Challenge B.I.G - Forum

1.000 cycling climbs/ascensions cyclistes
 
HomeHome  FAQFAQ  SearchSearch  RegisterRegister  MemberlistMemberlist  UsergroupsUsergroups  Log inLog in  

Share | 
 

 2010. évi túrabeszámolók

View previous topic View next topic Go down 
Go to page : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
AuthorMessage
Pupu

avatar

Posts : 36
Join date : 2010-03-06
Age : 74
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sat Mar 20, 2010 11:06 am

Ragyogó, meleg napsütésben kaptatok fel Pécsről a Misina-tető szerpentinjén. Nem is lehetne szebb ez a nap: az első BIG túrám, mióta BIG-tag lettem! De persze korántsem az első BIG-hegy, korábban nagyon sok hágót és magaslati utat bejártam, csak akkor még nem ismertem ezt a szerveződést, amely pompás keretet ad az egésznek, és jó társasággal hoz össze. Mióta viszont beléptem, alig vártam, hogy újabbakkal gyarapíthassam gyűjteményemet, de várakozásra kényszerített a télies tavasz. Ma viszont remekül összejött minden!

A komlói út aljában hagytam a kocsit, onnan egy kis kitérő Kozármislenyhez (egy másik hóbortom, a szorgosan gyűjtögetett bringás GPS-nyomvonalak folytonossága érdekében), majd a harkányi út felől értem a belvárosba, ahol még tolni is kellett a bringát, mert nagy díszburkoló munkák folynak a Széchenyi téren és másutt. Készítettem néhány fotót, majd irány a szerpentin!

Túrám egyben bizonyíték a tévhitben szenvedőknek: nem igaz, hogy rekuval (fekvőbringa) nem jó emelkedőn menni. Tény ugyan, hogy nem lehet kiállni a pedálba, viszont a háttámla jóvoltából mégis nagy erő fejthető ki. Persze ettől függetlenül inkább egy jó könnyű áttételt pörgetek, a meredekebb részeken 8 km/óra a jellemző sebesség. Nem nagy, de nincs is kivel versenyezni… A lejtőkön viszont hasítok rendesen, kijön a reku csekély légellenállása, és az, hogy az alacsony súlyponthelyzet jóvoltából erősen lehet fékezni a kanyarok előtt. Nem egyszer mutat 60 fölött a műszer – nagyot nézhetett a teherautós, aki már az előzésemhez cihelődött, aztán egyszer csak elkezdett lemaradni...

A „855-ös BIG” teljesítéséhez elég lett volna visszagurulni a városba, de ez szóba se jöhetett! A túloldalon Abaliget felé száguldottam lefele – épp olyan kanyarok vannak arra, amelyeket jó gyorsan lehet bevenni a tükörsima aszfalton. Később, a Kishajmás utáni púpon, a vasúti felüljárónál, olyan szépen sütött a Nap, és olyan jó volt a száraz fű, hogy egy kis csoki elfogyasztása után jólesően szunyókáltam egy félórát. Szép az élet! A végén még egy kellemes kaptató Mánfától Árpádtetőig, majd újabb süvítés lefelé a hosszú egyenesben az autóig. 73 kilométerre jött ki az egész – jöhet a többi hegy, elsőként vasárnap Dobogókő, a BIG 25 éves jubileumán!
Back to top Go down
View user profile
Pupu

avatar

Posts : 36
Join date : 2010-03-06
Age : 74
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sat Mar 27, 2010 7:18 am

Jó, hogy nem minden BIG-útvonal vezet igazán magasra, mert lehet bringázni a kisebbeken, míg a hegyóriások még vastag hó alatt vannak. Ezen a ragyogó március végi napon (03. 24.) a Bánkút fölötti Felső-Borovnyák és Rozsnyó mellett a Panské sedlo került sorra. Két, eléggé távoli célpont, jó időzítést kíván ilyenkor, amikor még csak félnapos a világosság. Ideális esetben virradatkor szeretek rajtolni bringával, de ez most nem jött össze, mert éjfél után jutottam ágyba, és 4:10-ig lustálkodtam, úgyhogy lett 5 óra is, mire autóval Miskolcra indultam, hogy leparkoljak a egy városszéli áruháznál. Csak hétkor kezdődött a kerekezés, de már barátságos napsütésben.

Az első célpont Bánkút, és Lillafürednél dönteni kell az útvariánsok között. Eger felé indultam, majd a szerpentin egy kanyarjánál rátértem a forgalom elől lezárt, de kerékpározásra kijelölt Lendeczky útra. Nem igazán vált be: elég szűk völgyben vezet, helyenként jeges volt, éjszakáról maradt üvegjég-foltokkal (néhol tolni kellett pár lépésnyit), a burkolat minősége többnyire gyenge, és néhol sarat hordtak rá az erdészeti járművek.


Viszont néptelen és autómentes. Fenn csavarogtam egy kicsit a gyönyörű Nagymezőn, majd Bánkút előtt ráfordultam a Borovnyák aszfaltozott, kitűnő útjára.

A lokátor kapujánál fényképezgettem és öltözködtem, amikor előjött két fegyveres őr, hogy tilos fotózni az objektumot! Semmi vész, hamar megegyeztünk, hogy szemük láttára letörlöm a gépről a „golflabdát” ábrázoló fotókat, ők viszont lencsevégre kapnak engem. Így is lett. Ez, a BIG listán 854-es Felső-Borovnyák (945 m) lett a századik BIG pontom, örülök, hogy magyarországi túrán jött ki ez a szép kerek szám.

Lefelé Varbó és Parasznya felé indultam, kissé tartva az útminőségtől, de a legkellemesebb csalódás ért! Príma, tökéletesen sima az aszfalt, nemrég készíthették. Az aljában viszont, már korábbi, világosszürke aszfaltúton, van néhány rosszul látható fekvőrendőr, nem árt figyelni!

Sajószentpéteren át épp délben értem vissza Miskolcra, 75 km után.
Innen autóval ugrottam át Tornanádaskára, és egy órakor kezdtem a második bringás menetet. Szlovákiában jó biciklizni: ezen az 50-es főúton is méternyi széles aszfaltozott padka van, és korrektül viselkednek az autósok. Ahol pedig, egy kis (520 m) hágó után megpillantja az ember Krasznahorka büszke várát, érdemes egy pillanatra megállni az Andrássyak mauzóleumánál: tip-top rendben van az egész, a zárt rácsos kapu előtt díszgereblyézett murvázás, öröm látni! Gondolatban összehasonlítottam a budafoki Törley- és a pécsi Zsolnay mauzóleummal: mindkettő szomorú látvány, kifosztva, összefirkálva, beszennyezve áll, mint a vandalizmus szomorú mementója.

Nem igazán világos előttem, miért Panské sedlo néven szerepel a 849-es BIG, mikor úgy tűnik, hogy Uhorná a hivatalos neve, amelyet nálunk csak másodikként említ a leírás. Magyar nevét nem sikerült kiderítenem. Na mindegy, a lényeg, hogy nem egy attraktív hágó, semmit se látni odafentről, útközben is korlátozott a néhol megnyíló panoráma, hosszú szakaszokon olyan rázós az út, hogy lefelé se lehet gyorsan menni rajta, és nagyon sok az éles zúzottkő az aszfalton. Viszont nem meredek, szépen felpedáloztam rá, és van útközben, már elég magasan, egy kellemes forrás, ahol kulacsot lehet tölteni. Fotózáshoz kitettem egy kis magyar zászlót a biciklimre – hátha észreveszi Jan Slota, és gutaütést kap!


Szép alkonyatban mentem visszafelé, rohanni nem kellett, mert jó a lámpám. Ennek ellenére rendes tempót sikerült tartani a többnyire lejtős főúton. A kocsinál, pakolgatás közben sötétedett be teljesen. Ma 155 km-t bringáztam, és BIG tagságom kezdete óta feljutottam a az első külföldi BIG-re. Ehhez képest mit sem számít, hogy még sokat kell vezetni hazáig, és hogy holnap kora reggel már repülök Münchenbe – a fáradtság majd elmúlik, az élmények megmaradnak!
Back to top Go down
View user profile
Pupu

avatar

Posts : 36
Join date : 2010-03-06
Age : 74
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Fri Apr 02, 2010 6:50 pm

Mindmáig az a nehezen tűrhető helyzet állt fenn, hogy akadt olyan magyar BIG, nevezetesen a Galyatető (BIG 851), amelyen még nem jártam rekuval (fekvőbringa). Ezen sürgősen segíteni kellett! Fittyet hányva az arrafelé eléggé morcos időjárásra, Szurdokpüspöki - Gyöngyös - Galyatető - Pásztó - Szurdokpüspöki kört mentem (84 km), így helyreállt a világ törvényes rendje.
Back to top Go down
View user profile
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Apr 06, 2010 5:01 pm

Jó stílusban írsz, élmény olvasni :-)

Most olvastam csak, nem semmi, hogy a fegyveres őr meg akarta nézni, hogy kitörlöd a képet. A Panské sedló a fejemben uhornai hágó néven fut. Talán 1997-ben tekertem fel rá, de akkor málhával, zöldfülűként meredekként maradt meg a fejemben (a dobsinai emelkedőhöz képest).

MI vasárnap voltunk tekeregni a Pilisben, nem BIGezés, de edzésnek jó volt a későbbi BIG-ekre. Ha péntekre bejön a 18-19 fok, délután megint kiruccanok két Pap-rét körre :-)
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
Pupu

avatar

Posts : 36
Join date : 2010-03-06
Age : 74
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Apr 13, 2010 6:19 pm


Nagyon fentem már a fogam a horvátországi Nevoljas Pass (BIG 888) és a boszniai Mrakovica (BIG 892) csúcsokra, és mivel meg akartam osztani valakivel az élményt, túratársat kerestem. Végül Szilágyi Andrással szövetkeztünk autós-bringás rácsapásra. Nekem külön célom volt a reku (fekfőbringa) kipróbálása nehezebb útviszonyok között, egyben megcáfolva a tévhitet, hogy csak síkvidéken és sima úton jó komfortosan bringázni!


Hajnali háromkor indultunk Budapestről autóval, és már reggel hétkor ott álltunk a Horvátországi Papuk-hegység nemzeti parkjának szélénél, Slatinski Drenovac faluban, hogy felkapaszkodjunk mai első célpontunkra, a Nevoljas Pass hágóra (761 m). Az addig is borult égből ekkor zendített rá az eső, de hamarosan enyhe szitálássá változott, így a gépek összerakása és némi falatozás után nekiindultunk a jó minőségű, murvás (makadám) erdei útnak. A felmenet 10,5 km, átlagos emelkedése 5 százalék, a legmeredekebb helyeken 9 százalék.


Fantasztikus a táj! A csobogó patak feljebb vízesésként zuhog le egy magas sziklafalról, amelyet bizarr formációk tagolnak. Nem győztünk bámulni és fotózni! A vízesés alá lépcsősor és fa-járda vezet be, bringás cipőnkben óvatosan tipegtünk a síkos deszkákon.


Kicsit följebb egy kiágazás visz Jankovachoz, amely egy néhány épületből és vendéglőből álló turistafogadó, a zuhatagot tápláló tó partján. Most néptelen és nyugodt volt a hely, csak minket várt. Én persze nem állhattam meg, hogy a tiltó táblára fittyet hányva lemenjek a zuhatag felső pereméhez, ahol közvetlenül a lábam mellől szakadt a mélybe a víz. Korlát persze nincs, félelmetes élmény!


További kaptatás után háborús emlékmű jelzi, hogy közel a cél, a kötelező fotózást követően már csak néhány kanyar, és a magaslaton állunk. Maga a hágó nem festői, sőt csak abból venni észre, hogy lejteni kezd az út, sűrű erdőben van, a jutalomlátványt a felmenet szolgáltatta. A kicsit azért köves, helyenként rázós, és a nedvességtől csúszós úton óvatosan ereszkedtünk vissza a kocsihoz.


Innen megint négy keréken utaztunk Boszniába, ahol a Mrakovica (804 m)nevű magaslatot szándékoztunk megmászni, méghozzá nem a nagyon távoli, déli kezdőpontról, ahová órák hosszat autózhattunk volna, hanem észak felől, innen viszont csak makadám út vezet fel (rajthely: Gornji Podgradci, 22 km, maximális emelkedés 8 százalék). Külön motivált, hogy a Mrakovicának mostanáig csupán egyetlen teljesítője akadt, így magyarok foglalhatják el a képzeletbeli dobogó második és harmadik fokát!

Na, itt aztán ki lehetett próbálni, mire képes a reku! Alul egy darabig még aszfaltos az út, de nagyon rossz állapotban, helyenként primitív módon, nagyjából elterített zúzottkővel "javítva". Brutális! Feljebb változatos a kép: néhol egész jó murvás út, de hosszú szakaszokon kimondottan mély, süllyedős a talaj, másutt durva a kövezés, vagy éppenséggel tejeskávé-színű folyékony sárba mélyednek a keréknyomok. Még szerencse, hogy nem túl meredek, mert meg-megforog a kerék. A junior korában országúti kerékpárbajnok András, aki már velem együtt 60 fölött jár, szépen haladt, én pedig az igazán nem ilyen mostoha viszonyokra tervezett, filigrán, karbon-aluvázas Challenge Hurricane SL rekuval, tudtam követni, hozzá hasonlóan csapattam a sarat, lavíroztam a laza kövek között! Pedig az elöl-hátul húszcolos kerék sem igazán sár- és kőtengerbe való. Még hogy nem hegyi gép a reku... Szemenszedett szamárság! Kettőnk között csak annyi volt a különbség, hogy én kényelmesen feküdtem, míg András a maga „fakírbringáján” (én már csak így hívom a szokványos bicikliket) tette ki fölösleges igénybevételnek magát.


Egyébként megjegyzendő, hogy a BIG leírása a Mrakovicáról eléggé távol áll a valóságtól. A felmenet ugyanis ÉK irányból nem 8, hanem 22 km. Ezért egy ideig volt is némi kételyem, hogy a helyes úton járunk-e -- megkérdezni azonban nem volt kitől, mert egy lélekkel sem találkoztunk.


Felértünk a csúcsra, ahol hatalmas emlékművet állítottak a fasizmus és az usztasák áldozatainak (a Titóék által, majd a délszláv-háborúban tömegesen meggyilkolt magyaroknak tudtommal nincs emlékhelyük sehol, még Magyarországon sem…). Majd jött a lemenet, síkos, rázós, változatos, de valamiért mindenütt izgalmas úton. Ez is sikerült baj nélkül, pedig néha megcsúszott egyszerre mindkét kerekem. András a vége felé beszedett egy első defektet, kérdezgettem is tőle, miért nem kevlár-öves külsőt használ. Jó kedvünket ez a kis közjáték sem ronthatta el: két BIG-et teljesítettünk ma! Nem magas a csúcsuk, de alacsony a kiinduló pont is, Svájcban ugyanennyi kaptatással már egy neves, 2000 m fölötti hágó lehetne az ember trófeája. A reku pedig remekül bizonyított, de sokat áldozott érte szegény: úgy nézett ki a túra után, mintha bevakolták volna! Volt dolga másnap a benzinkútnál a vízsugaras mosónak, utána meg az olajozónak...

Befejezésül már csak haza kellett autózni. Éjfélre érkeztünk meg, közel ezer kilométernyi furikázás után, boldog fáradtsággal. A hazavezetésből András is bajtársiasan kivette a részét, mert már a Red Bull sem segített, kezdtem eltompulni. Jó hangulatú nap volt, ki is jöttünk egymással, úgy gondoljuk, hogy máskor is mehetünk együtt. Think BIG!
Back to top Go down
View user profile
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Apr 13, 2010 6:59 pm

De Pupu, nem értem a felvetést, hogy reku síkra vagy hegyre való. Múltkor azt mondtad, hogy gond nélkül hegyre.
De ha mégis felmerül a kérdés, akkor kérdem én: hol a határ ?
Laikusként a meredekségre gondolnék: akármilyen hosszú távon elmegy 10-12%-on is ? Vagy rövid távon igen, de hosszabban már nem az igazi rekuval a 10-12 % ? És a 14-15%? Vagy 18% (pl: Mortiroló)
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
Pupu

avatar

Posts : 36
Join date : 2010-03-06
Age : 74
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Apr 13, 2010 7:44 pm

Hát éppen erre vagyok kíváncsi én magam is!
A rekuval kapcsolatban általános vélemény, hogy kényelmes és gyors ugyan, de hegyre nem olyan jó, mert nem lehet beleállni a pedálba. Igaz, ezt legalább részben kiegyenlíti, hogy az üléstámlának vetett háttal azért elég nagy erőt lehet kifejteni. Általában úgy tartják, hogy rekuval pörgősebb áttételt célszerű választani egy adott meredekséghez.
Végül is ott dől el a dolog, hogy milyen meredeken tudsz még pedálozva haladni, anélkül, hogy eldőlnél (gondolom, 4 km/óra körül lehet a minimum). Következő kérdés: milyen emelkedési százaléknál következik be ez, ugyanazon bringás számára, hagyományos géppel és rekuval? Ezzel kísérletezgetek, és még nincs válasz.
Tudni kell, hogy a rekum holland gyártmány (Challenge Hurricane SL), átlagos használatra tervezett áttételsorral. Lehetséges, hogy hosszasan meredek utakra jobb lenne kisebb első lánctányért felszerelni, de az is lehet, hogy nem érdemes, mert ezzel is tudok addig pedálozni, ahonnan már úgyis jobb tolni, mert gyorsabb.
Hozzá kell tenni, hogy mindez rövid távra érvényes. Hosszú túrán már feltétlenül érvényesül a reku előnye, hogy megkímél a kényelmetlenség okozta fájdalmaktól és fölösleges izomtónusoktól, ezért pihentebben kezdesz neki a soron következő kaptatónak. Ezt is ki kell próbálnom.
A további próbákról is őszintén beszámolok majd.
Back to top Go down
View user profile
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Apr 13, 2010 9:37 pm

Milyen a könnyű / hegyi áttételkombinációd ?

Nekem a legalacsonyabb hegyi sebességem vmivel 5 km/ó fölött volt.
Kipróbálhatod a meredek Alvinci utcát, de van 34%-os utca is Pesthidegkúton.:-) Mondjuk az nekem sem menne.
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
Pupu

avatar

Posts : 36
Join date : 2010-03-06
Age : 74
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Apr 13, 2010 10:44 pm

Elöl szimpla lánctányér van, 50 foggal. Hátul a nagy fogaskerék 34 fogú, de van egy háromfokozatú agyváltó (SRAM Dualdrive), ez fel is, le is 1,3-szoros áttételt ad. A 20 colos kerék gördülő körfogata 1486 mm. Ezekből adódik, hogy egy pedálfordulatra a legkönnyebb áttétellel 1,68 métert tesz meg a rekum. 4 km/óra sebességnél 40/perc, 6 km/óránál 60/perc a pedálozás üteme. Az okosok szerint 60-90/perces pedálütem kedvező biomechanikailag, ez az alsó határon van. Tehát lehetséges, hogy még kihasználható lenne mondjuk 42 fogú tárcsa elöl, azzal 4 km/óránál már 47-et pörögne percenként a lábam, 5-nél 59-et, ami már rendben van. Viszont lefelé nem tudnék úgy kihasználni egy-egy lejtőt vagy hátszelet. Kérdés, mivel járok jobban? Ha tudok gyorsan menni lejtőn, de gyakrabban kell tolni felfelé, vagy ha pár méterrel tovább pedálozok a kaptatón, de csak tehetetlenül gurulok, vagy szétpörgetem az agyam lefelé? Érzésre azt mondanám, hogy az előbbi a jobb, de ezt alá kell támasztani tapasztalatokkal.
Back to top Go down
View user profile
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Apr 13, 2010 11:44 pm

Így már értem, így már nem rossz ez az áttétel. (saccra)
legalábbis abból, amit fordulatszámra írsz. mert kemény hegyek sztem nekem is 50 körül van. Azt hiszem.
Az én legkönnyebb áttételem a Pireneusokban tett túra óta 28*34. Málhával sem gond így a 10-12% km-ken át.
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
Pupu

avatar

Posts : 36
Join date : 2010-03-06
Age : 74
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sat Apr 17, 2010 7:06 pm

Örök dilemma: hogyan lehet megteremteni a kereső tevékenység és a szabadidő optimális arányát? Hogy ne csak a mókuskereket hajtsuk, hanem a bringát is? Szívesen barangoltuk volna be két keréken a Felvidék tájait, de csak egy bő délelőttünk volt, ezért autós megközelítést és biciklis csúcsmászást kellett beterveznünk mára.

Máté fiammal reggel négykor indulva Budapestről fél hétkor parkoltunk le Sveti Antonban. Szépen sütött a Nap, de a hőfok inkább márciushoz illett volna: fagyott az éjjel. Didergésünk hamar elmúlt azonban a Szitnya útjának már az alsó szakaszán, mert szinte végig eléggé húzós a kaptató. Kísérlet is volt ez a menet: elegendő-e 15 százalékos emelkedőkhöz és szerény erőnlétemhez a rekum áttétele (a legkönnyebb fokozatban 1,68 métert megy egy pedálfordulatra)?

Nos, megkaptam a választ. Elegendő, de éppen csak hogy. Fel tudtam pedálozni, de több rövid szusszanással, és nagyon nehezen. Csak egyetlen rövid, talán 50 méteres szakaszon toltam, ahol síkos, vizes avar és fenyőtű fedte az aszfaltot. Másutt az úton sebesen folyó vízben lehetett hajtani, mert ott csúszott legkevésbé. 6,9 km/órás átlagot mutatott a műszer a tetején. Máténak sem volt könnyebb, mert monti helyett trekking-gépet hozott, és neki is elkelt volna jobb áttétel. Ezért a BIG-ért jól megküzdöttünk! Jutalmunk csodás kilátás és egy jó falatozás lett. Odafent kitűztük a magyar zászlót, hadd pukkadjon meg, akinek nem tetszik! Lefelé óvatoskodni kellett, nem zúzhattunk, mert tényleg zúzás lehetett volna belőle...

Autóval ugrottunk át Körmöcbányára, majd jött a Skalka. Az előbbiek után könnyűnek találtuk, pihenni nem is álltunk meg, csak tízóraizni, egy fedett padnál. Szépen, elég egyenletesen emelkedik az út, sehol sem meredek, jó minőségű az aszfalt. Azért van néhány kátyú, és figyelni kell a téliről megmaradt zúzottkő-szórásra is, úgyhogy nem túloztuk el a tempót visszafelé, alig egy kicsivel léptem túl a 70-es maximumot. Még dél előtt visszaértünk a kocsihoz, és fél háromkor már otthon kortyoltunk egy jóleső sört – pikk-pakk túra volt ez!
Back to top Go down
View user profile
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sun Apr 18, 2010 8:39 am

Az említett dilemma bizony mindíg gondolkodtatóba ejti az embert.
Köszönöm a telefonos értesítést!
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Apr 20, 2010 2:09 pm

Sikerült elkészítenem a részben Suplicz Ferivel (ferix) közös bringázásunk beszámolóját.

Bajor-erdő

Előzmények
Az előző két év jól sikerült tapasztalatai után idén ismételtem egy rövid, kerékpáros kirándulást terveztem a névnapom környékén. A választásomban nagy szerepet játszott a BIG lista is. Így végül a Bajor-erdő mellett döntöttem. A célom az volt, hogy pár nap alatt bejárom a három országot is érintő hegység kiemelt BIG csúcsait.

A tájegység
A Bajor-erdő a Német-középhegység része és három országot is érint. Cseh területen Ŝumava néven ismerik. Kelet-bajorországban Bayerische Wald, míg Nyugat-bajorországban és Ausztriában Böhmerwald-nak mondják. Mintegy 120 km hosszan húzódik ÉNY – DK-i irányban, nagyjából követve az országhatárokat.
Legmagasabb pontja a Grosser Arber (1456 m), amely Németországban emelkedik, közel a cseh-német határhoz. Második legmagasabb csúcsa egyben a három ország találkozását is jelentő Plöckenstein (1378 m). A táj nevének eredete a környék erdősítésére vezethető vissza, amelynek első írásos dokumentumai még 1010-ből, II. Henrik idejéből valóak.
Itt hozták létre 1970. október 7-én, Németország első nemzeti parkját, a „Bajor-erdő Nemzeti Parkot”. Az eredetileg 13 000 hektáros parkhoz 1997-ben újabb 11 000 hektárt kapcsoltak, így jelenleg már 24 000 hektáros a teljes területe, amellyel Németország legnagyobb nemzeti parkja.

A túra
1. nap
Ismét „gödi logisztikám” volt, így már fél hét körül sikerült Budapest hétköznapi, reggeli, forgalmi csúcsát elkerülöm. Nagyon jól tudtam haladni, így nagyjából tizenegy óra körül már Linz előtt voltam, ahol elköltöttem palacsinta ebédemet. Át is öltöztem bringás cuccba, hiszen innen már nem volt túl messze az első kiszemelt célpontom, a Kleť (1083 m) csúcsa. Az A1-es autópálya felől Freyung felé kell venni az irányt. Innen pedig már Ĉeske Budejovice, Prága a táblán feltüntetett célpontok. A határátlépés természetesen már itt is gyors és gördülékeny, iratokat nem kérnek. Ettől függetlenül nem árt az óvatosság, mert Csehország területén elég sok helyen működtek traffipaxok. Azt sem szabad elfelejteni, hogy itt nem csak lakott területen kívül, hanem azon belül is kötelező bekapcsolni a tompított fényszórót.

Kiindulási pontnak Ĉesky Krumlov városa volt kinézve. A város igazán festői helyen, a Moldva folyó kettős kanyarulatában fekszik. Történelmi negyedét 1992-ben a Világörökség részének nyilvánították. A címből kiindulva számítottam rá, hogy a városban nem lesz egyszerű és olcsó parkolni, így még a város előtt megálltam egy kisebb üzem parkolójában. Összeraktam a bicajt és elindultam megmászni a TV toronnyal is ellátott csúcsot.

Sajnos semmilyen tájékoztatótábla nem jelezte a csúcsot, így megszólítottam egy bicajost. Tudott angolul és készségesen elmagyarázta, hogy merre találom a hegyet. Alapvetően a vasútállomás felé kell haladni, ami jóval feljebb húzódik a várostól, szinte egy párkányon fut. Innen már voltak útjelző táblák is. Az emelkedés és a forgalom is kellemes volt, az időről nem is beszélve. Március végét írtunk és 20 fok meleg volt.
Egy nagyobb parkoló után egyértelműen fenyvesben folytatódott az út és komolyabb meredekségre váltott. Itt már nem minden kereszteződésben volt tábla, de csak a felfelé irányt kellett figyelni. Megjelentek a hófoltok is és a szél is élénkebben lengedezett, ahogy egyre feljebb jutottam.
http://farm3.static.flickr.com/2789/4502340344_bc5fa1598e_o.jpg
Azt gondoltam, hogy a csúcs a TV torony, de nem az volt, hanem továbbhaladva egy rövid, de rendkívül meredek rész vitt fel a régi kilátóhoz, amelyhez egy vendéglő is épült.
http://farm3.static.flickr.com/2795/4502343640_dc5a580edf_o.jpg
http://farm5.static.flickr.com/4054/4501710061_2b024edc89_o.jpg
Nézelődés után visszagurultam a városba és szétnéztem ott is. Különösen a vár volt lélegzetelállító. A prágai Hradzsin után ez Csehország második legnagyobb vára. 500 éven át építették, a közel negyven épületből álló együttest. Egyik leglátványosabb eleme a felső vár és a barokk színház közötti sokemeletes, boltozatos híd.
http://farm5.static.flickr.com/4038/4501712211_1d968861b4_o.jpg
Maga színház is egyedi, hiszen a XVIII. századból, kevés maradt fenn ilyen jó állapotban. A város egyik jelképe az 54 méter magas torony, amely az alsó várban magasodik.
A város másik jelképe a csodálatos Szent Vitus templom, amely még a XIV. században épült. A főhajóban áll Rosenberg Vilmos és felesége mauzóleuma. A Rosenbergek 1302-óta voltak birtokosai a városnak.
Mindenképpen megemlíteném még a régi városházát, ami 1580-ban épült.

A nagyszerű bringázás és városnézés után visszatértem a kocsimhoz és elindultam ismét Ausztria felé. A Moldva kanyarulatait követve értem át a másik országba, majd kis falvak között futottam be szállásomra, Ullrichsbergbe.

2. nap
A következő napra már társam is akadt. A több mint 20 éve Saalfeldenben élő Suplicz Ferenc csatlakozott hozzám. Előbb azonban elutaztunk mindketten a német/cseh határon lévő Bayerische Eisensteinbe. Itt volt ugyanis a találka, innen terveztük megmászni a három kiemelt aszfaltos pontot. Már az útvonaltervező által írt utazási idő sejtette, hogy nem lesz egyszerű a logisztika és a haladás. Ez be is jött, mert közel két óra kellett a 120 km megtételéhez. Szép, napos időben érkeztünk meg mindketten a megbeszélt időre. A parkolás némi gondot okozott, de végül találtunk ingyenes parkolót is. Azt már többször is tapasztaltam a német hegyvidékeken, hogy a legtöbb helyen fizetni kell a parkolásért, így legyen mindenki körültekintő, hogy hol is teszi le az autóját.

A Grosser Arber-rel kezdtünk. Egyenletes tempóban, sokat beszélgetve kanyarogtunk egyre feljebb. Az út többnyire kint futott a napsütésben, kisebb facsoportokat kerülgettünk csak. Néhány síléceket szállító autó is megelőzött, amiből sejthető volt, hogy mit is találunk majd fent. Nem is csalódtunk, hiszen teljes kapacitással működtek a felvonók a gyönyörű sípályák mentén.
http://farm3.static.flickr.com/2736/4504791908_a123e5fbd6_o.jpg
A legmagasabb aszfaltos ponton (1130 m) a fényképeket is elkészítettük.
http://farm3.static.flickr.com/2735/4504793350_408442e7b3_o.jpg
Majd ez után jó kis lejtőzés következett, ahol azért érezhető volt, hogy most nem +20 fok van.

Meg sem álltunk a faluban és már indultunk is tovább Csehországba, a Panciř felé. Átérve a határon egy jó darabig az árusokkal volt tele az út széle, de aztán ismét lehetett a tájban gyönyörködni. Zelezná Ruda után talán még vadregényesebb is lett, mint a német területen. Az emelkedő is meredek lett és itt már erdőkben is tekertünk. Ott azonban – a fák között - még közel 30 cm hó volt, ami nagyon sugározta a hideget. Így a hőérzetet ez nagyban befolyásolta. A zipzárak fel és le is mozogtak. A Špičacke Sedlo (973 m) fontos elágazási pontja a hegynek, itt ugyanis jobbra kell venni az irányt. Ez a bekötőút már nagyon kis forgalmú volt, amihez mérten jóval keskenyebb is lett. Főleg, amikor egy szállodán balra kellett vennünk az irányt. Itt már a meredekség is bőven 10% felett volt, de mégis az emelkedő a végére tartogatta a javát. Kiérve ugyanis egy megkapó kilátóhelyre, mellénk szegődött a libegő vonala is.
http://farm5.static.flickr.com/4011/4513849648_601906188d_o.jpg
Amikor már azt hittük, hogy felértünk, akkor tűnt fel a célegyenes a végén lévő közel 19%-os meredekséggel.
http://farm5.static.flickr.com/4042/4513206855_f3c34e35e8_o.jpg
Ekkor azonban már nem lehetett bennünket megállítani és megérkeztünk a cseh oldal legmagasabb aszfaltos pontjára.
http://farm3.static.flickr.com/2319/4513851330_265dcde413_o.jpg
Egy helyi macskával hármasban megebédeltünk, majd beöltözve legurultunk.

Jól haladtunk, így következhetett ismét a német oldal, a kissé távolabb emelkedő Schwarzriegel (1079 m) megmászásával. A tömbszerűen kiemelkedő hegy a Bajor-erdő legészakabbi komoly magaslata, a csúcsán egy NATO bázissal.
http://farm3.static.flickr.com/2074/2115050340_98d6fc003c_o.jpg
A két hatalmas lokátora már messziről feltűnik az embernek, ám odajutni nem egyszerű. Tábla ugyanis nem jelzi, így részletes térkép vagy GPS kell a jó navigációhoz. Én az előbbit jobban szeretem és rendelkeztem is 1:100 000-es példánnyal. A megfelelő helyen sikerült is lekanyarodnunk a főútról, majd egy kis réten átkelve egy meghökkentő táblát vettünk észre. A meredekséget mutató tábla ugyanis 19%-ot jelzett.
http://farm5.static.flickr.com/4067/4507454763_ae148f3517_o.jpg
Nos, ez tényleg nem volt vicc, mert a következő néhány km igen csak megdolgoztatott bennünket.
http://farm3.static.flickr.com/2086/4508084918_be21530793_o.jpg
Tetszett viszont a kilátás…
http://farm3.static.flickr.com/2678/4507450705_7ca86db739_o.jpg
és az is, amikor feltűnt a két lokátor már nem is olyan távol tőlünk.
http://farm5.static.flickr.com/4026/4508091538_cb61fc5c67_o.jpg
Előbb azonban ismét elágazás, ahol kellett a térkép. Innentől már volt hó bőven.
http://farm3.static.flickr.com/2012/4508096106_d650a15166_o.jpg
Gyalogtúrázókkal is találkoztunk, majd ismét nagyon meredek úton tekertünk. A csúcshoz érve meglepődve tapasztaltuk, hogy a dupla kapu nyitva volt. Hosszú perceken át így fényképeszkedtünk, mire bezárták őket. Gyors legurulás következett és úgy határoztunk, hogy a holnapra kinézett hegyet is megmásszuk ma, ugyanis közeledett a hidegfront és a rossz idő.

Konvojban robogtunk vissza Ullrichsbergbe. Közben a vihar és a sötét felhők végig utánuk törtettek. Érdekes volt látni, hogy előttem sütött a nap és szinte felhő sem volt az égen, mögöttem pedig a komor felhők sorakoztak. Beérve a központba nagyon gyorsan összeraktuk a bicajokat és már indultunk is neki a szemben lévő Moldaublicknek (1079 m). Tíz perce tekerhettünk, amikor hátba csapott a vihar szele.
http://farm3.static.flickr.com/2779/4516570223_61d08047bc_o.jpg
Olyan erővel fújt, hogy lejjebb válthattam az emelkedőn. Nagyon hideg lett és kezdett sötétedni is, így itt nem vártuk egymást, mindenki a maga tempójában mászott felfelé. Hatalmas fenyők között haladtunk, amelyek hajlongtak a szél erejétől. Néhány autó jött-ment csak, de azokból nagyon érdeklődve néztek bennünket. Végül még a sötét előtt sikerült elérni a legmagasabb hómentes pontot.
http://farm3.static.flickr.com/2459/4516567759_e95800dc3a_o.jpg
http://farm5.static.flickr.com/4054/4516571185_6d4756a416_o.jpg
Gyors fényképezés és irány a forró fürdő. Feri így már nem is maradt, hanem elindult Saalfelden felé. Én pedig megaludtam még a szálláson és csak másnap reggel indultam el hazafelé.


Összefoglaló
Csodálatos élményekben volt részem és nagyon jól éreztem magam. Igazán jó benyomást tett rám ez táj is, ami érdekes színfoltja mindhárom országnak.
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
Pupu

avatar

Posts : 36
Join date : 2010-03-06
Age : 74
Location : Budapest

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sun Apr 25, 2010 9:55 pm

Soron következő BIG-túrának a Bihar-hegységi Fürdő-hágót (BIG 864 Stana de Vale) pécéztem ki, mert viszonylag alacsony (1209 m), egymagában áll és eléggé félre esik a csoportosan felkereshető csúcsoktól – jobb az ilyet a hóolvadással sorra megnyíló magas utak előtt elintézni. Először Balázs vőmmel szövögettünk terveket, de azok összeomlottak, végül Szilágyi Zsolt barátom http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464145286978725090 mondott igent, aki új BIG-tag, de korántsem kezdő hegyi bringás: együtt voltunk a Provence-ban, Andalúziában és a Col de Mont Cenis környékén, ezenkívül önállóan is jegyez márkás túrákat. Az eredetileg szombatra gondolt „bihargás” végül vasárnap valósulhatott meg, azzal, hogy nekem időben haza kell érnem a választás második fordulójára. Nem is lett semmi probléma, minden klappolt, remek napot fogtunk ki!

Kettőkor találkoztunk, fél háromkor már kifelé surrantunk a városból, fél hatkor léptük át Méhkeréknél a határt (24 órás), Nagyszalontán (Salonta) vettünk egy nagyobb benzinkútnál út-matricát (Kötelező! Egyhetes a legrövidebb, román neve „Bon fiscal”, ára 12,22 lej), majd roppant változatos minőségű utakon haladtunk tovább. Rövid szakaszokon egész jó az aszfalt, másutt rázós, ócska, és helyenként egészen váratlanul átmegy bazalt macskakövezésbe – vizesen életveszélyesen csúszhat! Onnan pedig, ahol már a Nagyvárad-Déva országos főúton kell menni, egyszerűen kriminális, csupa kátyú, őrülten szlalomozik rajta mindenki. 450 km után hét óra tájt értünk Belényesre (Beius), de a román időzóna szerint ez már nyolc óra. http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464144881205373522 Mivel már menet közben szendvicseztünk, rövid szedelőzködés után útra kelhettünk.

Igazából kezdődhetne a „hivatalos” túra Bondoraszóban (Budureasa) http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464144904651939106 is, mert odáig, az első 6 kilométeren, alig emelkedik valamelyest, és nem is attraktív az út. A falutól http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464144924119156386 kezdődik a komolyabb munka, de három rövid szakaszt (kettő 12 százalékos, egy 9 százalékos) leszámítva egyenletes és könnyű a kaptató. Hanem a 12 százalékos részek elég cudarok, mert durván rakott kockakő fedi őket – felfelé rossz rajta menni, lefelé még rosszabb. http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464145044174245570 Egyébként tűrhető az útminőség, épp csak egy kicsit kéne jobbnak lennie, hogy élvezni lehessen a lejtőzést. http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464145149913975458 Végig együtt, vagy egymás közelében mentünk, gyakran fotózgatva, de ezen kívül pihenésre nem volt szükség. Két helyen is van jó forrás, lehet kulacsot tölteni. http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464145060022627058 Közben egy szomorú mementó: az 1978-ban itt autóbalesetet szenvedett 19 ember emléktáblája. http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464144972558347266 Képzetes nyughelyüket megszépítette a helyenként szinte szőnyegszerűen virágzó krókusz és a ragyogó napsütés. http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464145179323510114 http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464145192568974658

Fenn a hágón diadalkapu fogadja a bringást, http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464145254107751298 http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464145263867720274 de még azt megelőzően kitűztem a magyar zászlót a Stina de Vale helységtáblára – hátha meglátja a fotót Georghe Funar, és menten elpityeredik! http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464145225093396674 Egyébként ezen BIG első magyar teljesítői lettünk, (akárcsak múltkor, Szilágyi Andrással a boszniai Mrakovicán). Tudom, hogy Keicsi Gáborék május közepén terveznek bihari túrát, Gábor kedvesen fel is ajánlotta, hogy tartsak velük, de így alakult, anélkül, hogy a magyarok közül bárkit is meg akarnánk előzni. Nekem csak a közös piros-fehér-zöld eredmény számít, az legyen minél szebb! Tízkor értünk fel (magyar idő szerint). Van egy szállodaépület, de oda nem mentünk be („normális”, autós népeknek való, mit is keresnénk köztük?), hanem a nagy kapunál falatoztunk és öltöztünk be az ereszkedéshez. A túloldali lejtőből, Biharfüred felé, az út belátható szakasza nagyon rossz állapotú. Vissza, lefelé vigyázva jöttünk, 65,5 km/óra volt a maximum, ami elárul valamit az útviszonyokról, mert a lejtő sokkal gyorsabban húzna. http://picasaweb.google.com/111974468301585176023/StanaDeValeFurdoHago#5464145325151973522 A táv 49 kilométerre, a műszer szerinti menetidő épp 3 órára jött ki. 11 előtt visszaértünk a kocsihoz, és délután fél négykor már Budapest utcáin gurultunk ismét. A választóhelyiségben sem kellett várni, így szeretteinkkel tölthettük a nap hátralevő részét. Aki korán kel, aranyat lel!
Back to top Go down
View user profile
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Tue Apr 27, 2010 9:54 pm

Gábor igazán klassz fotók is készültek, szinte érzi az ember a friss üde levegőt, a fenyők illatát :-)
A Pancirt egyik képe az Allgauer Berghof azon 18-19%-os meredek részére emlékeztet (hasonló erdővágás, keskeny meredek út), ahová már a BIGesek nem tekertek fel (noha az aszfalt 1341m-ig vezet).

Pupu, érdekes a képeken 1 kivétellel végig jónak tűnik az út. még a macskakő is :-)
Szépek a krókuszok

Én most 7végén is itthon túráztam: eljutottam 2025m szintemelkedésig, ezzel teljesítettem az áprilisra előírt egy napi kötelező adagot.
Rengetegen bringáztak a Pilisben.
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed Apr 28, 2010 10:07 am

Pupu, írtad, hogy Sitnón / Szitnyán ráérezhettél, hogy milyen meredekséget bír a reku.
Jó próba ehhez a pilisszántói emelkedő is, ott is van 19%-os rész, vagy ha Pilisvörösvár felől mész Csobánka felé, emlékeim szerint az egyik buci 16%-os meredekségű.
Sajnos a lajosforrási emelkedő útjának minősége apránként, de tovább romlik :-(
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: pilisi edzés   Mon May 03, 2010 5:50 pm

Szombaton végre már egész emberes túrát lehetett tenni: a jó idő mellett már elég edzettség is lett hozzá. A túrára részben a szokásos nyári túrára felkészülés, illetve a Pilis összesre készülés jegyében került sor.
Először - rég jártam már erre - próbaként mentem bő 1,5 kört a Csobánka - Pilisszántó körön, ami két 12-18%-os emelkedőt is tartalmaz, a köztes kis huplik pedig arra jók, hogy az ember gyorsan akarjon rá felrobogni, így időnként intervall edzés jellegű a tekerés. PIlisszántón mindkétszer utsó fokozat nélkül mentem fel a meredekeken; ez jól esett. Azért is csináltam e két kört, hogy utána mérhessem, hogy majd több szintemelkedéssel a lábamban mennyire leszek gyors.
PIlisszentkereszten félig tartottam a falatozással, amikor egy gimnis ex-osztálytársam tekert el Dkő felé, nosza rajta elcuccolás, majd nyomás utána...
Már-már aggódni kezdtem, hogy alig-alig közeledek és utolérem-e, amikor KK nyereg felé fordulva meglett a "vad". Kb 800m szinttel a lábamban is jobb voltam még - nincs ok az aggodalomra.:-)
Picit dumáltunk, majd KK nyeregtől másfelé vitt utunk. Pilismarót felé az üde zöld erdőben felértem a tetőre, ahol összefutottam két túrázó ismerősömmel (BIG tagok), Huber Tamásékkal, skik szintén a nyári túrára edzettek. Fél órát dumcsiztunk kellemesen. Meglepett, hogy P Tamás szerint több túrám is milyen esős volt.... pedig szerintem egyáltalán nem.
Direkt megnéztem most utólag a pireneusit és a Raid Pyreneen 10 napja alatt köd ugyan volt, de igazi eső nem.
Gurulás után Dobogókő felé fordulva csalódottan konstatáltam, hogy megint fájni kezdett a bal térdízületem :-( Ráadásul még 15 hangos túrázómotoros is felverte az erdő békéjét: ez aggazstott, mert eddig erdészeti utakon csend és nyugalom volt és a motorosokat épp a zajuk miatt - leírom: utálom! (tisztelet a csendeseknek)
Szerecsére HOffmann fogadó előtt megálltak. Dobogókői (BIG) pihenőm után legurultam PIlisszántóra, ahonnan igaz, egy 3 fős társaság adta motiváció miatt, de ugyanannyi idő alatt tekertem fel a nyeregig, mint reggel.
Szentekresztről Király kúti nyereg felé már csend volt (este 6 tájban), onnan hazaúton még Pilisszentlászlóre és fel a Szekrénykői fennsíkig tekertem fel (Hegytetőtől 2-szer), hogy meglegyen az elég szintemelkedés.
Kellemesen zárult a túra, hiszen a végére elmúlt a fájdalom és mivel másnap sem éreztem, remélem nem lesz gondom vele egy jó ideig :-)
A túra során megtett 141km-rel a 2605m szintemelkedés mellett km-t is sikerült gyűjtenem.
Jó időben a következő lépcső a 3000m szint lesz. :-)
A szokásos célkitűzés májusra 3000m szintemelkedéses túra szokott lenni, de jó idő esetén nem rettennék meg akár 3500m-es túrától sem.

Június 2. felében - ha semmi sem akadályoztat - tutira lesz 4000m szintemelkedéses túra; tervem szerint a Kékes minél többszöri leküzdésével.

GyG
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed May 05, 2010 9:30 am

Ha már így jönnek a beszámolók, akkor én is írok pár sort.

Az elmúlt héten végre sikerült a családdal és munkával összeegyeztetve bringázgatnom. Voltam továbbképzésen is, de mindenhová vittem magammal a bringát vagy épen azzal mentem ki dolgozni.
Ennek előzményeként, még előtte szombaton mentem öt kört a Tarján-kupából (25km; 275 m szint).

Múlt héten aztán beindultam.
Hétfő: Göd - Zerge boltja - Göd
Kedd: Göd - Szada majd Siófok - Szántód - Siófok
Szerda: Siófok - Balatonkenese - Siófok
Csütörtök: Mogyoród - Göd
Péntek: Göd - Alsópetény majd Szarvasgede - Salgótarján
Szombat: Karancs-Medves 50 teljesítménytúra

Ez utóbbiról kissé részletesebben.
Az útvonal joggal viselhetné a "Salgótarján környéki összes" kifejezést is. A lényege, hogy körbejárja Salgótarjánt és a hegyeket úgy, hogy 12 km-nél soha nincs messzebb a várostól. Az 50-es távon most indultam 11x, de a 35-ösön is voltam már 3x.
Az eleje egy hullámvasút 300 - 400 m közötti puklikkal, majd jön a Karancs (725 m). Óriási dh (már szlovák oldalon) és fel a Macskalyuki-bányához (510 m). Innen Somoskő (ismét Magyarország) és Salgó (625 m). Következik a Medves-fennsík, közép-európa legmagasabban fekvő fennsíkja (550 m). Aztán Szilváskő-puszta (490m) és egy csodálatos dh ösvény Bárnába. Innen már "csak" két hegy van. Három-határ (480 m) utána dh, majd Pécs-kő-nyereg (470m) és ismét dh.
55 km és 1700 m szint a teljes útvonal, amiből kb. 3 km aszfalt.
Most jó sokan mentünk és sikeresen teljesítettünk is.

Szóval jól sikerült a hét (300 km és 3000 m szint) sport szempontból is. Igazából a hosszú táv az, ami hiányozhat a felkészülésemből. Egy teljes napot ugyanis nem nagyon tudok edzésre szánni.
Nem baj, úgy vagyok a Dolomitokkal, hogy a szintidő nem érdekel. Megyek amíg jól esik és van erőm.

Szép napot!
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Wed May 05, 2010 10:13 am

messze van még a Dolomitok marathon, még 2 hónap! Gábor, nincs miért aggódnod!
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
Berger

avatar

Posts : 62
Join date : 2009-11-23
Age : 48
Location : Nagymaros

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Fri May 07, 2010 3:11 pm

Kittenberger - túrabejárás

Múlt szombaton indultam a Nagymaros - Léva - Nagymaros túrára, hogy saját szememmel, nyeregből is lássam az útvonalat. Korábban nem tekertem le ugyanis ezt az útvonalat, csak kb. félig, a másik felét autóban töltöttem. Viszont nem akartam olyan túrát kiírni, amit én nem jártam végig, nem is beszélve az elintézendő, megbeszélendő stb. dolgokról.

Az első 40 km-en cimborával mentem kellemesen beszélgetve, talán hátszél is volt. Egyedül már mindjárt máshogy szaladt a bringa. Szemrevételeztem az ellenőrzőpontokat, elképzeltem, hogy hogy fog elférni egy asztal ott, rögzítettem az adatokat, aztán gurultam tovább. Az első 50 km-en egy komolyabb emelkedő van, a szlovákok 12%-ot írnak rá, hát szerintem 10 sincsen, de legalább nem hosszú.
Sazdice (Százd) után elkezdődik a hullámvasút, ami Demandice (Demend) után elég durvára vált.
Nagy magasságokba nem lehet eljutni, 210 m-rel jutottam a tengerszint felé maximum, 4-7%-os emelkedőkön.
Aztán egyszercsak megláttam Lévát. Hát a látványért kár lett volna nyeregbe ülni. Hatalmas betonsilók, lakótelepek falanxszerű fala, szóval nem túl szívderítő. Még egy gurulás, még egy mászás, és ott is voltam a város határát jelző táblánál.
Itt felhívtam a kontaktomat, akivel megbeszéltük, hogy odavezet, ahol a fordító pontot gondolták. Meg is jött hamarosan, közben figyeltem a helyi kerékpáros életet: a fiúk autók tetejére rakott komoly bicajokkal közlekednek, a lányok meg hosszú szőke hajjal bringáznak. Szóval megjött Vergiliusom, begurultunk a városba, a főteret kicsit kikerültük, aztán ott is voltunk a Kalman Kittenbergerova utcában, a vár mellett. Megkerültük a helyi gimnáziumot, és mint kiderült annak az udvarában, a fedett terszon lenne a pont. Ideális hely, az intézmény mosdóit is lehet használni. Az egyetlen probléma a sok nyárfa, amiről sűrűn hullik a vattaszerű vacak, ami bemegy orrba, fülbe, szájba, úgyhogy alig vártam, hogy visszaindulhassak.
Aztán visszafelé kiderült, hogy a dombokról eddig a laposabb oldalról másztam: rendre 10-12%-ig lendült a meredekségmérő, sőt a maximum 13%-ra sikeredett. Számolgattam a kilométereket rendesen, hogy mikorra fog elfogyni az huszonyegynéhány Százdig (Érdekes, hogy a szlovákok hol Sazdicének, hol Sazdnicének írják. Nem nagy dolog, de el nem tudom képzelni, hogy mi hol Bicskét, hol Bincskét írjunk pl). El is fogyott persze a sok kilométer, már láttam is a Börzsöny megnyugtató lankáit. A Százd és Ipolyság közötti szakasz olyan volt, mintha nem is Szlovákiában járnék: az út a Gödöllői-domság legrémesebb szakaszait idézte. Ez a 12 km volt a túra legrosszabb szakasza, tájképileg is elég lélekölő - hacsak nem függesztjük tekintetünket egyfolytában a már említett lankákra.
Sahynál tértem vissza az országba, ahol szégyenszemre eltévedtem. Annyira meglepett a kerékpárút a 2-es mellett, hogy elvétettem az elágazást Szob felé. kb. 100 m után észrevettem a tévedésemet, és kanyarodtam vissza. Amint letértem a 2-esről visszazökkentem a magyar valóságba: lyukak a kátyúk hátán. Meglepődtem, mert úgy tudtam, hogy tavaly Szobtól megcsinálták ezt az utat, és ahol eddig jártam, ott tényleg billiárd asztal símaságú. Szerencsére nem is tartott sokáig a szlalomozás, hamarosan a felújított részre értem. Nem értem miért van ez a magyar átok, hogy soha semmi sincs rendesen megcsinálva?
A Börzsöny lankáiban az a megnyugtató, hogy tudjuk: nem kell megmászni őket. Bár a túra legmagasabb pontját (260 m) itt értem el, azért az az emelkedő nem volt fogható a Szlovákiában bejártakhoz.
Elértem az első (és utolsó) ellenőrzőpont helyéhez, egy letkési bolthoz, ahol rájöttem, hogy nem mérvadó, hogy mennyire nincs ott tömeg, mert május 1 van, a bolt meg erre való tekintettel van bezárva.
Kipróbáltam a közeli kutat, megtöltöttem utoljára a kulacsot, és az unalomig ismert hazaúton azzal szórakoztattam magam, hogy bírkóztam a széllel.
A vége 171 km lett, 1165 m szinttel, 6 óra 10 perc alatt. És végre megszereztem a csíkjaimat a karomra meg a lábaimra. Igazán gyümölcsöző nap volt!


Last edited by Berger on Mon May 10, 2010 11:18 am; edited 1 time in total
Back to top Go down
View user profile
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Fri May 07, 2010 5:04 pm

Gratulálok, igazán szép tempó ! Ebben benne van a pihenés is, vagy ez csak a tisztán tekert idő ?

GyG
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sat May 08, 2010 7:10 am

Jó kis leírás!
A Százd környéki "puklik" nekem is tetszettek, amikor arra jártam.

Mondom én, hogy a Ti tempótok nem az enyém. A Pilisben már a várba vezető hegyen leszakadnék. Shocked
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
gyorgyigabor

avatar

Posts : 1117
Join date : 2007-09-26
Age : 40
Location : Budakalász, Hungary

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sat May 08, 2010 10:18 am

Ez még viccnek is rossz. A Pilis összes azért nem 180 km időfutamot jelent.
Mondtam már: emlékszem a Szitnyai tempódra.
2 hete Orosz Csabával is mentünk egyet, akkor Pap-rét felé leszakadtam, de mondta is, hogy ő a túrák elején nem fér a bőrébe, 2. emelkedőn már közös tempó esett jól neki is Visegrádtól Pap-rétre. A még hosszabb táv meg megint más....

visszajöhetne a 24-26 fok !
gabor kreicsi wrote:
Jó kis leírás!
A Százd környéki "puklik" nekem is tetszettek, amikor arra jártam.

Mondom én, hogy a Ti tempótok nem az enyém. A Pilisben már a várba vezető hegyen leszakadnék. Shocked
Back to top Go down
View user profile http://www.gyorgyigabor.hu
gabor kreicsi

avatar

Posts : 849
Join date : 2007-08-28
Location : Salgótarján-Göd (Hungary)

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sat May 08, 2010 5:42 pm

OK.
Elnézést a megjegyzésért. Többet nem mondok ilyet.
silent

Ma egyébként is megnyugodtam. Holló-Vaskó Csabival találkoztunk a Mátrában és mentünk egy jót. Nekem Salgótarján - Szuha -Parádsasvár - Bodony - Parádsasvár - Mátraháza volt a bemelegítés.

A parádsasvári erdészeti úton bringával utoljára 2005-ben voltam, de országútival inkább hanyagolható ez az út. Azért tetszett a reggeli nyugalom, a gyönyörű erdő és a sok patak. Bodonyba meg már régóta ki akartam menni megnézni azt az utat.

Találka után Kékestető - Galyatető - Szentkút volt a közös útvonal.
Innen ki-ki indult a saját irányába.
145 km
1870 m
6 óra 40 perc (nettó idő!)
A jó hangulat mellett az is nagyon tetszett, hogy nem éreztem magam fáradtnak. Kékesre is olyan simán felment a bicaj, hogy öröm volt tekerni.
bounce
Back to top Go down
View user profile http://galcsik-it.hu/kreicsi/
G.Domonkos



Posts : 94
Join date : 2008-01-04
Age : 61
Location : Salgótarján

PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   Sat May 08, 2010 8:37 pm

Sajnos, más kötelezettség miatt nem tudtam menni, de gondoltam rátok. Majd holnap, lehet én is célba veszem Kékest (vagy Galyát), de részben terepen.
Back to top Go down
View user profile
Sponsored content




PostSubject: Re: 2010. évi túrabeszámolók   

Back to top Go down
 
2010. évi túrabeszámolók
View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 10Go to page : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next
 Similar topics
-
» New kites for Blast, for 2010
» Nebelhorn Trophy 2010
» Dirt Wheels Magazine ~ March 2010
» PAC Convention 2010
» ARM WARS "TRIPLE ExXxCEL" Excel Exhibition Centre LONDON 28th - 31st May 2010

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Challenge B.I.G - Forum :: In your language / Dans votre langue :: magyar-
Jump to: