" is bejártuk.

Némi autókázás után értük el a harmadik BIG-et az
Italianse Weg-et.

Azt hiszem, hogy itt sem hagyhatom ki a csúcs magasságának leírását, mert ez valószínűleg az egész BIG mozgalom legalacsonyabb hegye.
62m !!!

Rolandék itt kicsit trükköztek velünk ismét. A kocsiktól elindulva rögtön lejtőnek indultunk el.
http://farm5.static.flickr.com/4145/4992348413_f59fba0bd9_m.jpg

Majd némi vízszintes bringázás után egy hatalmas tócsánál befordultunk az erdőbe egy kockaköves utacskára.
http://farm5.static.flickr.com/4103/4992958014_d74a7a0081_o.jpg
Itt mondta Ali, hogy "Biztosan magamtól itt kanyarodtam volna le". Az tény, hogy ezeket az emelkedőket is nagyon nehéz lett volna önállóan megtalálni.
http://farm5.static.flickr.com/4103/4992958014_d74a7a0081_o.jpg

Egy hajtűkanyar volt összesen az emelkedőben, amikor hirtelen azt vettem észre, hogy szemben áll a kocsink. Jót nevettünk ezen, mert ezek szerint a csúcsról indítottuk a kis körünket.
http://farm5.static.flickr.com/4144/5036109218_332fca98aa_o.jpg

Elbúcsúztunk Rolandttól és Helmuth-tal együtt visszaautókáztunk Groesbeek-be. Ide érkezett meg időközben Gyuri is a fiával. Innen aztán ismét az ötös csapatunk utazott tovább.

A célunk a Frankfurt feletti Niedernhausern volt, ahová a szállásunkat foglaltuk. Nekünk (négyünknek) már nem nagyon volt kedvünk az esőben újabb bringázáshoz, de Gyuri (aki ugye nem ázott még) nagyon szerette volna a falu feletti
Großer Feldberg-et
meghódítani. Ez kellett volna neki a BIG2-es (60 BIG) szinthez.

Nos, a megérkezés és becsekkolás így minimális időt vehetett el és még így is korom sötétében, bőrig ázva értünk fel a TV tornyokhoz.
http://farm5.static.flickr.com/4111/4992965876_9caf128660_o.jpg
http://farm5.static.flickr.com/4106/4992358379_b60fd8e981_o.jpg

Egy kényelmes éjszaka után pedig - teljes utazással töltve a következő napot - estére haza is értünk.

Rövid, időnként fárasztó uatzással egybekötött, de nagyon szép napjaink voltak a "nyugati végeken".

Végül egy kis statisztika.
Bringázós napok száma: 4
Tekert távolság: 206,9 km
Megtett szintemelkedés: 4130 m
BIG-ek száma: 22


Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: "AZ ÖTZTALER"   Thu Sep 30, 2010 1:19 am

hosszú lesz, 2 részletben teszem közzé. Asszem eléggé átélhetőre sikerült :-)

2010.08.29. ÖTZTALER RADMARATHON:

Bringaórám 5:12-kor csörgött, így bő óránk volt az indulásig elkészülni. Senki sem akart lustálkodni, hiszen rég vártuk ezt a napot. A halba menve láttam, már Gáborék is ébren voltak. Alig kaptam magamra valami ruhát, máris tettem ki a hőmérőt az erkélyre, ám Bergeré asszem egész éjjel kint volt: 7 fokot mutatott! Az esőfelhők elmentek, szakadozott felhők borították az eget, a Hold is látszott a sötétben. Az egész társaság tanakodva öltözött: mi az ideális ruhaválasztás ? Az én kivételemmel mind a hatuknak az jelentette a gondot, hogy táska híján nem nagyon tudták hova tenni melegedő idő esetén a cuccot. Az én túrabringámon volt sárvédő, az első kormánytáska mellett vittem is magammal ott egy kis hátizsákot, így csak a súlyuk miatt kellett meggondolnom a ruhákat. Végül a választásom egy rövid mezre, polár hosszúujjúra, sima hosszúmezre, szélmellényre és egy lélegző esődzsekire esett, persze polár télisapkával és meleg kesztyűvel kiegészítve; lábamra két zoknit húztam. A hátizsákba – a szerelőcucc és pár Powerbar mellett - még esőnadrág és kamásli került.

Miután magunkra kaptunk valamit, a konyhában gyűltünk fokozatosan reggelizni: nagyrészt hagyományosat ettem, de volt benne jam is, banán, illetve egy rácsos, lekváros süti is. Vicces volt – videón is hallatszik – amikor mondtam, hogy az olasz oldalon akár 20-22 fok is lehet, ahogy tavaly engem a próbatúrán is jobb idő fogadott odaát, Dani meglepetten szólt közbe: „-Olaszországba is átmegyünk ?” Sőt az is meglepte, hogy nem csupán 2000m tájékára kapaszkodunk majd fel, hanem az utolsó hágó bizony 2509m magas. Mosdás, meleg ruhába öltözés, kulacsaim forró itallal való feltöltése után – ahogy terveztük – 6:25-kor ültünk nyeregbe. A rajt felé kerekezésünket videóval is megörökítettem. Itt-ott környező hegyeken, 2300m felett éjjel esett friss hó látszott – ahogy a meteorológusok jelezték is. A rajthoz igyekezve láttunk másokat is arra hajtani, nem egy rövid bringanadrágban hajtott. Mikor egyikük visszairányban kerekezett el, Berger megjegyezte: „-Most megy vissza a hosszúnadrágért!” 

Pár perccel értünk csak korábban a rajthoz, így nem sokan álltak még mögénk, ám azért maradt egy kis idő még csapatfotót készíteni és körbefilmezni (a tavalyi Marmottéhoz hasonlóan páran csodálkozhattak, hogy mit keres a rajtolók közt egy nem bringacipős, csomagtartós, sárvédős bringás, de később volt okuk elhallgatni). Fent helikopter is kőrözött (nem paprikás- hagymás). Egy ideig picit morcoskodtam, hogy semmi mozgás nem volt és a 6:45-ös rajt után még a remélt 6:55-kor sem gurulunk át a rajtkapun, ám végül egész jól begyorsultunk; 6:57-kor haladtunk át a „Guten morgen, hier beginnt dein Traum!” – Jó reggelt, itt kezdődik az álmod” felirat alatt.

Ezt olvasva és egy picit elgondolkodva picit „bele is borzongtam”, meg is fogott az érzés: átéreztem, hogy e nap végre valóra válhat egy álmom és túrabringás eredményeim mellett meglehet a versenyzők, marathonisták legnagyobb klasszikus teljesítménye is. A kettő együtt pedig…… NAGY NAP VÁRT RÁM.

Motiváció:
Úgy gondoltam, az egyik legmotiváltabb résztvevője lehettem a 2010-es Ötztaler radmarathonnak.
• Mint fent írtam is, 1993-ban láttam először videón az Ötztalert, majd a 2000-es évek elejétől került képbe, míg néhány éve reálisan kitűzött céllá, hogy néhány éven belül teljesítsem ezt a marathont. Olyan neve, híre, propagandája van, hogy az embernek valóban Álmává válik. A híre, neve alapján ezt tekintik a klasszikus – nem extrém - marathonok csúcsának; olyan ez, mint az ironman triatlonosoknak a Hawaii ironman teljesítése.
• Második plusz motivációt jelentő tényező forrása 2009-2010. évfordulója. Szinte véletlenül ismerkedtünk meg Karlovitz Kristóffal, Pupuval, aki hozzám hasonlóan szintén nagy 2000-es gyűjtögető, épp dupla annyi évszámmal, mint én. Ahogy megismertettem a BIG mozgalommal, nagyon ráharapott és emlékszem is, amikor mondta: „Nem tud mit tenni, itt is a legjobb akar lenni!” Innen kezdődik a második motivációs tényező: Legalább 5 éve vagyok a legjobb magyar BIG tag, ám jegyezzük meg a BIG emelkedők gyűjtése nem verseny. Hogy ki mennyit tud gyűjteni, annak csupán egy tényezője, hogy milyen jó bringás a hegyen, másik tényező, hogy hány éve volt gyűjteni (életkor !), hogy van rá szabadideje (családi helyzet, hány nap szabadsága van!!), hogy tud közlekedni (saját autóval sokkal egyszerűbb és gyorsabb) és az anyagi helyzet (ez is lehet életkorfüggő). Ráadásul nem említettem még, hogy van aki túrákon gyűjti a BIG-eket, van aki meg csak a kaptatók tövétől, aztán autózik tovább a következőhöz: ez sokszor eszembe jutott a nyáron, amikor völgyekben kínlódtam ellenszélben a következő emelkedőhöz, míg más közben az autóban nyomná csak a pedált (nincs ezzel gondom, csak ha ezután valaki korrekt versenyt említ” Nem egyenlő feltételekkel meg nem szokásos versenyt, győzelmet, stb. emlegetni.)
Idén többször is, a Mont Ventoux 4-szer is, az Ötztaler radmarathon is olyan példa volt, ahol nem számít, hogy mennyi szabadsága van az embernek, autózik-e a BIG-ek közt, ilyen szituációkban csak az számít, mit tud a lábad. (na jó, a bringák közt lehet több kilonyi különbség). Tudtam, hogy pupu napi szintrekordja kísérőautóval 5600m, először ezt döntöttem meg júliusban a Mt Ventouxon (6100 m szint, jövőre tovább növelem!), természetesen kísérőautó nélkül ! A másik meg az Ötzi volt, ami nem több szintben, de micsoda túra, marathon! Az „i” a pontra, ha már versenyezni akarunk.
Ez volt tehát a másik motiváló tényező, hogy az Ötzi teljesítésével mutassam meg az izmok erejét, sugallva: ne az autó, meg szabadság, meg emelkedők közti autózás döntsön. Alapvetően nem szeretem a versenyzést: a túrát szeretem élvezni, gyönyörködni, élményeket szerezni, de ha már kihívnak, akkor a verseny legyen tiszta, egyenlő! E két alkalommal letett teljesítmény mind olyan, ahol ki van szűrve a legtöbb előnyt biztosító tényező, bár csak 1-1 napi teljesítményről szól.
• Harmadik szintén plusz motivációt jelentő dolog, még régebbi keletű: 2005-ben került sor a Bécs – Budapest egy napos kerékpártúrára, melyben mint szervező is részt vettem. Akadt aki nem viselte el, hogy már nekem is volt valami nevem és hegyi túrázást illetően letettem valamit az asztalra. Síkon időnként a kiírásban megegyezés szerint szereplőnél erősebb tempóval is haladtunk (nem annyira örültem neki), majd a túra végén több csoportban kapaszkodtunk fel a Pilisre, Két bükkfa nyeregre, hogy onnan már csak leguruljunk Budapestre a 0. kilométerkőhöz. Az egyik erős srác (vele semmi gondom nem volt) és köztem véletlen kialakult valamiféle versenyzés: bár nem tudtunk egymásról, hol tart az emelkedőn, megnyomtuk alaposan: én túrabringával, ő vékonykerekű versenybringával (azóta már tudom, mekkora a különbséget jelent a kerékszélesség), végül én értem fel hamarabb. Mikor ez később – csak mellékesen – szóba jött (mint visszakerestem 2008-ban) a fórumon, a „vezérürü”-vel, gyuri62-val komoly szóváltásba keveredtünk: nagyképűen, pofátlanul leszólt („mi ….végig tudunk zsebből kajálva tekerni 200-300 km-t, és nem kell megállnunk másfél óránként a magunkal cipelt 10 kiló kajából az aktuális szendvics, jodhurt, alma, túrórudi, kakaóscsiga adagot a fejünkbe nyomni.........”, illetve: „valóban rendszeresen edzünk, készülünk akkor is amikor te otthon heverészel a jó meleg szobában”), amit azóta sem feledtem.
Egyfelől miért ne vihetne az ember valamennyi cuccot magával: én röhöghetném ki, ha hideg időben a minimálcucc miatt a lejtőn befagyna, vagy eléhezne, illetve szégyellnie kell magát annak, aki télen nem jár edzeni ? Nekem és akad más ismerősöm (pl Rajnai Gábor), akinek szintén téli edzés nélkül is megy, hogy nyáron kemény málhás túrát menjen, illetve lazán teljesítse az Ötztaler radmarathont és egymás követő napokon tekerjünk 2500-3500m szintemelkedéseket.
Lépésről lépésre vártam, hogy teljesítményemmel (fontos, hogy túrabringával !) visszavágjak lenéző beszólásáért. Ebbe a sorba tehettem be a tavalyi Marmotte teljesítést, az évek során gyűlt, több mint 150-szeri 2000m fölé tekerést, a Mont Ventoux 4-szeri teljesítésekor elért 6100m szintemelkedést, de mivel ő is szokott marathonokon résztvenni, sőt versenyezni, ezért e szempontból is az i-re a pontot az Ötztaler jelentette, amit ő még nem teljesített, én viszont túrabringával álltam a rajtjánál.


Tanítják, mondják is, hogy a cél elérésének egyik eleme, hogy az ember konkrétan határozza meg az elérendő célt (Ötztaler radmarathon teljesítése, esetleg még konkrét teljesítési idővel), illetve határozza meg az oda vezető lépéseket, így a nagy célt kis célokra bontja le. Ezért is készítettem ütemtervet, hogy mindig egy rövidebb távú cél legyen a szemem előtt a nap során.
Mivel alapvető célom – túrabringával ! – a szintidőn belüli célba érés (többre nem vágytam, ez elegendő volt), és ehhez a Timmelsjoch 19:30-as elérése, illetve azt megelőzően St Leonhard 15:30-as elérése volt, ezért az ütemtervet a 2009-es próbatúrám, illetve záróautó és a 2009-es utolsó kerekesek idejeire alapoztam, eszerint:
• Oetz: 6:55-ös rajt után, 7:47 – indok: mezőnyben 10 perccel gyorsabb leszek, mint tavaly egyedül
• Küthai: 1:43-at számolva 9:30-ig (záróautó – korábbi infó szerirn9:39, friss tábla szerint csak 9:50.
• Innsbruck 10:25, záróautó korábbi infó alapján 10:38, friss infó szerint 10:55
• Brenner: próbatúrám idejei alapján pihenő nélkül 12:31 lett volna, így a CÉL pihenéssel 12:25 (záróautó ideje korábbi info alapján 12:44, új infó szerint 13:10)
• Jaufenpass – 5 p útközi pihenéssel a cél 14:40-45, így esélyes 10-15 perccel a limitidő előtt St Leonhardba érni. (záróautó ideje korábbi infó alapján 14:53)
• St Leonhard: Célom 15:15-25, limitidő: 15:30
• Timmelsjoch: limitidő után örömkerekezés, így célom: 19:00
• CÉL: 19:50

A továbbiakban a tavalyi próbatúrám szerint, szakaszonként írom a történteket, részidőkkel együtt:

Sölden – Oetz (7:40; menetidő 40:43, tavaly 1:00:59)
Alig hagytuk el a házakat, nem sokáig „szórakoztam”, hamar picit előrearaszoltam, hogy gyorsabb tempót vegyek fel és pár km múlva – 40-45 km/ó-s sebesség mellett megtaláltam a nekem megfelelő bolyt. Jól esett a sapka a fejemen, meleg ruha testemen. Az út hol lejtett picit (2-3%), hol sík volt. Hosszabb sík szakaszon, Langenfeld előtt bolyban haladtunk, néhányan integettek is a fentről filmező helikopternek. Sejthető volt, hogy a síkon is 40-43 km/ó-nak köszönhetően jóval gyorsabbak leszünk, mint tavaly én haladtam esőben, egymagam; Langenfeldnél síkon 28-31 km/ó-val. Az Umhausen végi közepes, de gyors lejtőn meglepett, hogy 65-67 km/ó-vel suhantunk lefelé. Mindenhol, ahol a két sávot elválasztó járdasziget volt, irányító fújta a sípot és jelzett nekünk, kerékpárosoknak; a településeken több helyen helyiek, vagy a rajtolók barátai, rokonai álltak az út mentén és tapsoltak. Oetz felé közeledve már látszott, hogy elöl a hegyek tetejét süti a Nap; reménykedhettünk!
Szerencsére az út nem sokat tekergett, így mindössze egy rizikós hely volt, amitől – a rengeteg kerekes miatt - picit tartottam. Oetz előtt 2-3 hajtűkanyarral ereszkedik le az út, picit előre is tekertem, hogy ne a nagy tömeg közepén legyek, végül semmi gond nem volt: az út egyik szélén gond nélkül elfértem, senki sem jött belém  A sok kerekes és a nagy tempó miatt útközben nem nagyon filmeztem, mindössze Oetz előtt, egy hosszabb egyenesben, miután kezemről óvatosan és nagy nehezen „leoperáltam” a meleg téli kesztyűt.
Az első hágóra, a 2017m-es Küthaira vezető emelkedő, oetzi leágazása előtt sok bringás állt meg az út szélén gyors vetkőzésre (én fotózással együtt kb. 3 percet időztem), így ott besűrűsödött a mezőny. Az órára nézve engem is meglepett, amit láttam: ütemtervem szerinti 7:47 helyett szűk 10 perccel hamarabb leértünk; ez azt is jelentette, hogy pl. Küthai-ig – vagy fent a frissítőállomáson ennyivel több időm maradt.

Oetz (812 m) – Küthai (2017 m)
Idő: Küthai (9:27-9:47), nettó részidő: 1:35:27 (11,3 km/ó, átlagpulzus 160)

A gyors lejtős-sík szakaszt követően esődzsekimet és a téli kesztyűt vettem le, a polár sapkát téli fejpántra cseréltem. Nem tudom hány fog lehetett Oetzben; mondjuk 11-12 körül.
Küthai emelkedője – mely diagramja is ott lapult kormánytáskám tetején – 17,5 km alatt küzdi le a bő 1200m szintemelkedést, így átlagmeredeksége 7,5%. Az elején néhány km-n át 7-8%-os, majd a házcsoportokat elhagyva, az erdőbe érve patak mellett 10-11%-os, ezt követi félútnál 3 km 3%-os erőgyűjtésre alkalmas szakasz, amire szükség is van a következő fél km-es 15-16%-os rész előtt. Szerdán este, amikor gyorsan feltekertem még sötétedés határán, akkor – új áttételemmel (utolsó fogaskereke már csak 32 a 34 helyett) nem esett annyira könnyűnek a 15%-os rész, mint hittem. A meredek részt követően a hágóig váltakozva hol 2-3%-os, hol meg 10%-os.
A szinte 10%-os meredeken induló részen a mezőny egyből belassult; hosszú emelkedőről lévén szó, mindenki felvette saját tempóját; adataim alapján 8-10 km/ó-val haladtam. Nem sokkal, hogy megkezdtük az emelkedőt Berger köszönt rám és haladt tovább előre picit erősebb tempóval (talán csak más áttételből adódóan) , ám 2 km-rel feljebb én kerültem elé, amint vetkőzni állt meg. A kezdeti, még Oetz közeli pár km-n, míg házcsoportok közt mezőn haladt az út picit melegem is lett, de eggyel kevesebb hosszúujjúban fáztam volna, így vártam a hűsebb, patakmenti, erdei részt. Többnyire mindenki csendben haladt, de azért akadt 1-2 ember, aki eleinte még dumálgatott az emelkedőn, ez kicsit zavart. Rendben együtt haladtam a mezőny adott részén, néha előzgettem párat, ha valaki lassút értünk utol. A patakmenti, erdei részen megejtettem egy újabb menetközi filmezést, illetve két gyors fotóra is megálltam. Picivel később ismét Berger köszönt rám, ezután a 9-11%-os részen bő 1 perces filmet készítettem róla is, ekkor mi is dumáltunk. A filmezés egyébként meredekeken kissé lefárasztja az embert, ugyanis ekkor egy kézzel kell fogni a kormányt, így „nyomni” a 10-11%-on. Meglepett, hogy már az erdei szakaszon, tán 1200m-en besütött a fák közt a Nap; klasszul néz ki a fotókon ahogy a sok bringás kitölti az utat, szemből süt a Nap és a kerekesek lehellete is látszik. A rendre tehenek jellemezte szerpentines részen (eddig mindkét alkalommal mikor erről jöttem, ott voltak a fák közt) egy törpe, max. kb. 120cm magas hölgyet értem utol; talán 26-os kerekű, ám speciális, alacsonyra épített nyergű bringáján jól haladt együtt a mezőnnyel. Nagyot ámultam! Ekkor szólt fel 200m-rel lentebbről, még a másik irányú egyenesből Ivány Dani: ő is megérkezett, a lankás szakaszon őt is megörökítettem. Örültem, hogy a magyarok közül mind többen filmre kerülnek. Nemsokára megérkezett Orosz Csaba is, elmúlt nap bérelt Pinarello bringáján. Danitól hallottam az infót, hogy Balázs és Rajnai Gábor már előrébb járnak. Jól esett hallani Danitól (utólag is köszi), hogy ha valaki célbaérésében biztos, az én vagyok. (ez nem az időeredményen múlik, - hisz mindig nézelődős túrázó voltam – hanem, hogy a hosszú nehéz tekerésre is felkészült-e az ember edzettségileg)

A lankás szakaszon egy kókuszrudat benyomtam. Kis településen haladtunk át, itt is kaptunk helyiektől tapsot. Az emelkedő 15%-os szakasza előtti napos részen igazán klassz filmet készítettem (+ kb. 1 perc állás fotó és film miatt is), csodás fények voltak: adott tempó mellett nem is fáztunk. A 15%-oson eleinte rendben mentek a dolgok, ám aztán először érthetetlen okból mind jobban bedugult a mezőny és mind többen tolták bringáikat. Eleinte még csak-csak tudtam haladni előre, ám aztán kb. 200m távolság után reménytelenné vált a helyzet: akkori indulataimat visszaidézve: azért mert pár barom gyenge és nem bírja, vagy mert néhány dekagramm miatt nehéz áttételt rakott fel, azért szív az összes résztvevő! Menjenek a francba! Nagyon pipa voltam, mert nekem szívügyem minden emelkedőn tolás nélkül felmenni (eddigi 155-szöri 2000m fölé tekerésem esetében mindig sikerült is, még Kronplatzra is júniusban!). Persze ide is jöttem már fel gond nélkül, de épp az Ötzin pár hülye miatt…..
Tán 100-150m tolás után végül – könnyű 28*32-es áttételemmel könnyen – nyeregbe ültem és szűk helyen, de tudtam előrehaladni, előzni. A végső bő 5 km-en – a lépcsőzetes emelkedés miatt többet filmeztem, ráadásul itt már szépen előre is lehetett látni a lentebbi tó duzzasztógátjára, illetve később Küthaira (útközben pár további falat energiautánpótlást ejtettem meg egy rövid sík részen). Itt is akadtak időnként út mentén tapsoló, szurkoló emberek, volt két lány hangos kereplővel is: ÉLMÉNY VOLT ! Egy kitett transzparens, molinó egyik szava ez volt: Wahnsinn, azaz elképesztő !

Élveztem úgy elhaladni a szurkolók előtt, hogy egy kézzel fogtam csak a kormányt másik kezemben kamera: így tartottam együtt a mezőnnyel (végső nyolcadával) túrabringámon. Küthaihoz közeledve egy meredekebb szakaszon fotós várta a bringásokat, hogy utóbb jó pénzért meg lehessen vásárolni. Nem sokkal mögötte az út szélén tűnt fel Teszár Balázs: gyors kérdésemre adott válaszból megtudtam, hogy a bringáscipő aljáról letört a rögzítő, azt hozták helyre neki a szerelők. Noha – mondta is – nem kezdődött jól neki az Ötzi, később az egész magyar különítményünket megelőzte 

A Küthai házai közé vezető meredek előtti rövid sík szakaszon még megálltam egy-két fotóra, majd – a chipes ellenőrzésen való áthaladást követően meg is érkeztem a frissítőállomásra (Labestation).
Hetünk közül – megállással vagy anélkül Rajnai Gábor 1:25 alatt ért fel Küthaiba, Nóra 1:31 alatt, Csaba, Dani és Berger 1:33-36 alatt, míg Balázs szereléssel együtt is 1:36 alatt.A győztes részideje: 58:44
A frissítőre érve először is fotóztam párat , videó is készült (itt ezekkel direktben ment az idő, hiszen nem tekertünk), majd ettem egy kis szendvicset, Corny müzliszeletet (el is raktam még hármat), banánt és jól esett a forró leves is pohárból – közben gyenge szél lengedezett, ami erősítette a hidegérzetet. Nem meglepő módon forró teát is adtak, 2 pohárnyi ivás mellett, természetes volt, hogy kulacsaim is azzal töltettem tele: odafent 7 fok volt, a lejtőn pedig 80-90 km/ó-s robogás is várt ránk. Mindösszesen kb. 20 percet időztem (kb. 9:47-ig, „túl is szaladtam” a tervezett ütemtervemen, de a tavalyi próbatúrával szemben most száraz száguldás várt rám és persze a Brennerre is gyorsabb haladást reméltem, mint egy éve.


A lejtőnek ismét polár sapkában és téli kesztyűben vágtam neki, bár egy pillanatra meg kellett állnom utóbbit levenni, hogy a száguldást is videóra vehessem. A mezőny nagy része elment, hézagosan jött már csak néhány kerekes. Először a félalagútban, avagy galériában suhantunk, majd tehenek mellett hajtottunk picit síkon (szemben napsütés közepette felhőfoszlányok a hegy előtt), majd az első települést, St Sigmundot megelőzően következett az igazán meredek, 14-16%-os lejtő; mivel teljesen egyenes volt, magam összehúzva értem el új sebességi rekordot: 86 km/ó.
A mezőny végében elszórtan „szállingozó” kerekesek nem voltak mind gyors lejtőzők, többjüket megelőztem; talán féltek a sebességtől. Sellrain előtt rendezői emberek figyelmeztettek: figyeljünk ! Kiderült miért: a központban, egy járdán épp egy sérültet ápoltak, tettek mentőbe!
A gurulás valamivel lankásabban folytatódott; közben tekerni is lehetett már, alább, 800m alatt pedig már szűkebb völgyben, időnként galériákban tekergett az út: a lezárt út teljes szélességét kihasználva jól haladtam. Kematenbe érve – tavalyi próbatúrámhoz képest - talán csak egy picit hosszabb úton fordultunk Innsbruck felé, de ez max. plusz 1 km-t jelenthetett. Páran itt is vetkőztek az út szélén, amúgy pedig jól jött, hogy mégsem maradtam annyira magamra: akadtak 3-5 fős csoportok, akikhez lehetett csatlakozni, így szélárnyékban 32-33 km/ó-val haladtunk és még filmezhettem is közben. Kellemes, nem túl meleg, de érzetre jó bringásidő lett. Épp a német trió mögött hajtottam, amikor Nóra köszönt rám. Örültem, hogy újabb „csapattaghoz” lehet szerencsém: szerényen mondta, hogy kezd fáradni, de azóta már tudom, ennek csak a kötelező szerénység volt, mert a Brenneren is könnyedén robogott fölfelé. Egy másik csoport szélárnyékába állás miatti üldözése felpörgette kicsit a tempóm, ám utána, az Innsbruck előtti kis bucka előtt célszerű volt megállnom – 1 percre - és eltenni a dzsekit, sapkát. Reméltem, hogy találkozunk még Nórával.
Innsbruck felé haladva messze nem volt összefüggő bringássor, sőt a város házai közt, valamilyen főbb úton hajtva még szerencse, hogy láttam magam előtt kerekest, így könnyebb volt megtalálni, merre kell menni, bár azt hiszem maradtak még kint útbaigazító emberek.

Innsbruck (590 m) – Brennerpass (1375 m)
Időm: Brenner (12:13 – kb. 38) , nettó részidő:1:36:20 (23,3 km/ó)

Az ütemtervem szerinti 10:25-ös időhöz képest 10:30 tájban – 25 perccel a záróautó előtt - fordultam rá a Brennerre (a próbatúrán Küthaitól mért 57 perces időmmel szemben nettó időm 50 perc lett). Az első, panorámás hajtűkanyarban haladva most is klasszat filmeztem és fotóztam: a város alattunk, fenyőerdős dombok, hegyek és egy síugrósánc felettünk, előttünk volt. Az emelkedőn hamar kisebb-nagyobb bolyok alakultak ki, eleinte itt is utoléregettem, előzgettem embereket, majd amint – tán 5-6 km után – megfelelő csoportot nem találtam: beálltam közéjük, mögéjük és élveztem a szélárnyékot és az egész jó, de nem megerőltető, 30-33 km/ó-s tempót.
A Brenner alján azért is igyekeztem, hátha utolérem Nórát, aztán én lepődtem meg, amikor tán kb. 3-4 km emelkedő után odaköszönt: csakhogy kiderült, ő közben megállt és WC-n is volt. Könnyedén tekert, én meg valahogy ugyan nem rosszul, de az erőtől kicsattanó formát, energiát sem éreztem magamban, így el is engedtem….. bár még egy videózás erejéig visszazárkóztam: legyen ő is megörökítve ! (így mindössze Rajnai Gábor és Balázs maradt csak le a menetközi filmről, ők csak a rajthoz tekeréskor kerültek képre.)
Épp a Brenner viadukt előtt, alatt tekertem Nórával mellettem, videóval egyik kezemben, mikor balról egy szervízautóból köszöntek oda (én is vissza), miközben mosolyogva egy kezes tekeréses, videózásom fotózták. Túrázóként – elmaradhatatlan videózással – tekertem az Ötzit; szokatlan volt sokaknak; a résztvevők többségének minden plusz dekagramm számított, én nem törődtem ezekkel, a fő volt, hogy az élmény soha el ne felejtődjön. És utólag mondhatom: semmi pénzért nem vállalnám, hogy akár 1-1,5 órával hamarabb érjek be, de ne legyen se fotóm, videóm.
Nóra közben épp a Brenner viaduktról bungee-jumping kötélen lelógó emberre hívta fel a figyelmem. Miután Nórát hagytam elmenni, egy ideig még én is haladtam előre kisebb előzgetésekkel, majd a megfelelő bolyt megtalálva már csak „utaztam” velük” és útközi falatozásba fogtam. Éreztem, hogy még nincs gond, de azt is, hogy ha sokáig várok az energiautánpótlással, nem marad elég az emelkedő végére és az eléhezés határára jutok.
Talán powerbart itt nem, de legalább 2 Corny szeletet biztos megettem. A hűs Küthai lejtő és a lengedező szél következményeként (ráadásul az emelkedő alján sapkám helyébe nem vettem semmit a bukósisak alá) orrom gyakran csepegett, és ez idegesített. Papírzsepim csak a csomagtartóra rögzített hátizsákban volt, de szerencsére végül megoldottam a problémát: a kormánytáskában levő textil fejkendő tökéletesen megtette textilzsebkendőnek. 
Valóban jó bolyt sikerült kifognom, hiszen dél felé haladva több kisebb csapatot is utolértünk, ám ez az iram – nem tudom miért – Matreinél megtört. A települést követően a korábbi legalább 32 km/ó-s tempó 28 km/ó-ra csökkent. Vezetni persze nem akartam, így maradtam a helyemen és tartalékoltam erőimet, illetve néha filmezgettem. A hágó említésre méltó, igazán szép része Gries után következett, ahol rövid filmezésre is megálltam; látszott, hogy ütemtervemhez képest így is korábban érek majd fel. Nem sokkal a meredek vége előtt újra megálltam (itt tán 3 percet is időztem), nyugodtan fotóztam és néztem vissza videómmal a völgyre és a hegyoldalban, lábakra épített látványos autópályaszakaszra: még lentebb is akadtak bringás csoportok. A 2 km-es fennsíkon már következő Powerbaromat kezdtem eszegetni.

Kb. 12:15-re értem fel az 1375m magas Brenner hágóra, még 10 percem volt az ütemterv szerinti időmhöz képest (1:36-os nettó időm 13 perccel volt jobb, mint a próbatúrám szélárnyék segítsége nélküli 1:49). Elszámoltam magam az utolsó kilométereken, mert úgy hittem, jól vagyok, ha az ütemtervemen belül érek fel, pedig sejthettem, hogy bőséges eszegetést szeretnék, az meg nem pár perc. A Red bull kapun épp áthaladva bringám támasztottam le, mikor meglepve futottam össze Bergerrel és Danival. Azt hittem, ők már rég előrébb vannak, bár lehet, hogy ők is Ľ órát időztek



A marathon Brenner idejeit megnézve hetünk közül bizony – megállással vagy anélkül Nórááé a legjobb idő (ennyire fáradt el a Küthaion  ): 1:26, őt követi Rajnai Gábor 1:28:48-cal, míg a többieknek mind 1:31 -1:33-as idejük van velem együtt. Hetünk összes idejét nézve Rajnai Gábor 29 perccel előttem ért fel, Teszár Balázs 20 perccel, míg Dani, Berger és Orosz Csaba 12 perccel, Nóra pedig 6 perccel (eszerint ha nem állok meg a végén kétszer, kb. 2-3 perccel érek fel utána.) A győztes, Corradini részideje: 1:09:50


Mivel az emelkedőn végig éreztem, hogy jól esne, ha több energiát érezhetnék magamban, ennem kellett; eleget ! Egy kiszolgáló folyamatosan kiáltogatta, hogy „Suppe”, ettem levest is, illetve finom, nem száraz, gyümölcsös sütit, Corny szeletet, banánt, és szárított gyümölcsöt is. Nem érdekelt, hogy ütemtervemtől elmaradva kis késéssel indulok tovább, tudtam, hogy ha itt nem eszem eleget és netán eléhezek a Jaufenpass - igazán kemény, 15 km-es, átlagosan 7,5%-os, így 1125m szintkülönbségű - emelkedőjén, akkor erősen kérdésessé válik, hogy elérem-e a St Leonhard-i 15:30-as limitidőt.
Kb. 12:40-kor – 15 perccel ütemtervem (melyben azért a limitidőhöz mérten volt vagy 20-25 perc tartalék) után - hagyhattam el a Brenner hágót; a lejtőn azt hiszem egy újabb Powerbart ettem meg. Olaszországban, főleg a lejtő vége felé már éreztem, hogy – 2009-hez hasonlóan – kellemesebb, melegebb az idő: az országhatár „időjárás-kellemesség” választó is. A lejtőről nem sokat lehet írni: kevés kanyar és egy rövid gyors szakasz van benne, a vége meg túl lankás, ott már hajtani kell: előzések után kivételesen egyedül maradva magamnak kellett elöl tekerni, senki szélárnyékát nem élvezhettem. Vipiteno / Sterzingbe érve kellemes meglepetés volt, hogy az Ötztaler radmarathonosok kedvéért – mint amikor mentőautó jön – a forgalomirányító rendőr megállította a forgalmat: „-Jönnek a marathonisták!”
13:10 tájban fordulhattunk Nyugatnak, a Jaufenpass felé, ám az emelkedő kezdetéig még kb. 2-3 km-t kellett tekerni. Rögtön az első körforgalomban újabb klassz molinónak örülhettünk, illetve dobott fel: „Ein neuer traum beginnt! / avagy egy új álom kezdődik” felirattal.
Ismerős helyen – ahol tavaly is – álltam meg gyors vetkőzésre: azt hiszem itt már a poláromat is levettem fölülről, alul egészen eddig nem sültem meg a közepes hosszúnadrág + lábtyű (paliláb) párosban, innentől viszont az utóbbit letóltam bokámig.

folyt köv.
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Ötzi 2. rész   Fri Oct 01, 2010 4:51 pm

Vipiteno (950 m) – Jaufenpass (2099 m)
Időm: Jaufenpass (14:54 – 56) , nettó részidő:1:33:22 (10,0 km/ó, átlagpulzus 151)
Az emelkedő kezdeténél az időt (13:14) elnézve nem voltam boldog és ez a Jaufenpasson sajnos elfújta az örömkerekezés lehetőségét: a túloldali lejtőre fél órát számolva, valamint korábbi 1:30-as Jaufenidőmmel kalkulálva max 15 perc holtidőm lehetett: benne a megállásokkal és a frisítőállomáson eltöltendő idővel: nem sok! Nem nyomasztott, de nem esett jól, hogy ennyire szűk az idő. Ha ennél többet időznék, bukom a limitidőt!


A Jaufenpass 15 km-n át végig jellemzően 6,5-8,5%-os meredekségű, szinte nincs benne pihenőszakasz. Szeretem a hágó kezdetét: szép panoráma vissza a völgyre, illetve előre a 3200-3400m magas osztrák havasok felé, most is filmeztem menetközben, mindig 1-1 bringással a képen. Az egész emelkedő jellemzően telt: 3-4 km-t egyfolytában hajtva előzgettem kb. 20-40 embert, majd rövid megálláskor (előbb „kisWC”, később, 1800m-en filmezés és Powerbar evés) ismét elém kerültek. Az alsó panorámás szakaszt hosszan, szűk órán át zárt erdei szakasz követi. A meredekség szerint hol 3-as, hol 2-es fokozatban tekertem, utóbbi 9-9,4 km/ó-t jelentett. Valahol talán 1400-1500 méteren egy fickó, ahogy lassan utolért és megelőzött mosolyogva a „jól nyomod” = felfelé mutató hüvelykujj jelet mutatta; jól esett. A győztes ekkor már célba ért !!
Igaz a mezőny végén, de az itt tekerők érezhették, hogy a túrabringa ellenére nincs miért lenézniük. Az esetleges eléhezést megelőzve, illetve, hogy ne kelljen megállás nélkül a tetőig hajtanom és aprót szusszanhassak, számoltam vele, hogy az erdőből kiérve – ahol több, mint félkörben csodásat filmezni is lehet – pár percre megállok és Powerbart is eszem. Ötöt, vagy hatot hoztam magammal az útra, abból még négy megvolt.

Épp filmezés és eszegetés közepette érkezett alulról a „besenwagen”, aki a gyengének bizonyultakat szedte fel. Engem is megkérdeztek, de semmi gondom sem volt, elküldtem őket. Valóban csodás panorámában lehetett már gyönyörködni: a hágóig tekergő bringásokkal, illetve bárányfelhők alatti szép, különböző zöld színekben pompázó hegyekben.
A hágó előtt 2-3 szerpentinkanyar következett; filmeztem is közben, itt is akadt pár tapsoló szurkoló, majd tábla jelezte: „Labestation 1000 m”. Nem sok időm volt, kicentizni sem akartam az időt, így a hágó – és chipmérés előtti – frissítőállomásnál mindössze talán 3-4 percre álltam meg: alig kaptam be pár falatot, inkább eltettem 3 Corny szeletet és egy banánt.
A Jaufenpassra 14:54-kor értem fel (nettó időm – 1:33:21 - szinte ugyanannyi volt, mint próbatúrámon (2009-ben: 1:34:02 két visszagurulós filmezéssel – ami kb 2 perc), igaz ott más áttételeim voltak és talán jobban nyomtam, itt meg a többi ember látványa is „húzott”), túloldalán két gyors fotót készítettem illetve egyet magamról is kértem (2 perc), majd következhetett a videózással induló gurulás: szeretem a hágóút felső, panorámás szakaszát, ahonnan lefelé a meredek hegyoldalban vezető kocsiút mutat jól, előre meg a kocsiút előtt a havas hegyek és szemből a napfény. A jó idő miatt nem is nagyon kellett öltözködni.



A marathon Jaufen idejeit megnézve – benne a frissítőállomáson töltött percekkel - hetünk közül enyém a legjobb idő 1:42:33 (részben gondolom a frissítőállomáson eltöltött mindössze 4 perc miatt), alig több Nóráé, majd Rajnai Gáboré, Danié és Balázsé 1:44 körüli végül Bergeré és Orosz Csabáé bő 1:49. Hetünk összes idejét nézve itt már elsőként Teszár Balázs járt 7:11-gyel, 6 perccel később ért fel Rajnai Gábor, majd Nóra és Dani 7:32 körül, őket követte Berger és Csaba 7:36 és féllel, majd én 7:57-tel: 20 perccel lemaradva. A győztes részideje 46:42

A lejtőre fél órát számolva, úgy tűnt pár perccel érek csak le a limitidőn belül, ezért is igyekeztem. Aki olvasta, tudta, hogy a hágók lejtőinek útlezárásai szinte az utolsókat is védik még (itt is 15:30-ig tartott), mégis a többség nagyrészt a jobboldali sávban haladt csak, míg én – igyekezve – bőven kihasználtam mindkét sávot, mondhatni a teljes útszélességet. Ezen a lejtőn összességében kb. 20 embert előztem meg, de itt már eléggé hézagosan voltak kerekesek. Kifejezetten siettem, de azért nem tekertem rá mindenhol. A felső néhány kilométer nyílt, panorámás terepen vezet, azután már erdőben, itt-ott repedezett úton tekergett, majd a végső kilométerekben ismét kevesebb volt a kanyar, jobban lehetett haladni. 14:24-re értem le St Leonhardba (695 m), ahonnan 2 perc múlva a főúti becsatlakozáshoz értem és haladtam át a kontrollponton. Noha túljutottam az első kritikus ponton, mégis csak részben könnyebbültem meg, mert a következő időkorlát (frissiben 2-3 napja) a …-ra volt kiírva, de nem tudtam, hogy pontosan mennyire van, csak sejtettem: kb. félúton.
Eredendően úgy számoltam, hogy ha időn belül túljutok a 15:30-as kontrollponton, megkönnyebbülök és könnyedén feltekerek 19:30-ra a Timmelsjochra. Ez azért nem történt meg azonnal, mert a Jaufenpasson kimaradt energiautánpótlás miatt tartottam még picit, nehogy eléhezzek. Bár azért az elhozott 3 Corny szeleten kívül volt még nálam egy banán és főképp 3 energiabomba, Powerbar szelet.


St Leonhard (695 m) – Timmelsjoch (2509 m)
Időm: Timmelsjoch (19:25 – 36) , nettó részidő:2:41:23 (11,1 km/ó, átlagpulzus 144, max pulzus csupán 159)
A település végén következett a chipellenőrzőpont, gyors vetkőzés (Hisz legalább 20-22 fok volt), ruhaelrakás (csomagtartóra ) ) és már hajtottam is tovább. Pár száz méterenként követték egymást a bringások, akik többsége több órás fáradtságos, küzdelmes feljutásra készült.
A Timmelsjoch / Passo Rombo emelkedője 29 km-n át 1796m szintkülönbséget leküzdve - 6,2%-os átlagmeredekséggel – 113. legnehezebb a climbbybike kb. 10000-es, főleg európai emelkedőt tartalmazó listájából. Az első három kilométer bemelegítés, ezt követi 4 km 5-6%-os szakasz, majd Moostól az első meredekebb rész: 8 km-n át 7-10%-os távon egészen 1666m magasra kapaszkodik fel az út. A 3-4 km-es alig emelkedő, illetve sík pihentetőszakaszról szép panoráma nyílik a szemközti, ránk váró „fal”ra, ahol meredek sziklafalon tekereg fel az út: ezen végső 8 km-ből 5 km-en 9-11%-os a meredekség: kemény!
A Moost megelőző pár kilométer egyetlen eseménye az volt, amikor a Brenner alján lefotózott szervízkocsi lassított mellettem és a mitfahrerülésről mosolyogva üdvözöltek, majd kérdésemre hogy hol lesz a következő frissítőállomás a válasz után kedvesen még kérdezték, hogy van-e elég kajám, tudnak-e valamiben segíteni. Jól esett
Én sem olvastam el elég alaposan a frissítőállomásokról a tájékoztatót, ezért fordulhatott elő, hogy nem tudtam, hogy a Jaufanpass után mikor lesz a következő frissítőállomás. Bad Schönau: videóról sejtettem, hogy ez a sík szakasz végi vendéglő, turistaház mellett lehet. A kocsiból azt mondták: kb. 10 km és 700m szintemelkedés – nem esett jól hallani, de csak azért, mert ez azt jelentette: útközben ennem kell még addig valamit.
Moosba érve (kb 16:05-15) a kulacstöltést egybekötöttem egy kis falatozással; itt többen s megálltak, igaz páran a Besenwagent várták: ők feladták. Egy banánt és egy Powerbart ettem meg; jól esett egy kis szusszanás: az elmúlt több órában minden perc drága volt: igyekeznem kellett a Brenenren az evéssel, a Jaufenen alig volt időm itt-ott picit megállni és filmezni, ám itt végre nem kellett az órám nézni.


A falut elhagyva kezdődött meg az első meredek – 9-10%-os – szakasz, füves, napsütötte és panorámás hegyoldalon szerpentinezve. Az energiautánpótlás után jó erőben pedáloztam, túratempómmal is nagyrészt sorra előzgettem: az is mutatja, hogy teljesen rendben voltam, hogy itt már aggodalom nélkül a marathont és szép időt kiélvezve filmeztem párszor a megelőzött bringások bringamárkáit is: Trek, Simplon, Scott, de minden bizonnyal volt minden egyéb: Pinarello, Colnago, Bianchi, stb is. Egyik hajtűkanyarban Ötztaler radmarathon újabb molinója késztetett fotózásra is, ez állta rajta: „Ausgetraumt ?”, azaz „Megálmodtad ?” Legközelebb - egy önfotó után - egy bringás kérdezte meg udvariasan, hogy lefotózzon-e ? Pedig ő is időre ment…. – szép gesztus volt, de nem éltem vele. E szakaszon még eléggé egymást követték a kerekesek. Pár kilométer múlva már előre- a hágó felé nyílt csodás kilátás. A videón is elmondtam, hogy (még ha a mezőny utolsó 15%-ában is), egyszerűen erőt adott a drága bringákon küszködők utolérése, megelőzése: az a mottóm, avagy azt élvezem sok év óta bizonyítani túráimmal, de sokkal inkább – túrabringámmal történt – nehéz marathon tejesítésekkel, hogy : nem a bringa teszi a teljesítményt, hanem a hegyi edzés, túrázás. Előbb az edzés, erősödés, aztán jöhet a drágább bringa és nem fordítva!


16:40 tájban egy napsütötte hajtűkanyar előtt tábla jelezte, hogy megint fotózás következik. Ha már előjelezték, megálltam előbb és szélmellényemet is levéve nemzeti színű mezemre vetkőztem: „-Mégis jó döntés volt azt felvenni, hogy büszkén feszíthessek abban ” – gondoltam. Sajnos az utóbb megküldött fotósorozatban épp e kép kallódott el máshová…. Talán ha rászánok pár órát (!!)? megtalálom a több tízezer kép között. Ez az a kép, amit nagyon vártam, noha azért akadt még 3-6 jól sikerült. Újabb videózást követően valamivel feljebb egy alagútba hajtva, talán 10 méterre a bejáratától, de belül újabb fotós kattintott. Nem értettem, hogy miért a kevés fénynél csinálja a képeket, de otthon, a neten nézve a képeket, kiderült: nagyon klassz fényből sötétbe suhanós képeket is csinált  Művészi és klassz !
Ekkortájt már akadtak emberek akik tolták bringáikat az emelkedőn. Az idő nem feszített, a St Leonhard-i limitidőn belüli átjutás után 4 órám maradt a Timmelsjochra (amit 2009-ben nettó 3 óra alatt lazán megcsináltam), így nem sajnáltam a fotózásokat, videókat: ÉLETEM EGYIK LEGNAGYOBB ÉLMÉNYÉRŐL VOLT SZÓ, ÉRTHETŐ, NEM ???
Még az is belefért – amit a Marmottén 2009-ben nem próbáltam – hogy videómat letéve önvideót csináljak : szép napsütötte részen. Ekkor nem gondoltam előre a sikerre, egyszerűen csak élveztem a csodás tájat és a klassz hangulatot a világ egyik legnehezebb és legnevesebb klasszikus (! Azaz nem extrém) bringamarathonján. Egy árnyas, lankás részen épp láttam, amint a Besenwagen (busz) vett fel a marathont feladó kerekeseket. Egyfelől nem jó ilyet az embernek a közelében látni (ahogy a halált sem szeretjük látni), másfelől jó erőben nem tudott negatívan hatni rám a dolog: semmi esélyét (0 %) nem éreztem a kudarcnak. Nem gondolkodtam ezen (mert lekötött a tekerés és a gyönyörködés, filmezés), de az lehetett a fejemben: már csak gond nélkül végigtekerek.

Az ismerős lankás részen szép napsütésben tekertünk: innen tűnik fele először a FAL (a meredek hegyoldali, kb. 6-7 km-es, 8-10%-os szerpentinsor), illetve előre az az egy + egy vendéglő, turistaház, amely egyikéhez sejtettem – videó alapján – a frissítőállomást és újabb limitidő pontot (18 órával). Itt láttam pl. legalább 60 éves résztvevőt is: le a kalappal előtte is, ugyanakkor csalódást keltő volt, hogy akadtak, akik a lankás szakaszon is tolták a bringákat, mondtam is a videóra: ha nem bírják, minek neveznek be ? Kedvelt, késődélutáni fényekben tekertünk a hegyoldalban.
Kb. 17:27-re érhettem a napsütötte Bad Schönau frissítőálomásra, ahol Traumdeuter feliratú pólót viseltek a szervezők, kaját osztó segítők. Itt is ettem banánt, szárított gyümölcsöt és Corny szeletet plusz a saját Powerbaromat. Érdekesség volt, hogy ezen a helyen masszázsra is volt lehetőség: 3 ágyon masszíroztak. Nem siettem, annyit időztem, amennyi jól esett és amennyi az elegendő frissítéshez, és fotókhoz, filmhez kellett. A frissítőállomásról jól látszott a FALon vezető út hajtűkanyarsora. Kb. 25 perc pihenő után (kb 17:50-kor) folytattam utam. Bő egy kilométer múlva a hágóút máris a FAL hegyoldalára, árnyékba fordult, hamar jelentősen lehűlt a levegő, vissza kellett öltözni hosszúba (kb. 2200m-től már lábamra a palilábat is felhúztam).


E szakaszon is gyakran fotóztam menetközben is és videóból is rengeteg készült. Az alsó részen is már fél kilométernél gyakrabban előztem bringáját toló résztvevőket. Eddig kétszer jártam itt (az elsőről – 2005-ben málhával - homályos emlékeim vannak), de a 2009-esnél már szürkületben hajtottam ott, így nem lehetett még ennyire napfényben látni a havas, hómezős, gleccseres 3000-es Königskogelt és Hochfirstet. 1850 méteren egy fehér – német nyelvű - molinó bíztatott egy Marco nevű srácot: „Az álmod igaz lesz (megvalósul) Marco, a cél közel van, adj bele mindent!” – még nekem is jól esett olvasni mások bíztató szavait, hiszen teljesen átéreztem és élveztem az Ötzit. Bizony az utat jócskán a hegyoldalba építették, itt-ott szépen aládúcolva. Még itt is szépen egymást érték a kerekesek. Menetközben magam és bringám is teljeskörűen megörökítettem: a kormánytáskától kezdve a csomagtartóig és az ott levő hátizsákig. Két kanyarral feljebb – kb. 2000méteren - következett az utolsó frissítőállomás, ahol (18:16-17) mindössze kulacsaim töltettem tele forró teával: a még hidegebb fentebbi régió miatt. Aki kért, itt is volt még forró leves is.


Nem sokkal feljebb, gleccseres heggyel a háttérben (18:29) következett második önvideóm, mely végén – bringámhoz visszaérve – meg is szólított egy srác és mindketten csináltunk egy-egy fotót a másikról. Szépen vissza lehetett még látni a napsütötte frissítőre, ahol még rövidben jó idő volt, itt fent, kb. 2100 méteren viszont már el is hangzik a videón: lassan fel kell majd venni a polár fejpántot. A gyakori fotózás és videózás közepette az órát figyelve mindig újraszámoltam, hogy kb. mikorra érhetek fel: a kitűzött 19 órás cél előbb 19:05-re, majd 19:10-re módosult; figyelmeztettem is magam, hogy óvatosan a megállásokkal, ám teljesen kézben tartottam a „történéseket”.
Útközben előzgetve egyszer csak – e nap már másodszor – halottam mögöttem valami hasonlót, hogy „… hát ilyen (könnyű) áttétellel….” – ezúttal nem hallgattam, visszaszóltam németül: „-Nem azért! Már több, mint 155-ször tekertem 2000m felett, és nyaranta az Alpokban tekerek” – és akkor még a bringa plusz súlyáról nem beszéltem. Különben is mindenki maga választja meg, milyen áttételt rakat fel a bringára.


E szakaszról a szerpentin a hegy északi, napsütötte itt-ott havas részére nyújtott szép kilátást (ld fotók) és hajtűkanyarokban megjelentek a fotókon is látott, díszítésként fellógatott Ötztaler radmarathon mezek. Csodás volt, tovább fokozta az élményt. Sikerült nekem is a szép kiadványhoz hasonló fotót csinálnom. 18:52-kor egy hajtűkanyarban – kb. 2300 méteren – épp filmesek forgattak mikor odaértem. Nosza gyorsan előkaptam……. a videókamerámat  és visszafilmeztem mosolyogva, nevetve: „Hello-hello, Ciao, Alles gute !” Élveztem minden pillanatot, megéltem a boldogság érzését! Örömkerekezés volt! Saját videómra mondtam is: „-Kíváncsi leszek, rajta leszek-e a DVD-n, jól esne. Mint kuriózum…..”


2200 m felett már szinte 150-200 méterenként tolták emberek a bringáikat. Három hajtűkanyarral fentebb végül felértünk a hegyen átfúrt alagúthoz, amiben – kár volt aggódni a lámpa miatt – akadtak kis lámpácskák. A túloldalán kijőve már alig emelkedett az út, már csak 1 km várt ránk a határállomásig, tetőig. Teljesen kopár volt a táj. Az utolsó pár száz méteren videókamerával a kezemben örökítettem meg saját és más kerekesen felérését. A tetőponton (19:14-27, 12 percet időztem) – illő mód – az út felett keresztben kifeszített molinó, felirat üzente” Da hast du nun deinen Traum”, azaz „Teljesítettem az álmodat!”
A Redbullos kapu alatti átgurulásnál újabb fotós dolgozott és csinált felérős, örömittas mozdulatokat, akár örömkitörést megörökítő képeket. Pár méterrel odébb megállva a feliratot filmezve hangomon is hallatszik az öröm, a szinte elérzékenyülés: valóban egy álmom vált valóra; illetve teljesen csak a célban. BOLDOG VOLTAM. Eszembe jutottak a beszólások, a lenézések és ez az Ötzi nagy elégtétel volt, hiszen azok ezt nem csinálták meg, én viszont velük ellentétben nem 9 kg-s bringán, hanem túrakerékpáron.



A marathon Timmelsjoch idejeit összevetve hetünk közül még a kis tolással együtt is Teszár Balázsé a legjobb idő 2:55-tel,őt követi Nóra 3:06-os idejével, majd Dani 3:17-tel, Csaba 3:20, Rajnai Gábor (Hosszabban időzött, vagy előtte hajtotta túl magát és- a többiekhez képest - picit elfáradt a Timmelsjochra) 3:27, Berger 3:30 és végül én a rengeteg fotózással, videózással, bőséges időzéssel 3:46. Mivel nettó időm – amennyit ténylegesen tekertem (a 2 visszagurulásos videózással együtt) – 2:41, még elegendő pihenéssel, de fotó és videó nélkül is lazán bennem volt legalább 3:10-es idő.
A győztes Corradini mindössze 1:27:02 alatt robogott fel Timmelsjochra.
Összességében a Timmelsjochra Balázs után együtt érhetett fel Nóra, Dani és Gábor (látszik is, hogy Nóra behozta a lejtőn szerzett lemaradását Danival szemben és mindketten utolérték Gábort is) – kérdés, ki mennyit kajál, pihent menetközben. A trio mögött 17 perccel érkezett Csaba, aki itt 10 percet vert rá Bergerre, majd én Berger után fél órával.



A lejtőre maximálisan beöltöztem, hiszen egy kb.bő 100 m szintnyi emelkedő kivételével kb. 1200 m-t kellett leadni a lejtőn: komoly száguldás következett és már nem volt meleg. Engem is meglep, de POLARom valahol fent 4 fokot mért (talán az alagútban ?). A lejtőnek alul hosszú bringanadrág-paliláb párosban, felül mez, polár, hosszúujjú és dzseki öltözetben vágtam neki. Lelkesen, lendületesen – hidegtől nem félve – vágtam neki a lezárt útnak, a teljes útszélességet kihasználva itt is előzgettem. Több rövidnadrágos kerekessel is találkoztam a lejtőn, ők – talán a hideg miatt is – max. 50 km/ó-val mentek, miközben volt, hogy 65-70 km/ó-val suhantam el mellettük.
Az érzésekkel tele, ahogy a hosszú egyenes lejtőn suhantam, egyszercsak feltörtek legmélyebb érzéseim és zokogni kezdtem örömömben. Amit hiányoltam a Mont Ventoux 4-szeri teljesítése (6100 m szintemelkedés) után, az most megtörtént: katarzis és hatalmas öröm, elégtétel, boldogság. CSÚCSRA ÉRTEM ! Úgy éreztem ezzel mindenkinek bizonyítottam – noha nem érzem, hogy kellett volna – nem csak a hegyi túrázók közt tettem le az évek során a névjegyem, de a legnehezebb klasszikus bringamarathont is képes vagyok – túrázóként – teljesíteni, nem csak a versenyzők kiváltsága az. Talán azért is volt ez fontos, mert sokszor érezni, hogy az amatőr versenyzők lenézik a túrázókat: ez is egy válasz volt erre !

Ismervén az utat, a rövid köztes emelkedő már nem lepett meg, picit fel is melegített; itt már jókedvűen tekert mindenki. Egy srác középtájt kérdezte is tőlem: mennyi lehet a tetőig? Válaszom után 1-2 perccel fel is értünk, ott filmezve – épp a nyeregben felülve örült – mondtam neki: Gratulálok a teljesítményhez, mire ő is viszont! Boldog, büszke kerekesek hajtottak a cél felé. 
Fotózás és még egy megállós film miatt ugyan páran elém kerültek, ám onnantól kezdve a lejtőn is rákapcsolva azon igyekeztem – sikerrel – hogy visszaelőzzem őket. Az autókat kb. 20 órakor engedhették rá a lejtőre, de ez már nem sokat zavart….. csak egy picit egy lejtős szakaszon. Zwieselsteinnél akadt még egy 20 méteres szintemelkedésnyi bucka, amely tetejéhez közeledve – nagyon szokatlan dolgot éreztem (ilyen bringázásaim során még sosem volt) – vádlim görcsközeli állapotba került. Végül az utolsó kinézett srácot még Sölden előtt sikerült visszaelőznöm, majd már szürkület kezdetén, ám egyúttal lámpafénynél hajtottam Sölden főutcáján a cél felé. Itt-ott sétálók, járókelők tapsoltak…. Élveztem a célegyenest. Áthajtottam a rajtvonalon is, majd épp a célhoz vezető híd előtt egy autó fékezett be előttem, mire miatta lassítanom kellett (közvetlenül a célra fordulás előtt), hát el is küldtem a….. hogy mi a francot csinál. Természetesen a célbaérést is filmeztem: a célon átgurulva kiáltottam diadalittasan a levegőbe: MEGÉRKEZTEM !!!! Közben a célterületen körben emberek várták még a végső beérőket, érkeztemkor épp kellemes Dire Straits zene szólt, a speaker pedig jól szövegelt (időnként a beérkezők neveit is mondta a rajtszám alapján) – amint a folytatásban hallottam. Kellemes zene mellett gratulált minden teljesítőnek, azt mondta, aki végigment az mind győztes. Megállapította, hogy nagy mázlink volt az időjárással, ennek kapcsán hallhattuk, hogy a 2. Ötztaler radmarathonon (igaz kevesebb induló mellett) mindössze 51-en értek célba.
Hallhattuk, hogy a sok helyen reklámban szereplő 238 km az onnan ered, hogy egy korábbi régebbi útvonal olyan hosszú volt, de a mi távunk valóban 228 km és 5500m szintemelkedés.
Elmondta, hogy volt már nagyon esős Ötztaler radmarathon, olyan is, amikor havazott Küthaion, de ma – ha nem is volt meleg, de más idő lett, mint a meteorológusok ígértek. 2003-ban végig komoly esőben hajtottak végig.
Kb. 20 perccel érkezésem után a célterület kordonján kívül ott levő kb. 100, azon túl tán még 100 ember izgatottan vártuk az utolsó beérkezőt: 13:37-es idővel a rajt után egy csinos lány érkezett, ölelték ismerősei és a párja, majd 1 perccel később villogó mentőautó előtt érkezett az utolsónak hitt teljesítő egy montival. Pár mondatra magához is szólította a speaker, ám végül a – már szürkület végén, lámpával érkező, záró rendezői autó előtt még érkezett 1-2 kerekes.
Ahogy mentem volna és kerestem volna a feljáratot a győztesek díjátadó ceremóniájára, szerencsésen futottam össze Bergerrel, majd a többiekkel is rögtön. A Küthaion történt szerelés miatti hátrakerülése ellenére közülünk Balázs lett a legjobb(11:27:26), őt követte Rajnai Gábor (11:57:56) és Dani (11:58:11) akik Timmelsjochra is együtt értek fel, a trióból Nóra viszont 5 percet vesztett a lejtőn, az ő ideje: 12:03:13. Látszik, hogy a lejtőn Csaba is hozott kb 5 percet Nórán, mögötte 12:19-cel ért célba, Berger pedig 12:40-nel – ő Timmelsjochhoz képest 10 percet veszített még Csabával szemben. Én 13:10-es idővel haladtam át a célkapun , Timmelsjochon is vagy 10 percet időztem, ha nem többet.
Ami saját teljesítményem illeti, a megállásos fotók és videók idejeit levonva kb. 12:20-30-as időt simán elérhettem volna, hogy könnyű versenybringával mennyit azon is kár morfondírozni – hisz nem a teljesítés az ideje a célom, hanem az ÉLMÉNY ! Ez pedig tökéletesre sikerült: csak szép élményem marad az Ötztaler radmarathonról. Amilyen hatással volt rám, vonz, hogy visszatérjek és ismételjek )

Vicces volt hallani, hogy noha Balázs volt a legerősebb, mert az áttétele azért megkínozta és mert elege is lett, Timmelsjochon picit tolta is a bringát. Napokkal később, a fotókat látva Berger is mosolygott rajta, hogy még a Sportograf fotócég is megörökítette ezt.
A díjátadó ceremónia kezdetén volt egy kis zenei előadás, majd egy speciális, erre az alkalomra készült, 30-as évfordulót mutató bringát adtak Ernst Lorenzinek, az Ötztaler radmarathon kitalálójának és rendezőjének, majd direkt fújt műfüst közepette érkezett a két győztes: Antonio Corradini (7:03:45), aki 2006 után győzött ismét, illetve a 2009 után most duplázó győztes hölgy: Edith van den Brande, aki idei – 7:49:28-as - idejével női pályacsúcsot ment.
Míg egy asztalhoz ülve megettem a nevezési díjért is járó tésztát és üdítőt, közben még a 30 régi bringást és a szeniorokat díjazták. 22 óra tájban már sötétben – és ismét csepegő esőben (ekkora mázlink volt napközben!) - gurultam haza, az appartmanba, ahol még bő fél órán át osztottuk meg egymással saját Ötztaler radmarathon élményünket: kiderült, hogy a társaság egy része (Nóra, Dani és Berger) egész sokat együtt, vagy egymás közelében tekert. Jaufenen Nóra és Dani, illetve 5 perccel mögöttük Berger és Csaba tekert együtt, majd a Timmelsjochra Nóra, Dani és Rajnai Gábor értek fel együtt, Berger és Csaba mögöttük 18-28 perccel.
Talán éjféltájt oltottunk lámpát.

Adatok:
Ötztaler radmarathon: TM: 10:33:00 DST: 227,8 km AVS: 21,7 MXS: 84,4
Szintemelkedés: 5282 m Átl pulzus: 146 Kcal: 6886
Emelkedők idejeit fent megadtam.

teljes fotóalbum:
http://picasaweb.google.com/gyorgyigabor8/20100829OtztalerRadmarathonKaunertalRofen#
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
sonnycrockett

avatar

Posts : 128
Join date : 2010-03-21
Age : 39
Location : Coventry, United Kingdom

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Fri Oct 01, 2010 9:04 pm

Nagyon jó a beszámoló, nagyon jól belemegy a részletekbe. Simán oda tudtam magam képzelni magam, persze csak ami a hangulatot illeti. Nagy dolog lehet ezt végigcsinálni. GRATULÁLOK!
Az írást végigkíséri az érzelmi hullámzás, ami még érdekesebbé teszi.
Még több hasonló élményt kívánok neked.

Ja, egyébként kár foglalkozni bárkivel is, olyan sosem lesz, hogy mindenki elfogad mindenkit. Ilyenek az emberek. Mindenki mást keres a biciklizésben, mások a célok. Ezt azért írtam, mert többször is kitört belőled, hogy bizonyítanod kell azoknak akik megbántottak. Dehogy kell! Csak magadnak számolj el, nem kell másnak megfelelni. Na, nem erőltetem tovább a hegyibeszédet, csak ez most kijött belőlem.

Sonny
Back to top Go down
View user profile
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Fri Oct 01, 2010 9:13 pm

Köszi.
Mióta írogatok...azért írogatom, hogy újra átélhessem. Kétségtelen, talán ez lett eddig a leghosszabb 1 napról írt sztori / történet. Nem is mindennepi esemény volt. Hasonló volt még a Mt Ventoux tavaly. Az idei 4*Ventoux-ról is hosszút írok, de ott nem volt katarzis élmény. :-( csak a hegy nyűgözött le folyamatosan reggeltől estig. :-)

az Ötzi nem egyszerű nekem, mert itt St Leonhardig az igyekvésre is figyelni kell, ezért is írtam, hogy a Jaufent annyira nem tudtam élvezni, bezzeg aztán a Timmelsjochot. :-)
(Most épp szerkesztgetem, töltögetem a Ventoux, majd Pireneus képeket. Most már "végre" azzal is haladhatok. a Pireneusokból tán még csak 6 napot írtam meg. Napló - füzetben - azért van még vagy 10-12-ről.))

ja és élveztem, ahogy így összeszedtem a társaság tempóit, 1máshoz viszonyítását.
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Mon Oct 04, 2010 11:06 am

Igazán részletes beszámolót kaptunk. Gratulálok a teljesítéshez még egyszer Gábor!!!
bounce
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: 2000-es aszfaltosak   Mon Oct 04, 2010 10:22 pm

Köszi Gábor.

Bár igyekeztem nem félreérthetően írni, de azért újra megerősítem: a BIG-ek gyűjtését - mint írtam, annyira sok minden befolyásolja (van ami engem segít a gyűjtésben, van ami mást), hogy lehetetlen korrektül összehasonlítani, avagy hogy azonos feltételekkel ki a "legjobb", ezért nincs értelme versenyként értelmezni és ezért az a lényeg, mindenki gyűjtse úgy ahogy jól esik és érezze jól magát úgy, szerezzen úgy élményeket, de összehasonlítani nem lehet.

MÁS:
Berger kérdezte mailen, hogy hány 2000-es aszfaltos van Európában ?

Említettem is a 2000-esek gyűjtését a leírásban, erről még egy kis infó:

Egész Európára nem tudom, mert elvétve van Skandináviában is (talán), Spanyolországban a PIreneusokon kívül is, van az Appeninekben és persze Alpok és Pireneusok.

Az Alpokat és Pireneusokat illetően:
PIreneusok 24 db
Appeninek min 3 db (ld quaeldich.de)
ERdélyben is 1-2 db
Alpok:
az eddigiek nekem: mintha 117-118 db lenne, de az alábbi linken megtalálod.
http://www.trimbleoutdoors.com/ViewTrip.aspx?tripId=428188&cacheBuster=dbd28782a12b41fd8b862921be691975&cacheBuster=0.2242904241301742

és még számoltam össze kb. 33-34 hátralevőt., azaz az Alpokban több, mint 150
van.

Sok - de nem az összes - szerepel a quaeldich.de - n,
A cycloclimbing.com listáján szerepel olyan, ami pl útba eső hágó volt a
Stelvión, vagy a Grödner hágón, de azok nem is híres hágók, csak földrajzilag
azok és szerepelnek a 100 hágósok listáján.
Van amiről adott fórumból vagy több évvel ezelőtti listából szereztem tudomást.

Komolyabb listák vannak itt, de ezeken mind kevesebb darabszámot találsz:
http://www.alpineroads.com/passes.php
http://www.cyclingcols.com/
http://www.bergstrassen.de/liste/index.htm (ezen mind2 irányuk miatt sok
duplán szerepel)
http://www.cycling-challenge.com/climb-list/
van ezen kívül még minimum 5-8 lista, stb....

Van olyan is, ami egyik listán sem szerepel.

Az enyém ez (de ez még 2009.12.31-es állapot): http://www.gyorgyigabor.hu/GYG_osszes_hago.php

A teljességre törekvés, a legapróbb 2000-esek felkutatása is elég alapos, időigényes kutatómunka a neten.

A climbbybike / salite listáján nem csak aszfaltosan szerepelnek.

GyG
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Oct 05, 2010 5:38 pm

gyorgyigabor wrote:

A teljességre törekvés, a legapróbb 2000-esek felkutatása is elég alapos, időigényes kutatómunka a neten.
GyG

Ausztria területén nagy segítség lehet még a Freytag&Berndt 1: 50 000-es turistatérképei is. Ott látszik, hogy melyik aszfaltos út, meddig megy fel.

Amúgy gyönyörű munka! Szerintem egy ilyen adatbázis egy külön kincs.
Jó munkát!
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Oct 06, 2010 2:38 am

na meg a helyi infók... amikor kiderül, hogy aki járt ott az jobban tudja, mint a térkép.

ez is nagyon részletes osztrák térkép, online: www.austrianmap.at

"adatbázis" --> so-so...

a profi bringás portálokat (ahol szűrhetsz, sorrendbe rakhatod, stb) nem lehet lefőzni: idejük van rá térképen is megjeleníteni + diagramok, fotók, minden földi jó....



Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Oct 06, 2010 10:39 am

Egyébként ha már Európa, akkor meg kellene nézni a Kaukázust is. Ott is lehetnek 2000-esek.
Cool

Én annyit tudok segíteni, hogy amerre járok, ott szétnézek. Ez igaz lehet Umbriára is (Appeninnek).
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Oct 06, 2010 3:29 pm

Az Appeninekben van egy rész, ahol magas hegyek vannak, ott van ez:
http://www.quaeldich.de/paesse/rifugio-duca-degli-abruzzi/
és nagyon vonz (valamikor majd kéne): a Blockhaus: nehéz emelkedő és asszem 3 irányból lehet rá felmenni és sok a szintemelkedés !!
http://www.quaeldich.de/paesse/blockhaus/

Engem nem érdekel a Kaukázus :-)

gabor kreicsi wrote:
Egyébként ha már Európa, akkor meg kellene nézni a Kaukázust is. Ott is lehetnek 2000-esek.
Cool

Én annyit tudok segíteni, hogy amerre járok, ott szétnézek. Ez igaz lehet Umbriára is (Appeninnek).
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Oct 06, 2010 3:57 pm

Igen, az a rész Abruzzo tartományban van. Ott van a Gran Sasso d' Italia is.
http://www.cyclingcols.com/maps/ita16.gif
Alsó rész.

A Blockhaus az kissé lejjeb van, egy nagy tömb tetején.
Felül, középen.

Ám Umbriában - ahol már többször is jártam - szintén vannak 2000 méter feletti hegyek. Bár szerintem az aszfaltutak nem mennek odáig fel. Ettől függetlenül, ha úgy alakul megnézem mi van ott. Ezért is írtam Neked a korábbiakat.
Bal fölső rész.

Értem én, hogy nem érdekel a Kaukázus, de ha precíz szeretnél lenn és "Európa összes 2000-es aszfaltos pontja" érdekel, akkor bizony azt is hozzá kell tenni.
Smile
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Oct 06, 2010 4:02 pm

Nem engem érdekelt Európa összes aszfaltosa, csak Berger egy játékhoz kérdezte tőlem.
Még a Pireneusokon kívül a többi spanyol sem érdekel. Csak a 3400-as Veleta.

Asszem Umbriát is szeretném (Jó idő ott is), csak ott egy odautazással kevés 2000-es gyűjthető be :-(
Úgyhogy majd később.....
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Oct 06, 2010 4:11 pm

OK!
Megértettem!

Csak arra gondoltam, hogy egy ilyen adatbázis Nálad lenne méltó helyen. ;-)
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
ferix

avatar

Posts : 70
Join date : 2008-05-08
Location : Saalfelden

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Oct 06, 2010 9:18 pm

Nem néztem még végig a listát, lehet, hogy már mindent kimerítö (mármint a lista), ha mégsem, akkor esetleg új utak keresésénél mondjuk a hegyi víztározókat kell felkutatni, azokhoz többnyire aszfaltozott út vezet. Persze pont itt a közelben van egy példa amire ez ugyan igaz, de tilos feltekerni. A Mooserboden tározóhoz vezet aszfaltos út (2050m) de tilos közlekedni rajta. Tele van alagutakkal és csak buszok és céges autók használhatják. Ha valakinek sikerülne észrevétlenül bejutni (amit kétlek) állandó életveszélyben lenne, a buszok ugyanis ezerrel száguldanak, tudják, hogy rajtuk kívül nincs más az úton. Az alagutakban is úgy mennek mintha verseny lenne. Többször voltam már ott busszal, én nem merném kockáztatni.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a térképek szerinti esetleges "találatok" nem biztos, hogy járhatóak.
A jó példa pont a Tauernmoossee, oda olyan üzemi út vezet, ahol alig járnak jármüvek mert sorompóval le van zárva, csak néhány gazdának van hozzá kulcsa + az üzemi használat, de ha éppen nem építenek valamit akkor ritka az autó arra mint a fehér holló.
Jó keresést. Ha nekem feltünne valami, szólok.


Közben keresgéltem ennek a térképnek ( http://hu.bergfex.com/ jobboldalon a karte einblenden nyilra kell kattintani) a segítségével, de semmi újat nem találtam. Valósz. már minden komolyabb emelkedöt felderítettek , ha nem aszfaltoznak le valahol murvás utakat akkor ennyi volt.

még egy link, talán gyalogtúrázókat is érdekelhet.:
http://www.kompass.at/community/huettenfinder/
Back to top Go down
View user profile http://kotengerinaplo.blogspot.com/
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Thu Oct 07, 2010 8:05 am

Köszi Feri!
Teljesen igazad van. Ez a Speicher Zillergrund is eléggé félelmetes volt ilyen szempontból.

A Mooserboden-hez én is fel akartam egyszer menni (busszal), ám olyan rossz volt akkor az idő, hogy nem indították el őket. Pedig én pont azért akartam akkor gyalogtúrázni és nem bicajozni. Így visszasétáltam a patak mentén és megnéztam a Kaprun feleti "klamm-ot".

Amúgy nem felejtettem el, hogy tartozom még Neked. Kereslek, ha aktuális lesz!

Szép napot!
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 41
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: NZoli, Nóra, Andi és Péter (?) túrája   Wed Oct 13, 2010 5:33 pm

Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
Berger

avatar

Posts : 62
Join date : 2009-11-23
Age : 49
Location : Nagymaros

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Oct 19, 2010 4:26 pm

gyorgyigabor wrote:

A teljességre törekvés, a legapróbb 2000-esek felkutatása is elég alapos, időigényes kutatómunka a neten.


Azért akárhogy is, érik egy "Alpok összes"

Laughing
Back to top Go down
View user profile
Sponsored content




PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   

Back to top Go down
 
2010. évi túrabeszámolók
View previous topic View next topic Back to top 
Page 7 of 10Go to page : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
 Similar topics
-
» New kites for Blast, for 2010
» Nebelhorn Trophy 2010
» Dirt Wheels Magazine ~ March 2010
» PAC Convention 2010
» ARM WARS "TRIPLE ExXxCEL" Excel Exhibition Centre LONDON 28th - 31st May 2010

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Challenge B.I.G - Forum :: In your language / Dans votre langue :: magyar-
Jump to: